A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-02 / 22. szám

A CSEHSZLOVÁKIAI NŐK KONGRESSZUSA Mójus 14—15-én Prógóbon tanácskozott a Csehszlovák Nőszövetség kongresszu­sa. A kétnapos tanácskozáson ezer kül­dött, továbbá harmincegy külföldi kül­döttség vett részt, amelyeknek vezetői között volt Valentyina Nyikolajeva- Tyereskova, a Szovjet Nőbizottság elnö­ke is. A CSKP KB, a szövetségi kormány és o Csehszlovák Nemzeti Front KB küldöttségét Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szövetségi Gyű­lés elnöke vezette. A kongresszuson Marie Kabrhelovó, a CSKP KB titkársá­gának tagja, a Csehszlovák Nöszövet­­ség elnöke tartott beszámolót. — A képen: a kongresszus elnökségében helyet foglalt Jindrich Polednik, a CSKP KB titkára, Valentyina Nyikolajeva- Tyeieskova, Alois Indra és Marie Kabr­­helová. KfiPES KRÓNIKA TITO MOSZKVAI LÁTOGATÁSA Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke, jugosz­láv államfő május közepén kétnapos baráti látogatást tett a Szovjetunióban. Tito elnök Moszkvában tárgyalásokat folytatott Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökével és más szovjet vezetőkkel a két párt és a két ország kapcsolatainak további fejlesz­téséről és időszerű nemzetközi kérdé­sekről. — A kép a seremetyevói repülő­téren az ünnepélyes fogadtatás pilla­nataiban készült. BUDAPESTEN TANÁCSKOZTAK A VARSÓI SZERZŐDÉS TAGÁLLAMAINAK KÜLÜGYMINISZTEREI A Varsói Szerződés tagállamainak kül­ügyminiszteri bizottsága 1979. május 14-15-én ülést tartott Budapesten. Vé­leménycserét folytatott az európai biz­tonsággal és együttműködéssel, a fegy­verkezési hajsza megszüntetésével és a leszereléssel kapcsolatos kérdésekről. A miniszterek egyöntetűen állást foglol tok a hadászati támadó fegyverrend­szerek korlátozásáról szóló új szovjet­­amerikai szerződés mielőbbi megkötése és hatályba léptetése mellett. — A kép a tar^cskozás résztvevőiről készült. PAJZS ’79 A Magyar Népköztársaság területén Pajzs '79 néven közös hodgyakorlotot tartottak a Varsói Szerződés tagállamai - Bulgária, Csehszlovákia, Lengyel­­ország, Magyarország, az NDK, Romá­nia és a Szovjetunió — fegyveres erői. Felvételek: ČSTK A SALT-2 MEGÁLLAPODÁS KERÉKKÖTŐI Az elmúlt hónapokban egyre reáli­sabbá vált az a tény, hogy a hadá­szati támadó fegyverrendszerek kor­látozására vonatkozó SALT—2 egyez­mény megkötéséről hét éven át folyt szovjet—amerikai tárgyalások kike­rülnek a zsákutcából és végre való­ban sor került a megállapodás alá­írására. A Moszkvában és Genfben folyt szovjet-amerikai külügyminisz­teri tárgyalások és Dobrinyin was­hingtoni szovjet nagykövetnek az Egyesült Államok kormánytényezői­vel folytatott többhónapos tárgyalá­sai, mind erre mutattak. A hadászati tómadófegyverzetek csökkentéséről folytatott tárgyalások sikeres előrehaladása azonban a legvadabb kampányt váltotta ki az Egyesült Államokban. E kampány célja meggátolni az egyezmény alá­írását, továbbá olyan légkör meg­teremtése, amely eleve kizárná az egyezmény jóváhagyását a Kong­resszusban. E kompány olyan mére­teket öltött, hogy magának Carter elnöknek kellett védelmébe vennie a születendő egyezményt. De hót kik azok. akik e kampányt elindítot­ták? Kik azok, akiknek a legkisebb érdeke sem fűződik ahhoz, hogy a világ megtegye ezt a jelentős lépést a leszereléshez vezető úton? Ezek az erők az amerikai héják soraiból kerülnek ki, akiknek érdeke, hogy a hadiipar profitjának növe­kedése érdekében tovább fokozód­jék a fegyverkezési hajsza, aminek következménye lehet a hidegháború kiújulósa, sőt egy esetleges háborús konfliktus is. Az Egyesült Államok uralkodó kö­reinek katona-politikai célkitűzései teljesen azonosak a katonai-hadi­ipari komplexum érdekeivel. Az Egyesült Államok katonai-hadiipari komplexuma a hetvenes évek elején 9 millió embert foglalkoztatott, kö­zülük 3 és félmillió szolgált a fegy­veres erők kötelékeiben s csaknem öt és fél millió dolgozott a hadi­iparban. Az Egyesült Államok kong­resszusának tagjai között ugyan­ebben az időben 139 nyugalmazott tábornok és tengernagy volt, akik szoros kapcsolatokat tartanok fenn a hadiipari vállalatokkal, a katonai kísérleti telepekkel, s ugyanúgy a legfelsőbb állami szervekkel és a propagandogépezettel. A hadiipari komplexumokba be­épült legfelsőbb állami vezetés tag­jai egyes nyugati források szerint az Egyesült Államok költségvetésének ötven százaléka felett rendelkeznek. Nagy befolyást gyakorolnak a gaz­dasági életre is. így a jelenkori imperializmus legreakciósobb és egyben legveszélyesebb erői az or­szágon belül nemcsak a hatalmi, politikai, hadászati koncepciók ter­vezésében és a döntésekben vesznek részt, de a gazdaság militarizálódó­­sónak az ütemét is meghatározzák. Hatással vannak nemcsak a bel- és külpolitikára, a katonai-műszaki és a hadi-gazdasági politikára, de je­lentős mértékben átviszik nézeteiket a lakosságra, ami a kommunizmus­sal való leszámolásra, a szocialista országok, főként a Szovjetunió elle­ni háborúra való lélektani felkészí­tést illeti. A katonai-hadiipari komp­lexum irányítja és finanszírozza az antikommunista propagandát. Az Egyesült Államok hadiipari komplexuma befolyásolja a politikai helyzetet nemcsak saját országában, de mindenütt, ahol katonai támasz­pontjai vannak, vagyis több mint 30 országban. Mindenütt a világon támogatja a legreakciósobb fasiszta rendszereket, pénzeli éz ellenforra­dalmi akciókat és a helyi jellegű háborúkat. Az Egyesült Államok hadiipara vezető helyet foglal el a NATO-n belül is. Tökéletes áttekin­tése van a NATO katonai vezetésé­ről, politikai koncepciójáról és saját érdekében érvényesíti befolyását a NATO valamennyi szervében. A SALT-2 egyezménnyel szembeni támadás elsősorban ezeknek az erőknek a részéről erősödik. Céljuk érthető. Ha már nem tudják meg­akadályozni az egyezmény aláírását az Egyesült Államok kormánya ré­széről, legalább azt szeretnék el­érni, hogy az egyezmény a Kong­resszusban ne kapja meg a szava­zatok kétharmados többségét, s ha már ezt sem sikerült megakadályoz­niuk, akkor legalább olyan változta­tásokat szeretnének elérni a meg­állapodás szövegének tervezetében, amelyekkel az Egyesült Államok egy oldalú előnyökre tenne szert a Szovjetunióval szemben. E mesterségesen felfokozott kam­pányba már eddig is nagyon sokan bekapcsolódtak az államvezetés, a sajtó, a rádió és a kongresszusi képviselők részéről. A SALT—2 meg­állapodás ellenzői sokkal hango­sabban, mint támogatói. Ezzel kap­csolatban a moszkvai Pravda pél­dául a következőket irta: „Az egyez­mény ellenzőinek hangját erősitik azoknak a hadiipari köröknek dol­lárjai, amelyeknek a lázas fegyver­kezés a célja." Az egyezmény ellenzői most is a már jól ismert propagandafogáshoz folyamodnak, mint mór annyiszor o múltban. Újból a nemlétező szovjet katonai fenyegetéssel huzakodnak elő. Azt a nagyon is áttetsző érvet hangoztatják, hogy az Egyesült Államok, miután Iránban kénytele­nek voltak leszerelni elektronikus le­hallgató berendezéseiket, nem ké­pes ellenőrizni, hogy a Szovjetunió betartja-e az egyezményt. Az ilyen és hasonló érvelés az elmúlt évtize­dek hidegháborús szelére emlékez­tet, amelynek semmi köze a való­sághoz. Az amerikai kormánykörök­nek tisztában kell lenniük azzal, hogy a Szovjetunió megalakulásától kezdve minden esetben teljesítette vállalt szerződéses kötelezettségeit. Az Egyesült Államok legreokció­­sabb erői veszélyeztetve látják érde­­deiket. Köztudott, hogy Carter el­nöknek ahhoz, hogy a Kongresszus­sal elfogadtassa az egyezményt, 100 szenátor közül legalább 67-et meg kell nyernie. Viszont egyelőre úgy látszik, hogy a SALT—2 meg­állapodásnak a Szenátusban körül­belül annyi az ellenzője, mint a tá­mogatója. Cyrus Vance amerikai külügymi­niszter, aki ezekben a hónapokban többször is tárgyalt Dobrinyinnol, kijelentette, hogy a SALT—2 egyez­mény megkötése fontos és döntő lépést jelent a hodászati támadó­fegyverrendszerek ésszerű ellenőrzé­sének megvolósitósában. Szavai sze­rint, amennyiben nem kerülne sor az egyezmény aláírására és jóvá­hagyására, ez a nukleáris fegyver­kezés további fokozódását jelentené, minek következtében megnőne o nukleáris háború veszélye, fokozód­na a feszültség a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyában. Az emberiség joggal elvárja, hogy az amerikai politikai vezetés érvényt szerez akarotának a hadiipari mo­nopóliumokkal szemben, és az Egye­sült Államok Kongresszusa a józan észre hallgatva jóváhagyja ezt a rendkívül fontos egyezményt, hozzá­járulva ezzel a feszültség további enyhüléséhez. PÉK VENDEL 5

Next

/
Thumbnails
Contents