A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-02 / 22. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA Az űrhajó tudásai iűtött s légmente­sen zárt búváröltönyökben a hajó mel­lett, szabadon lebegve szemlélődnek a nehézségi erőtől mentes térben A CSILLAGOK FELÉ ötven évvel ezelőtt a fenti címmel érdekes, az űrhajózást népszerűsítő eszmefuttatás jelent meg a Pesti Hír­lap noptárában Ernyei Frigyes tollá­ból. A kocsit hosszúra nyúlt bevezető­ben történelmi áttekintést ad az em­beriség ösztönös, örök vágyóról, hogy megismerje a világmindenség titkait, hogy o Föld szűk határait átlépve, más idegen bolygókra repüljön. Egy négy­ezer éves babilóniai agyagtábláról azt olvashatjuk, hogy egy merész utazó sas hátán emelkedett a csillagok kö­zé. A görög Lukianosz (i. e. második század) Menipposz című müvében ír­ja le az első holdutazást. Goodwin angol püspök 1638-ban adta ki Em­ber a Holdban című regényét, mely­nek hősét tíz kacsa viszi fel a Holdro. Általában a holdutazás már Verne előtt is kedvelt témája volt az iroda­lomnak. Ismeretes, hogy Cyrano de Bergerac szatirikus írásaiban fantasz­tikus holdrepülésekről számol be, me­lyeket a Nap sugarai által felmelegí­tett harmattal töltött tömlőkkel hajt végre, sőt ő már a rakéták hajtóere­jét is kipróbálja! Voltaire éles fantáziáját sem hagy­ta nyugton az űrutazás témája. A 18. század végén Fontenelle még úgy ír a Holdról és bolygókról, hogy ott élő­lények vannak és az egyes bolygók lakói között annál nagyobb a különb­ség, mind távolabb vannak a Földtől. A Morsot azonbon lakatlannak tartjo, mondván, hogy ott csak világító ma­darak repkednek a levegőben. A Marsról szóló fantasztikus elkép­zelések és irodalom áradata, különö­sen a Schiaparelli olasz csillagász ál­tal felfedezett (1877) úgynevezett Mars-csatornák után terjedt el, és ez a tévhit, a csatornákat alkotó értel­mes lényekről a laikus közönség kö­rében mindaddig tartotta magát, amíg a modern űrkutatás eredményei gya­korlatilag is meg nem cáfolták. Az űrrepülésekkel kapcsolatos fantasztikus regények tömegéből érdemes még ki­emelni Edgar Allan Poe, Verne, Wells műveit és Tolsztoj csodálatosan szép Aélitájót, amelyben különleges robba­nó anyoggal hajtott rokétaürhajóvol indulnak a Marsra. A fantázia világából aztán a cikk­író visszatér a jelenbe, vagyis a hú­szas évek végére. Megállapítja, ha a Földünk légköre a Holdig érne, elvi­leg nem lenne kivihetetlen repülőgep-A Földre visszaérkező űrhajó ejtőer­nyővel leszáll pel meg léghajóval a Holdra repül­ni, persze különlegesen erre a célra készített géppel. De mivel a Földet a többi égitesttől anyagtalon tér vá­lasztja el, hagyományos légi jármű szóba se jöhet. A repülőgépek is „el­fulladnának" 12—13 km magasságban. Az ember által elért legnagyobb ma­gassági rekord 13 km, melyet Gray kapitány léggömbbel tett meg. Az idő­járást és a légkör rétegeit vizsgáló ballonok azonban már 25—30 km-re is felemelkedtek. De mi ez a lég­kör néhány száz kilométeres vastag­ságához képest! Az űrhajónak olyan járműnek kell majd lennie, mely a le­vegőtől és általában minden ellen­álló közegtől függetlenül mozoghat. Ezt a reményt pediq csak a rakéta­hajtómű elégítheti ki. A cikk írója részletesen ismerteti a rakéták működési elvét, majd a szá­­zadeleji űrhajótervekkel is foglalkoz­va kiemeli