A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-23 / 25. szám
MIKSZÁTH-BEMUTATÔVAL ZARTA AZ ÉVADOT A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZ KOMAROMI (KOMÁRNO) EGYÜTTESE Színhazunk életében az idén is meg ismétlődött a tavalyi „képlet“. Mármint annyiban, hogy felfokozott érdeklődés, illetve siker dolgában a szezon végén csattant az ostor! Akkor is, most is o MATESZ komáromi társulatának évadzáró premierje kavarta föl a hazai magyar színházi élet különben meglehetősen eseménytelen, sőt, olykor mórmár szokványosán álmatagnak tűnő légkörét. Míg azonban tavaly hazai magyar kortárs szerző abszurd témájú színműve (Balta György: Kakastánc) okozott meglepetést, az idén egy kloszszikus veretű elbeszélés színpadi vól tozata keltett élénk visszhangot. Ami ellenben mindkét előadásban közös mind a Kakastánc, mind A beszélő köntös Konrád lózsel ötletes, mindenkihez szóló, színházi élményt nyújtó rendezésében került bemutatásra'. A beszélő köntös Komáromban látott - és azóta Dél-Szlovákia számos színpadán játszott - előadása sok tekintetben valóban rendhagyó és újszerű színházi élményt nyújt. Rendezés és színészi játék dolgában egyaránt anynyi ösztönző ötletet és eredeti megoldást, annyi hangulatos játékosságot és remek epizódalakítást (de néhány apróbb kérdőjelet vagy jellemóbrázolásbeli pontatlanságot is) rejt magában ez a színházi est, hogy nemcsak a közönség figyelmét érdemli meg, hanem egy részletesebb s terjedelmesebb kritikusi elemzésre is joggal tarthatna igényt. A Komáromban látott „Köntös"-t olyan színházi produkcióként kell értékelni, amely ugyan félreérthetetlenül a klasszikus irodalmi művek műsorra tűzése mellett tör lándzsát, de a színpadi megjelenítés elsődleges szempontjának azt tartja, hogy a rendező és a színészek reális és korszerű tartalommal töltsék meg az önmagában esetleg már elavultnak tűnő cselekmény ugyancsak „leporolásra“ szánt szövegét. A MATESZ régebbi és jelenlegi rendezői közül főképpen Konrád József vonzódik a magyar irodalom klasszikusainak színpadi bemutatása iránt. Korábbi rendezéseinek művészi értéke s az előadások spontán közönségsikere egyaránt azt igazolják, hogy egy patinás veretű irodalmi alkotás is nagyszerűen alkalmas lehet arra — színpadi és dramaturgiai szempontból egyaránt -, hogy a nézővel mába szóló üzenetet közöljön. Persze, ennek egyik előfeltétele, hogy olyan gazdag képzeletvilágú és céltudatos rendező foglalkozzon a darabbal, aki a holt szövegről biztos kézzel hántja le az idők „hordalékát", és felerősítve húzza alá mindazt, ami a mai napig érvényes az akkor és ott játszó dó cselekményből. Valami ilyesféle művészi hozzáállás s egyben közönségvisszhang tapasztalható A beszélő köntös előadásán is Konrád József a fantáziadús játékosság és a szókimondás eszközeivel teremti meg azokat a kapcsokat, amelyek összekötik a színpadot és a nézőteret; hidat vernek a múlt és a jelen között Ennek keretében pedig korabeli stílus ban, de mai formában közvetíti a Mik száth-novella eredeti szellemét és gondolatát: egy bizonyos kényszer hatására bizony igencsak eltorzulhat a kö zösség tudata!... Konrád a Kecskemétet veszélyeztető törökdúfás korát idézve, ám ma is érvényes tartalommal játszatja a darabot, szabad teret en gedve közben a drámaépítés hagyomá nyos elemeinek, amelyek a klasszikus színműveknek jellegzetes sajátjai. így hát a „Köntös“-ben is van bőven sze relem és szakítás, barátság és találkozás, ármányság és egyenes nyíltszavú-ABESZÉLŐ KÖNTÖS SZÍNPADON Cínno, Lestyák Miska es Szulejman (Varsányi Man, Patin István és Sip< ság; egyszóval mindaz, ami az ember életében ősidők óta jelentős szerepet játszik. E széleskörű „általánosérvényű ség" motívumának kifejezését segít Kopócs Tibor vizuálisan jól mutató, térben ügyesen elhelyezett és praktiku san mozgatható díszlete is. Egy további jellemzője az előadás nak, hogy Konrád mind az eredeti élje; annak, akit Duzmath lánosné vagy Bulki Klára a nyelvére vett... (Lőrinct Margit és Ferencty Anna) Kecskemet orokke tanácstalan tanácsosai (Fazekas Imre, loth László, Siposs Ernő) beszéléshez, mind a prózát színpadra alkalmazó Hubay Miklós dramatizálásához viszonyítva szatirikusabbá, komikusabbá tette az előadást. Ahol csak lehetett, ott kiiktatta a romantikus pátosz, az idealista felülnézet vagy a mesterkélt népiesség föl-fölbukkanó jegyeit - és mindezt realista szemléletű szerepértelmezéssel s a színpadi megjelenítés újszerű sokoldalúságával pótolta .. . Tulajdonképpen a bűvös, törökűző „kaftany" történetének meséje és a valóság fényei egyszerre motiválják a cselekmény fordulatait. A figurák jellemábrázolása olykor pontos lélek - látásból, máskor oz egyszerű, de annál kendőzetlenebb népi humor merész színvilágából táplálkozik. Az emberi magatartásformák szivárványának minden színét felvillantja ez a jellemvilág, még akkor is, ha a hősalkotásban - az elmúlt századok prizmáján keresztül érzünk valami mondaszerű, legendateremtő erőt. A színészi alakítások értékelését nemcsak a szereplők nagy száma (a komáromi társulatnak csaknem valamennyi tagja játszik a darabban) teszi nehézzé, hanem az is, hogy többen csak rövid időre jelennek meg, de akkor viszont komoly szerepben. Ezért hát méltánytalanság volna bármiféle sorrendet alakítani a jobbára külön-külön is figyelemre méltó szinészteljesítmények között. Dráfi Mátyás például négy különböző szerepkörben lép színpadra: ő eleveníti meg az író, azaz Mikszáth Kálmán alakját, továbbá Lestyák szabómester, Pintye kisbiró és a török tolmács szerepét játssza kiválóan árnyalva az egyes figurák más-más jellemvonásait. A szülővárosának megmentését vállaló Lestyák Miska deák, majd kecskeméti kisbíró szerepét Pőtbe István játssza. Figurája igazi hős, eleinte átlátszó és kiszolgáltatott, ám őszinte és minden kockázatra kész, hogy megmentse a Kecskemétnek hadat üzent török pusztítása elől szeretett városát. A beszélő köntös mellett Cinna, Bürü cigányzenész lánya segíti őt ebben a merész vállalkozásban. Cinnát Varsányi Mari játssza, aki nemcsak eredeti humorával, hanem színészi eszközeinek természetes egyszerűségével is kitűnik. Feltétlenül szólni kell még Boráros Imréről, akinek játéka különös erővel hat ebben a zenés játékban. Könnyedén és elegánsan komédiázik, miközben a közlés, a jellemzés és a mulattatós legkülönfélébb eszközeit alkalmazza. Két-három kivételtől eltekintve, az előadásban szereplő többi színész is tehetségének legjavát nyújtva él a szerep kínálta lehetőséggel. így csak elismeréssel írhatom le, hogy Ferenczy Anna, Lőrincz Margit, Szentpétery Ari, Benes Ildikó, Turner Zsigmond, Siposs lenő, Tóth László, Siposs Ernő elragadó komédiózó kedvvel nevettet meg bennünket egy-egy pompás karakterrel. Csonka István stilizált, leleményesen parodizáló jelmezei, Katona István koreográfiája és Matus János zenéje ugyancsak részese a sikernek. A Komáromban látott „bűvös kaftany" nemcsak anno domini a törökkel, hanem a mai nézővel is csodát művel: a színpadi játék varázsa tart bűvöletében bennünket még sokáig azután, hogy elhagytuk a nézőteret!... Ezért külön öröm, hogy a MATESZ az idén épp ezzel a zenés játékkal szerepel a gombaszögi kulturális ünnepély — remélhetőleg — több ezer főnyi közönsége előtt. MIKLÓSI PÉTER Nagy László felv. 15
