A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-30 / 26. szám

Vágd (Váhovce)

Énekelte: Veszély Miklósné Simko Jolán (60) Gyűjtötte: Ág Tibor, 1974- Szabó rosszul szabta, Varró rosszul varrta, Verje meg az isten,

Aki elrontotta.- Szabó is jól szabta, Varró is jól varrta. Gyöngyvári fijútól Három csókért kaptam.- Hóhérok, hóhérok, Átkozott hóhérok, Gyertek és vegyétek A lejányom fejét.- Anyám, édesanyám, Édes szülődajkám,

Csak egy órát engedj,

Míg írok levelet, Gyöngyvári fijúnak, Kedves galambomnak.- Fecském, édes fecském, Vidd el levelecském, Gyöngyvári fijúnak,

Kedves galambomnak.- Ha reggel érsz oda, Tedd az ablakára,

Ha délbe érsz oda.

Tedd a tányérjába,

Ha este érsz oda,

Tedd a párnájára.

A Gyöngyvári fijú, Könnyek közt olvasta, Kiejtvén kezéből,

Kést, villát, kanalat. Mondja a kocsisnak:- Fogd be a lovakat. Elmegyünk, elmegyünk, Borbála rózsámhoz. Borbála rózsámhoz, Kedves galambomhoz.

Bemegy a vőlegény, Szomorú szobába,

Kést vesz a kezébe, Szúrja a szívébe.- Vérem a véreddel, Egy patakba fojjon, Testem a testeddel,

Egy sírba nyugodjon. Lelkem a lelkeddel,

Egy istenhez szálljon.

A MÁTYUSFÖLD NÉPZENÉJE

IV.

A népi alkotásban nem egyszer az egész ország parasztsága vett részt, mégpedig nemcsak az egyidőben élők, hanem a legtöbb esetben nemzedékek. Az a paraszti dal vagy ballada, amelynek művészi tömörségét, nyelvi, zenei bóját és erejét egy Arany János vagy egy Bartók Béla csodálta meg, nem dilettánsi kedvtelés szülötte. Irodalmi és zenei értéke a nagy mesterek műveivel vetekszik.

Nagyon sok népdalunk, népballadánk változatait megtalálhatjuk az egész nyelvterületen. A népballadák elterjedése a legújabb kutatások szerint még szélesebb kapcsolatokra utal. Vargyas Lajos a neves magyar balladakutató a „Kutatások a népballada középkori történetében" című tanulmányában 19 magyar népballadát vizsgál. Munkájában kifejti, hogy ezek egész Európában elterjedtek voltak, s a magyar előfordulásai leginkább a francia változatokkal egyeznek. 1976-ban jelent meg „A magyar népballada és Európa" című kétkötetes műve, ahol 134 magyar népballada típus európai kapcsolatait tárgyalja. Az itt tárgyalt népballada típusok között sok olyan is akad, amelyekkel hazai népzenei kutatásaink során is találkoztunk.

Az egyik ilyen régi (középkori) és egyben legelterjedtebb népballadánk a „Szégyenbe esett lány" balladája. Csaknem minden tájegységben fellelhetők különböző változatai. Mátyusföldön a legépebb változatát Vágón (Váhovce) rögzítettük.

A mai számunkban közölt vágói változat dallama elég ritka. Nagyon közeli változata annak a dallamnak, amit Bartók Béla 1924-ben Vésztőn (Békés megye) jegyzett fel, s amit „A magyar parasztdalok" című kompozíciójában is felhasznált.

AG TIBOR