A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-09 / 23. szám
CSEMADOK Az ötvenes évek második telétől ad helyet kulturális rendezvényeknek a nagymegyeri (Calovo) művelődési ház. Megépítésétől napjainkig sok szép esemény színhelye volt, Sokszor volt zsúfolt a nézőtere. Annyian viszont talán még soha nem voltak a teremben, mint legutóbb. Pedig izgalmas sportmérkőzést közvetített a televízió Brati'slavából is, Budapestről is. Lőrincz Gyula, a CSEMADOK országos elnöke aggódva kérdezgette: ki jön el a kultűrházba ilyenkor, ki lesz kiváncsi a CSEMADOK Lőrincz Gyula, a CSEMADOK KB elnöke (jobbra) és Varga László, a helyi szervezet elnöke Eseménydús három évtized látható valóság lett, amit Lőrincz Gyula, a KB elnöke a városi szervezet tagságát üdvözlő és köszöntő szavaiban így fogalmazott meg: .Amilyen fontosságot tulajdonítunk a CSEMADOK munkájának, olyan nemzetiségi és kulturális életet akarunk magunknak!" A városi pártbizottság képviselője, valamint Lapos Ferenc, a városi nemzeti bizottság elnöke szintén elismerően szóltok a CSEMADOK-nak a kulturális életben betöltött szerepéről, s további eredményes munkát, éveket kívántak a szervezet népes tagságának. Az ünnepi beszéd, az üdvözlések, a díszoklevelek átadása után gazdag és tartalmas kulturális műsor következett. Versek hangzottak el csehszlovákiai magyar költőktől, diákok táncoltak, citeráztak szépen, s a gyermekkórus remekelt Szeder Irma karnagy vezetésével. Aztán Kovács Béla és népi zenekara játszott szívderítőén, jó hangulatot keltőn kísérte a nagymegyeri szervezet nótás kedvenceit: Petzke Máriát és Gaál Arisztidet, a kitűnő dalosokat, s Lády Hugót, az operettek hangulatát idéző kiváló hangú énekest. Örömben, vidámságban telt el az este. Mert volt miről beszélni, volt mit ünnepelni. A zsúfolásig megtelt terem-A gyermekkórus - vezényel Szeder'’Irma Az ünnepi gyűlés résztvevői nagymegyeri városi szervezetének három évtizedes érdemes és figyelemre méltó tevékenységére? Alaptalan volt minden kétely. Már az ünnepség megkezdése előtt megindult az ünneplőbe öltözött emberek áradata a művelődési házba. Jöttek az idősebbek, a hajdani alapító tagok, jöttek a középkorú nők, férfiak, köztük a városnak jó hírnevet szerző színjátszók, megannyi népszínmű, operett és komoly darab bemutatói, s ott voltok az áradatban az énekkar volt és jelenlegi tagjai, akik a város ékességét jelentik ma is népszerű kórusukkal, vitték Megyer üzenetét a nagy országos rendezvényekre és a Kodálynapokra, s viszik ma is, a jövőben is; s nem maradtak otthon a fiatalok, a tanulók sem, hiszen Nagymegyer egy kicsit iskolaváros is általános iskolájával, gimnáziumával és most már párhuzamos osztályú közgazdasági szakközépiskolájával, tonárok és diákok sokat tettek és tesznek azért, hogy a művelődési ház fényes és „hangos" legyen! Több mint ötszázan tartották fontosabbnak saját CSEMADOK-szervezetük ünneplését, mint a televízió közvetítette izgalmas sporteseményt. Mert hiszen egy kicsit talán mindenki érdekelt volt az ünneplésben. Csalógtagok kapcsolódnak érdemdús tevékenységükkel a három évtizedes múltját ünneplő városi szervezethez, amelynek a kezdet kezdetén, az 1950-es esztendőben százhúsz tagja volt, ma viszont már hatszázötven. Nem újságírói túlzás, hanem a tapasztalat mondatja velem: azon az estén több mint ötszáz embernek semmi más nem volt fontosabb! CSEMADOK-szervezetüket akarták ünnepelni, három évtized formálta tükörbe akartak pillantani. Nagy mozgalmasságukra, olykori megtorpanásaikra, magasra ívelő csúcsokra és teljesen felesleges hullámvölgyekre akartak emlékezni. „Mik voltunk. s mik vagyunk" alapon eseménydús három évtizedet tekintett át a huszonöt tagú vezetőség beszámolója, amelyet Varga László, gimnáziumi tanár, a helyi szervezet elnöke ismertetett. Színdarabokról, esztrádműsorokról, előadásokról, tanfolyamokról, énekkari szereplésekről, író—olvasó találkozókról, irodalmi estekről, irodalmi színpadi tevékenységről, helyi, országos és külföldi fellépésekről, a néprajzi-honismereti munkáról s az újabban megélénkülő közművelődési klubmozgalomról esett szó, s a munkakedvet fokozó jó kapcsolatról a városi pártszervezettel, a városi nemzeti bizottsággal és a Nemzeti Frontba tömörült tömegszervezetekkel, nem utolsósorban a városi magyar oktatási nyelvű iskoláival, diákokkal és pedagógusokkal, akik legerősebb támaszai a szervezetnek. Évkönyv is megjelent a harmincadik évfordulóra. Hiánytalanul megtalálható benne minden, ami a CSEMADOK megalakulásától a mai napig történt. Értékes dokumentumerejű fényképek is tarkítják a füzetet. Nagyon hosszúra nyúlna ez az írás, ha ki akarnám másolni az évkönyvből o minden dicséretet megérdemlő tevékeny emberek nevét. Anynyian tekintették szívügyüknek Megyeren a CSEMADOK-munkát. Itt szemmel ben a gazdag három évtized szinte valamennyi jelentős eseményének a felidézésére sor került, az ünnepi vacsora elfogyasztása közben meg már a ma és a holnap legfontosabb tennivalóiról folyt a szó. Arról, hogy a közművelődési klub egyre nagyobb szerepet tölt be a városi szervezet életében. Minden második héten megtartott összejöveteleit nagy érdeklődés és figyelem kíséri. S nemcsak a CSEMADOK-tagok kíváncsiak a klubban folyó igazán értelmes tevékenységre, a meghívott vendégek előadására. Eljönnek a kívülállók is, s ami örvendetes: mind többen a műszaki értelmiség soraiból. És ez nagyon jó dolog! Mint ahogy az is, hogy a klubtagság a jövőben is találkozni akar a csehszlovákiai magyar értelmiség jeles képviselőivel. De ne vágjak elé a dolgoknak, mert hiszen mindez már a következő évtizedek munkavállalása... MACS JÓZSEF Prandl Sándor felvételei *
