A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-02 / 22. szám

MOYZES ILONA:

A varázskendő

(mese)

Sápadt Arc egy koraőszi délután sétára indult. Az úton öreg, töpörödött anyókát pillantott meg. Egy kőre huppanva üldögélt. Mellette egy ütöttkopott szürke vödör teli vízzel. Sápadt Arc illedelmesen köszöntötte.

— Szívesen segítenék, anyókám, ha megengedné.

— Az bizony jó lesz, édes lányom, nehezen visznek a lábaim. Látom, jó szíved van, de a hangod egy kissé szomorú.

Sápadt Arc nem felelt, valahová a messzibe nézett.

— A sarat is a mezítelen lábaddal dagasztod, talán bizony cipőd sincsen?

De Sápadt Arc megintcsak hallgatott, majd fölkapta az anyóka vödrét és elindultak.

Másnap ugyanabban az órában találkoztok megint. Anyóka megint egy kosarat cipelt.

— Te vagy, tündérkém? A jó sorsom küldött ide.

— Jó szívvel segítek, anyókám, tudhatja — felelte Sápadt Arc és hazáig kísérte kosarával az öregasszonyt.

De a harmadik napon hiába kereste anyókát az úton, csak az őszi fák sápadt levelei zizzentek a szélben. Várt egy ideig, s mivel nem jött, maga indult el a megszokott irányba. Az anyóka házacskája előtt megállt, s félénken bekopogott.

— Te vagy az, tündérkém? Nagyon hiányoztál nekem!

— Beteg, anyókám, látom. Mit segíthetnék?

— Egy kis meleg kéne. Tudod, az öreg csontok már nyár derekán is fáznak.

Sápadt Arc nyomban fát aprított, begyújtott a kemencébe, s a pattogó fahasábok lángjai egykettőre barátságossá tették a kis szobát.

ízes vacsorát készített, gyógyfüvekből teát főzött, s rendet teremtett a kis lakásban.

így ment ez sok napon át. Sápadt Arc reggel, amikor felnyitotta a szemét, futott egyenesen az anyókához.

— Ügy ápolsz, édes leányom, mintha egész életedben ezt csináltad volna.

— Csináltam is, beteg volt az édesanyám.

— És most? Most már jobban van?

Sápadt Arc hallgatott egy ideig, halvány arca még halványabb árnyalatot öltött, majd lassan, tagoltan válaszolt:

— Igen, most mór egészen jól van. Nem fáj semmije. Kint fekszik a nyirfalvai temetőben.

— Szegény árvácskám. Jó kislány vagy. És szép is vagy, szép bizony.

A leány sápadt arcát pír borította.

— Tudom én azt, hogy csúnya vagyok. Nem is kellek senkinek a világon. A lányok kinevetnek, a fiúk elkerülnek.

— Ejejej, ejejej — csóválta fejét az anyóka. — Még hogy kinevetnek, még hogy elkerülnek?! — azzal a párnája alá nyúlt, egy kulcsot húzott elő, s átadta a lánynak.

— Látod ezt a fiókos ládát? Nyisd fel a felső fiókját. Egy kendő van benne. Vedd fel és aztán nézz bele a tükörbe.

Sápadt Arc egy percig kezében tartotta a ládafiából előszedett kendőt, amely olyan könnyű, olyan puha és olyan fehér volt, mint a folyó habja. Pár pillanatig remegve tartotta az ujjai között, mintha legalábbis mázsányi súlya lenne, aztán kettéválasztott, hosszú sötét hajára borította.

— No, vedd már elő azt a tükröt, ne kéresd magad annyira.

Sápad Arc elővette a tükröt, belenézett és felsikoltott:

— Anyóka, de hisz ez nem is én vagyok!

— Dehogynem. Szép voltál mindig, csak a tükröd volt rossz. A lányok és a fiúk meg nem láttak, mert csak néztek. Tartsd meg ezt a kendőt, s őrizd, mind a szemed fényét. Ha szükséged lesz rám, csak szólíts, és én itt leszek melletted.

Azzal az anyóka arca tünedezni kezdett. Eltűnt

az ágy, a tűzhely, a fiókos láda is. és Sápadt Arc ott találta magát, ahol a réttel az út összeér.

— Anyóka, anyóka, hol vagy? — kérdezte Sápad Arc ijedten, és utána nyúlt a levegőbe.

Odahaza újabb meglepetés várta. A két kis ablak között ott állt az anyóka fiókos ládája. A felnyitott ládában szép ruha, szattyánból készült cipellő, arannyal átszőtt tarsoly, a torsolyban színes keszkenő. Sápadt Arc sorba próbált mindent.

— Csak a hercegnők voltak ilyen szépek a mesékben. Hogyan köszönjem meg, anyókám? — suttogta önfeledten maga elé.

Amikor kiment az utcára, a lányok és a fiúk megdöbbenten állták körül. Sokáig tortott, amíg felismerték.

— Te vagy az. Sápadt Arc?

— Hiszen már nem.is vagy sápadt, rózsaszínű a bőröd.

— És arany a ruhája, gyémánt a cipellője.

— És a hímzett tarsolyában arany csörög, halljátok?

— Lopta! .

— Lopta! . . .

— Lopta I . . .

— Fogjátok meg, majd kivallatjuk, honnan vette ...

Eayikük meqrántotta a koriát, a ruháját is ránciaálni kezdték, meg is tépték kissé.

Sápadt Arc futva menekült. Otthon róborult a fiókos ládára és hangosan felzokogott.

— Anyóka, anyókám, látod, megcsúfoltak, megtéptek, kinevettek.

— Ne sírj, árvácskám — hallotta Sápadt Arc az anyóka meleg hangját, de őt magát nem látta sehol. — Még sokszor megbántanak, de ne törődj vele, folytatta anyóka. Az irigység jobban megtépázza az embert, mint a vihar a fákat. Most Dedig jól figyelj: minden reggel öntözd meg a földet, ott ahol az út a földdel összeér. A harmadik esztendő harmadik napján a fűszálakról lehulló harmatcseppekben mosd meg az arcodat. A többit maid meglátod.

A harmadik esztendő harmadik napja el is jött csakhamar, mert az idő úgy repül, mint a szárnyas madár. Sápadt Arc a legszebbik ruháiát öltötte maaára, fehér habkönnyű kendőjét sötét hajára borította, egyik kezébe tarsolyát, a másikban az öntöző kannáját szorongatta és utoliára ment el oda. ahol az út a földdel összeér. A vízcseppjei, mint megannyi brillinás permetezték a lágy füvet, és összevegyültek a hajnal harmatcseppjeivel. Sápadt Arc lehajolt hozzájuk és megmosta bennük az arcát.

Akkor történt a csoda.

A leány előtt megrepedezett a föld és kettévált résein zöld levélkék dugták ki élő fejecskéjüket. A levelek után ágak nyújtották ki karjukat és a sok ágból eg egész nagy bokor nőtt.

Sápadt Arcnak a lélegzete is elállt a csodálkozástól. Utána a bokor ketté nyílt és egy sudár szőke hajú legény lépett Sápadt Arc elé.

— Száz éve várok rád> Egy gonosz lélek elvarázsolt hajdanán, s nekdd kellett kiszabadítanod. Köszönöm, amit értem tettél, s kérlek, légy a feleségem. Nézd, a hegy lábánál vár a pej lovam. Estére odahaza leszünk apám palotájában, aki már nagyon vár bennünket, mert anyóka hírül adta érkezésünket.

— Anyóka? Hát ő is ott lesz?

— Ott bizony. Ö volt az én dajkám, és úgy szeret mindkettőnket, mintha a gyermekei lennénk.

— Akkor hát ne, késlekedjünk — ujjongott föl Sápadt Arc és kézen fogta a fiút. De egy pillanatra megtorpant. — Azt sem tudom, hogy hívnak. Hogyan szólítsalak, mi a neved?

— Éles Kard — válaszolt a legény.

— Éles Kard? — kérdezte ijedten Sápadt Arc. Mit jelent ez?

— Azt jelenti, hogy a kardom mindig éles volt, s féltek tőlem az ellenségeim. De a szivem lágy, soha nem foglak megsebezni.

Sápadt Arc kutatóan nézett Éles Kard szemébe, s az olyan szép volt és olyan tiszta, mint a nyári égbolt, ahol a nap és a csillagok ragyognak.

összenevettek, szó nélkül is megértették egymást és boldogan futottak Éles Kard palotájához, hogy mielőbb megtehessék az utat, amely a házig visz.

