A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-02 / 22. szám
A CSEHSZLOVÁKIAI NŐK KONGRESSZUSA Mójus 14—15-én Prógóbon tanácskozott a Csehszlovák Nőszövetség kongresszusa. A kétnapos tanácskozáson ezer küldött, továbbá harmincegy külföldi küldöttség vett részt, amelyeknek vezetői között volt Valentyina Nyikolajeva- Tyereskova, a Szovjet Nőbizottság elnöke is. A CSKP KB, a szövetségi kormány és o Csehszlovák Nemzeti Front KB küldöttségét Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szövetségi Gyűlés elnöke vezette. A kongresszuson Marie Kabrhelovó, a CSKP KB titkárságának tagja, a Csehszlovák Nöszövetség elnöke tartott beszámolót. — A képen: a kongresszus elnökségében helyet foglalt Jindrich Polednik, a CSKP KB titkára, Valentyina Nyikolajeva- Tyeieskova, Alois Indra és Marie Kabrhelová. KfiPES KRÓNIKA TITO MOSZKVAI LÁTOGATÁSA Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke, jugoszláv államfő május közepén kétnapos baráti látogatást tett a Szovjetunióban. Tito elnök Moszkvában tárgyalásokat folytatott Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökével és más szovjet vezetőkkel a két párt és a két ország kapcsolatainak további fejlesztéséről és időszerű nemzetközi kérdésekről. — A kép a seremetyevói repülőtéren az ünnepélyes fogadtatás pillanataiban készült. BUDAPESTEN TANÁCSKOZTAK A VARSÓI SZERZŐDÉS TAGÁLLAMAINAK KÜLÜGYMINISZTEREI A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága 1979. május 14-15-én ülést tartott Budapesten. Véleménycserét folytatott az európai biztonsággal és együttműködéssel, a fegyverkezési hajsza megszüntetésével és a leszereléssel kapcsolatos kérdésekről. A miniszterek egyöntetűen állást foglol tok a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról szóló új szovjetamerikai szerződés mielőbbi megkötése és hatályba léptetése mellett. — A kép a tar^cskozás résztvevőiről készült. PAJZS ’79 A Magyar Népköztársaság területén Pajzs '79 néven közös hodgyakorlotot tartottak a Varsói Szerződés tagállamai - Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió — fegyveres erői. Felvételek: ČSTK A SALT-2 MEGÁLLAPODÁS KERÉKKÖTŐI Az elmúlt hónapokban egyre reálisabbá vált az a tény, hogy a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozására vonatkozó SALT—2 egyezmény megkötéséről hét éven át folyt szovjet—amerikai tárgyalások kikerülnek a zsákutcából és végre valóban sor került a megállapodás aláírására. A Moszkvában és Genfben folyt szovjet-amerikai külügyminiszteri tárgyalások és Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövetnek az Egyesült Államok kormánytényezőivel folytatott többhónapos tárgyalásai, mind erre mutattak. A hadászati tómadófegyverzetek csökkentéséről folytatott tárgyalások sikeres előrehaladása azonban a legvadabb kampányt váltotta ki az Egyesült Államokban. E kampány célja meggátolni az egyezmény aláírását, továbbá olyan légkör megteremtése, amely eleve kizárná az egyezmény jóváhagyását a Kongresszusban. E kompány olyan méreteket öltött, hogy magának Carter elnöknek kellett védelmébe vennie a születendő egyezményt. De hót kik azok. akik e kampányt elindították? Kik azok, akiknek a legkisebb érdeke sem fűződik ahhoz, hogy a világ megtegye ezt a jelentős lépést a leszereléshez vezető úton? Ezek az erők az amerikai héják soraiból kerülnek ki, akiknek érdeke, hogy a hadiipar profitjának növekedése érdekében tovább fokozódjék a fegyverkezési hajsza, aminek következménye lehet a hidegháború kiújulósa, sőt egy esetleges háborús konfliktus is. Az Egyesült Államok uralkodó köreinek katona-politikai célkitűzései teljesen azonosak a katonai-hadiipari komplexum érdekeivel. Az Egyesült Államok katonai-hadiipari komplexuma a hetvenes évek elején 9 millió embert foglalkoztatott, közülük 3 és félmillió szolgált a fegyveres erők kötelékeiben s csaknem öt és fél millió dolgozott a hadiiparban. Az Egyesült Államok kongresszusának tagjai között ugyanebben az időben 139 nyugalmazott tábornok és tengernagy volt, akik szoros kapcsolatokat tartanok fenn a hadiipari vállalatokkal, a katonai kísérleti telepekkel, s ugyanúgy a legfelsőbb állami szervekkel és a propagandogépezettel. A hadiipari komplexumokba beépült legfelsőbb állami vezetés tagjai egyes nyugati források szerint az Egyesült Államok költségvetésének ötven százaléka felett rendelkeznek. Nagy befolyást gyakorolnak a gazdasági életre is. így a jelenkori imperializmus legreakciósobb és egyben legveszélyesebb erői az országon belül nemcsak a hatalmi, politikai, hadászati koncepciók tervezésében és a döntésekben vesznek részt, de a gazdaság militarizálódósónak az ütemét is meghatározzák. Hatással vannak nemcsak a bel- és külpolitikára, a katonai-műszaki és a hadi-gazdasági politikára, de jelentős mértékben átviszik nézeteiket a lakosságra, ami a kommunizmussal való leszámolásra, a szocialista országok, főként a Szovjetunió elleni háborúra való lélektani felkészítést illeti. A katonai-hadiipari komplexum irányítja és finanszírozza az antikommunista propagandát. Az Egyesült Államok hadiipari komplexuma befolyásolja a politikai helyzetet nemcsak saját országában, de mindenütt, ahol katonai támaszpontjai vannak, vagyis több mint 30 országban. Mindenütt a világon támogatja a legreakciósobb fasiszta rendszereket, pénzeli éz ellenforradalmi akciókat és a helyi jellegű háborúkat. Az Egyesült Államok hadiipara vezető helyet foglal el a NATO-n belül is. Tökéletes áttekintése van a NATO katonai vezetéséről, politikai koncepciójáról és saját érdekében érvényesíti befolyását a NATO valamennyi szervében. A SALT-2 egyezménnyel szembeni támadás elsősorban ezeknek az erőknek a részéről erősödik. Céljuk érthető. Ha már nem tudják megakadályozni az egyezmény aláírását az Egyesült Államok kormánya részéről, legalább azt szeretnék elérni, hogy az egyezmény a Kongresszusban ne kapja meg a szavazatok kétharmados többségét, s ha már ezt sem sikerült megakadályozniuk, akkor legalább olyan változtatásokat szeretnének elérni a megállapodás szövegének tervezetében, amelyekkel az Egyesült Államok egy oldalú előnyökre tenne szert a Szovjetunióval szemben. E mesterségesen felfokozott kampányba már eddig is nagyon sokan bekapcsolódtak az államvezetés, a sajtó, a rádió és a kongresszusi képviselők részéről. A SALT—2 megállapodás ellenzői sokkal hangosabban, mint támogatói. