A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-23 / 25. szám

GYÁR A HEGT OLDALBAN ... A természet pazar alkotása a gombaszögi völgy. Talán a festő sem tudna szebbet, tökéletesebbet vásznára álmodni. Gömörnek ez a csodaszép szöglete — valahányszor erre járok — nekem mindig illato­sabb levegőt, kékebb eget, bujáb­ban zöldellő réteket, a dombtetők­re csalogató hegyeket, egyféle be­lülről föltörő őszinte örömöt jelent. Ebben a csodaszép környezetben, legalábbis számomra, valahogy egy szerűbbé, igazabbá, tisztábbá válik minden. Annál is inkább, hogy — az egy kori Sarlós-hagyományok folytató saképpen — minden évben orszá gos dal- és táncünnepélyt, pontos nevén: a csehszlovákiai magyar dolgozók országos kulturális ünnc pélyét rendezzük itt. Sokan sza montartják, sőt, sokan meg is je gyezték már, hogy a CSEMADOK sokoldalú munkásságának ez a kü lönösen jelentős eseménye minden esztendőben június végén vagy jú lius legelején zajlik. Ilyenkor Szlo vákia minden részéből, a Csalin közből, a Mátyusföldről és Bodrog közből és a környékről is idesereg lenek a nézők, hogy szinte Vígtól kétől Szalócig és a Szalóctól Szili céig megteljék a gombaszögi volg\ s két—három napon át táncosláb} i fiatalok csizmája alatt kopogjon a szabadtéri színpad padlója. Országjárásaim során sok esetben tapasztaltam: Dél—Szlovákia vala mennyi csücskében elég csupán szó ba hozni Gombaszög nevét és az embereknek, földerült arccal, rög tön ez a felemelően ünnepélyes fesztiváli hangulat s a népviseletek tarkasága jut eszükbe. A tiszta forrásból táplálkozó nép művészeti hagyományok ápolása mellett — az utóbbi évtizedben — azonban egy kevésbé ünnepélyes de iparilag rendkívül fontos és „pusztán“ a hétköznapok körforgó sában erősödő tradíció is kialaku lóban van itt. A Gombaszögi Mészgyár. Szinte mértani pontossággal a híressé vált szabadtéri színpaddal .Ír irányitöközpontban • KORSZERŰ MÉSZÉGETŐ A SAJÓ VÖLGYÉBEN • ÖSSZEFORRT TÖRZSGÁRDA liodnar Gyula, az h'S'/.M üzemi bt ollsayanak elnöki' szemben, a hegyoldal lábánál kí­gyózó országút túloldalán és a több mint száz éves kőbánya tőszom­szédságában termel Szlovákia egyik legfiatalabb építőipari üzeme. Ide toppantam be — kereken egy hó­nappal a csehszlovákiai magyar dolgozók idei országos ünnepélye előtt. ■ DELI BÉLA, az üzem fiatal gyártásvezetője és BODNÁR GYU­LA, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi bizottságának el­nöke három tégelyben egy—egy ma­roknyi meszet tesznek elém. Az itt készült első darabos me­rzet. Az itt termelt első mészhidrátot. És az itt gyártott első őrölt me­szet. Tenyerükben valami leírhatatlan ragaszkodással meg-megforgatják az edényeket, aztán azt mondják: több év fáradsága meg izgalma van ezekben a tégelyekben. Mit tagadjam: első pillanatban megmosolygom a dolgot, de alig telik bele néhány perc és rádöbbe­nek, hogy ebben a három marok­nyi mészben valóban benne van a gyárépítés, a sok gonddal járt pró­baüzemeltetés és a zavartalan ter­melés beindításának minden pilla­nata. Az építészek és a berendezé­seket szerelő gépészek erőfeszítései, i szervezők minden izgalma, a ci­­-arettafüstös tanácskozások idegfe­szültsége. Munkával töltött szom­batok és vasárnapok, olvkor átdol­gozott éjszakák. A mai Gombaszögi Mészgyár föl­­ooítésének gondolata a hatvanas i vek legelején merült föl először. Az elgondolás szorgalmazói a kör­­nvék iparosításának és új munka­­lehetőségek biztosításának szándé­kából indultak ki; valamint abból, hogy a jelenlegi gyártelep közvet len szomszédságában hivatalosan már a múlt század dereka óta — i valóságban feltehetően már sok­kal régebben! — kiváló minőségű és szinte felbecsülhetetlen mennyi­ségű mészkövet fejtenek. A mér­nökök 1964-ben láttak hozzá a mészgyár megtervezéséhez, az üzem alapkövének letételére pedig 1966 júniusában került sor. Az első ton­na darabos meszet négy évvel ké­­-öhb gyártották, utána fokozatosan bevezették az oltott mészként fel használható mészhidrát, maid pe dig a nagyon jó minőségű őrölt mési termelését. Ma. amikor a gyár évi termelési kereken kétszázezer tonna és az eg\ főre eső havi munkatermelékeny ség értéke meghaladja a 28 ezer koronát. Deli Béla és Bodnar Gyu­la. illetve a gyár összeforrt törzs­­gárdáját alkotó többi szaki már a sikerrel állt tűzkeresztség s az azóta vé.gzett derekas munka jóleső érzetével gondol vissza az üzem­­szervezés és a termelés kezdetének nehéz heteire meg hónapjaira. Ezerkilencszázhetvenkettő hús­­vét ián 60 000 tonna darabos mész­szel kezdtük a termelést — mondjo. Bodnár Gyula, majd hozzáfűzi: -r HÉTVÉGI LEVÉL Immár huszonnegyedszer csendül fel a dal a gombaszögi völgyben. Egy év híján tehát negyedszázaddal ezelőtt kezdődött el szívós szervező munkával a dal- és táncünnepélyek sorozata, mely ma már évente mágnesként vonzza a gombaszögi völgybe Gömör népét! magyarokat és szlovákokat, és más vidékek dolgozóit is. Gombaszög­nek ma már rangja van, ezt a rangot nemcsak az adja meg, hogy az ünne­pély műsora évről évre jobb és gazda­gabb, de az a több tízezernyi közön­ség is. mely egy-egy dal- és tánc­­ünnepélyen felejthetetlen atmoszférát teremt. Persze mindez nem jött magá­tól. Gombaszög rangjának emeléséhez nagyban hozzájárult a CSEMADOK Központi Bizottsága apparátusának irá­nyító és szervező munkája és nem utolsósorban a rezsnyói és rimaszom­bati CSEMADOK járási bizottságok és titkárságaik közönségszervezése. az egységes földművesszövetkezetek, vala­mint a párt és az állami szervek támo­gatása. Bizony a kezdet kezdetén még ismétlődő jelenség volt. hogy külföldi szólisták vagy együttesek Gombaszögre való utazások alatt állandóan azt talál­gatták, ugyan mi is az a Gombaszög. Nagy volt a meglepetés, amikor meglát­ták a nézőtéren a húszezres tömeget. Nemegy neves szólista állapította meg jóleső csodálkozással, hogy még ilyen közönség előtt nem lépett fel. Volt olyan kiváló színész is. mint például Pécsi Sándor, aki fellépése után bocsá­natot kért a szervezőktől, hogy nem készült fel kellőképpen a szereplésre. Mert érezte, hogy ez a közönség többet érdemelt volna, mint amit ő adott. Azzal búcsúzott, hogy ezt majd más alkalommal pótolja. Sajnos hirtelen ha­lála miatt erre már nem került sor. Pécsi Sándor szellemességével a rozs­­nyói Kras szállóban találkoztam: szom­baton reggel a recepcióra jövet meg­jegyezte, hogy az X számú szobát, ahol lakott, elöntötte a víz. Mire a takarító­nők rohantak föl, hogy feltöröljék a vizet. De néhány perc múlva lejöttek és mondták, hogy a szobában nincs víz. Mire Pécsi Sándor megjegyezte: lehe­tett volna, mert a fürdőszobában min­den nyelven ki van írva. hogy távozás előtt jól el kell zárni a vízcsapot, csak magyarul nem. Felejthetetlen élmény volt számomra egy fiatal szegedi opera­énekes. aki majdcsaknem vonakodott átvenni a honoráriumot, annyira meg­hatotta őt a nagy közönségsiker. Mint a gombaszögi dal- és táncünnepély egyik sokéves szervezője nemegyszer találkoztam a közönség részéről spon­tán elismerő megnyilvánulásokkal: őszintén dicsérték a műsort és a gombaszögi dal- és táncünnepély szer­vezőinek munkáját. S ez évről évre megismétlődött. íme ilyen is van. S ez azt bizonyítja, hogy Gömör és Dél- Szlovákia népe szereti a kultúrát és tiszteli annak szervezőit. Mindig emlé­kezni fogok egy öreg bácsira, aki több éven keresztül vasárnap este a műsor befejeztével megjelent a szervezési részlegen és egy literes befőttes üveg­ben saját pergetésü mézet hozott kö­szönetül a szép műsorért. Bizony ilyen hálás közönségnek érdemes színvonalas műsort adni. Hiszem és remélem, hogy az idei gombaszögi kulturális ünnepély színvonala semmivel sem marad el az előző évektől. £s jó szórakozást, tar­talmas kulturális élményt fog nyújtani minden néző számára. Ehhez kívánok sok sikert a szereplőknek és gazdag élményt a közönségnek. 3

Next

/
Thumbnails
Contents