ESKÜVŰDIVAT

Párizsban nemcsak a házasság intézménye divatos változatlanul, hanem a nagy esküvő is. Az esküvő remek üzlet az iparnak és a kereskedelemnek. Akinek van pénze, az Esküvőszalon legkülönbözőbb szogóltatásai közül válogathat, a hagyományos fehér menyasszonyi ruhától a legextravagánsabb ötletekig.

A szalonban osztogatott prospektus szerint a francia házasulok kétharmada templomban esküszik, minél nagyobb felhajtással: gregorián kórus, nyoszolyólányok, opródok, bankett, gépkocsisor rózsaszínű és világoskék szalagokkal feldíszítve. A vőlegények átlagéletkora 24 év. a menyasszonyoké 22.

A Házasulandók kalauza című negyedévi kiadványból a jegyesek megtudhatják, milyen tennivalók várnak rájuk az esküvő előtti hat hétben. Először is az iratok előkészítése, aztán a menyasszony és a vőlegény családjának összehozása. Ezután a menyasszony elkezdheti összeállítani a meghívottak listáját, kiválasztja a tanúkat, a nyoszolyólányokat és apródokat, a vendéglőt, ahol a löncs vagy bankett lesz. Választhat rusztikus, arisztokratikus vagy hipermodern helyiséget, zenekarral vagy anélkül, rendezhetik a bankettet mexikói, kínai vagy más egzotikus vendéglőben is. Aki szabadtéri lakodalomra vágyik, forduljon az illetékes céghez: sátrakat, asztalokat varázsolnak tí vendégsereg számára a természet lágy ölébe vagy egy előkelő parkba.

A következő napokban szállodafoglalásról kell gondoskodni a nászútra, kiszámítani a költségeket, és eldönteni, milyen ruhát visel a menyasszony a boldogító igen pillanatában. A nászágyról is gondoskodni kell. A legkülönbözőbb modelleket kínálják, a pop stílusútól a korszerűsített XIII. Lajos stílusúig, mindegyik gondosan kárpitozva és spirálrugózva.

Még nagyobb persze a választék a menyasszonyi ruhákban. Divatosak a görögös vagy rómaias fehér öltözékek, a keleti stílusúak, a hagyományos tüllcsodák. A fátylakat olyan hangzatos mondatokkal reklámozzák, mint a nagy francia moralisták maximái, például: „A menyasszony fátyol nélkül olyan, mint a királynő jogar és korona nélkül."

Visszatérve a tennivalókra, gondoskodni kell az útlevelekről, szükség esetén az oltásokról. A menyasszonynak nincs egy szabad pillanata. Sürgősen meg kell tanulnia főzni (e célra külön szakácskönyvek szolgálnak), és háztartási naplót vezetni a fiatalosszonynak, előre gyártott minták alapján. Végül meg kell töltenie az új otthon fehérneműs szekrényeit. Következik a vendégek listájának felülvizsgálása és a meghívók kiküldése, intézkedés a lakásbiztosítás ügyében, hátha az új fészek holnap kigyullad. Nem csekély probléma az esküvői bankett étrendje. Aztán fényképészt kell szerezni, egy vagy több fekete autót kibé-elni, olykor még autóbuszt is a vendégek számára. Ezután a fiatalok már mehetnek is a közjegyzőhöz, hogy aláírják a szükséges papírokat. A menyasszony fejében már összekeveredik a közjegyző, a bankettre rendelt töltött csiga és a hangtalan matrac. Csak az vigasztalja, hogy közeledik az esküvő napja. Már csak két hét, ezalatt kiválasztja esküvői frizuráját, megbeszéli az időpontot a fodrászával és máris alávetheti magát az esküvő előtti kozmetikai kúrának. Az illetékes intézet alapos, 4-5 hetes esküvői előkészítést javasol. Ehhez már késő, de szerencsére rövidített eljárást is igénybe lehet venni. Gepekkel, masszázzsal, pakolásokkal, mindenféle varázslattal szépítik a menyasszonyt. A szünetekben elrohan a virágboltba, a bútoroshoz, a szabónőhöz, a fényképészhez, a vendéglőshöz. Végül becsomagolja a bőröndöket és a fodrászhoz siet.

Aztán végkimerülten, de boldogan belép az anyakönyvvezetőhöz. Mór csak a bankett van hátra, aztán végre kipihenheti magát.

22