F. Hoefft bécsi fizikus és K. E. Ciolkovszkij ezirányú munkássá­gát, Goddard szilárd robbanóanyag­gal hajlott rakétakísérleteit és az Opel autógyár rakétamotorral felszerelt gépkocsijának próbaútjoit. Ez a jármű vasúti sinekre szerelt kocsival félkilo­méteres távon 254 kilométeres sebes­séget ért el. A rakéta-repülőgépekről szólva meqemliti, hofy ezek a fan­tasztikus sebességet elérő gépek né­hány óra alatt tennék meg az utat Európa és Amerika között. A rakétakísérletek azonban elsősor-Goddard űrhajója bon az űrhajózás elősegítését kell hogy szolgálják. Az űrhajóig még hosszú, küzdelmes út vezet. Elsősor­ban a hajtóanyag kérdését kell meg­oldani. A Föld vonzóerejét csak úgy küzdhetjük le — mondjo a cikkíró —, ha ugyanakkora nogyságú erőt he­lyezünk vele szemben. Az űrhajóknak kb. 12 km-es másodpercenkénti se­bességet kell elérnie, hogy elhagyhas­sa a Föld légkörét. Legerősebb rob­banószereinkkel és legnagyobb kaló­riatartalmú égő anyagainkkal sem tudjuk ezidőszerint kedvező módon megközelíteni ezt a teljesítőiképessé­get. Régóta folyik a vita a bolygók lakhatóságáról, a Merkúr és o Vénusz élőlényeiről, a Mars kultúrájáról. Bi­zonyságot e kérdésben csak az ür­­haió hozhat számunkra. Tőle várjuk a feleletet a nagy kérdésre -i fejezi be fejtegetéseit Ernyei Frigyes. Ma már ötven év távlatából nézve ezekre a kérdésekre részben feleletet kaptunk. Sőt a cikkhez mellékelt fan­táziaképek egy része valósággá vált. Például az űrhaió körül lebegő koz­monautákat szemlélve elég csak Leo­­novra gondolni, és a Földre ejtőer­nyővel leereszkedő űrhajó sem a fan­tázia világát juttatja mór eszünkbe. A szovjet és amerikai űrhajózás óriá­si léptekkel halad előre és még né­hány évtized előtt fantasztikusnak tű­nő elképzelések ma már megvalósul­tok, vagy megvalósulás előtt állnak. (ozsvald) Víznél könnyebb építőanyag A krakkói bányászati és kohászati fő­iskola munkatársai olyan újfajta épí­tőanyagot fejlesztettek ki, amelynek fajsúlya a víz fajsúlyának csupán egy­­harmada. Megfelelő kötőanyagon (gipszen, cementen vagy műgyantán) kívül szemcsés habüveget tartalmaz az újfajta építőanyag Egy köbcentimé­ternyi az új építőanyagból 0,35 gramm súlyú. Becses tulajdonsága még kis nedvszívó képessége is: önsúlya egy százalékánál nem szív fel több ned­vességet. Színes acél A Német Szövetségi Köztársaság­ban kidolgozott új eljárással tartósan színezhetik a rozsdaálló acélokat. A szinréteg a lemezek tovóbbfeldolgo­­zása (húzása, sojtolósa) során is meg­marad. Csaknem valamennyi rozsda­álló acél színezhető. Az eljárás során ezredmilliméternél vékonyabb, színte­len, áttetsző réteget visznek fel az acélra, amely interferenciahatóssal hozza létre az egyes színeket. A ré­teg érzéketlen az ütések, lökések, fe­szültségek iránt — az előzőén színe­zett acél hajlítható, mélyhúzható, saj­tolható. A színskála a feketétől a sö­tétkéken át az aranyig, a vörösig és a zöldig terjed, az alapszínek vala­mennyi közbeeső árnyalatával. A rozs­daálló acél felületi szerkezete látha­tó marad, a nagy korrózióállóság nem csökken, sőt, tovább javul. A színes rozsdaálló acélok felhasználására rendkívül sok lehetőség kínálkozik, enyebek között az építőiparban, a fo­gyasztási cikkek gyártásában és az autóiparban. Gyógy szer-haté stala ni tó ételek Étkezés után bevenni a gyógyszere­ket - ez az előírás nem minden eset­ben célravezető. Vannak ugyanis éte­lek, amelyek nem férnek össze bizo­nyos gyógyszerekkel. Ha ezeket az összefüggéseket nem ismeri valaki, nagyrészt hatástalanná teheti a be­vett gyógyszert. A tetraciklin-sor an­tibiotikumait (eltekintve a legújabban kifejlesztettektől) például nem szabad tejjel vagy tejtermékkel együtt be­venni, mert a tejben levő kalcium ne­hezen oldódó vegyületként hatásta­lonná teheti az antibiotikumot. A csertartalmú italok (kávé vagy tea) nem alkalmasok vaskészítmények be­vételére, mert csökkentik a szervezet vasfelvételét. Hasonló gátlóhatása van az algákból készített leves, puding- és lekvártöltőanyagnak is. Még bizo­nyos növényi hatóanyagokat (alkaloi­dákat) tartalmazó gyógyszereket sem szabad bevenni csersavtartalmú ita­lokkal, mert o bennük levő csersav vegyi reakcióba lép o növényi ható­anyaggal és hatástalanná teszi őket. Jó példa erre a gyomor-, bélgörcsök, epebóntalmak enyhítésére használt belladonnafcészítmény, vagy . a lázcsil­lapító kininkészitmények. A paradi­csomban, dióban, banánbon, sajtban és borbon olyan biológiai anyagok lehetnek, omelyek vérnyomás növelő hatást fejthetnek ki. Normális körül­mények között ezeket az anyagokat el­bontja a bél nyálkahártyája - ezt a bontást azonban meggátolhatják bi­zonyos készítmények, továbbá ellent­mondásos módon a magas vérnyomás elleni gyógyszerek is. Emiatt már több esetben vérnyomáskrízist figyeltek meg. Gyomirtó áramütések Az anglioi Sheffield egyetemének kuta­tói olyon géppel kísérleteznek, amely nagyfeszültségű villamos áramütésekkel pusztítaná el a gyomnövényeket. A kü­lönböző típusú gyomnövények elpusztí­tására 3-10 kilovoltos feszültséget al­kalmaznak, ez elegendő ahhoz, hogy megállítsa a növényi sejtek növekedé­sét és elpusztítsa őket. A berendezést egy traktor elülső részére szerelik. Két elektródja van, az egyik a gyomnövé­nyek csúcsát érinti, a másik pedig a talajt - a felső elektród a negatív. Az angol kutatók szerint a módszer viszony­lag olcsó és különösen a gobonaföldek gyomnövényeinek elpusztítására hasz­nálható sikerrel — a gyomnövények ugyanis általában a gabonánál maga­sabbra nőnek. Mikrohullámokkal is kí­sérleteznek a gyomnövények elpusztítá­sára. Már a kezdet kezdetén megálla­pították, hogy a különböző növény­fajok meghökkentően különböző mér­tékben nyelik el a meghatározott hul­lámhosszú mikrohullámú sugárzást. így a gabonafélék között tenyésző vadzab például a gabona károsítása nélkül elpusztítható mikrohullámokkal. Az an­gol szakemberek szerint rövidesen olyan mikrohullámú berendezés kerül forgalomba, amely egész sor műveletre lesz használható: a növényhózi tolaj sterilizálására, rovarkártevők elpusztítá­sára, érzékeny növények fagy elleni védelmére — még egy forró ebéd gyors megsütésére is. A gyilkoló zaj A holólozósi stotisztikákot elemezve amerikai kutatók megállapították, hogy a Los Angeles-i nemzetközi re­pülőtér ct kilométeres körzetében és különcsen a le- és felszálló útvonalok alatt 19 százalékkal nagyobb a ha­landóság, mint a repülőtértől távo­labbi lakóterületeken. A nagy ha­landóságé lakóterületek zojterhelese eléri a 90 decibelt, a többi lakóte­rületé viszont csak 45-50 decibel. A kaliforniai egyetem kutatói kizárják a véletlen egybeesés lehetőségét. 18

Next

/
Thumbnails
Contents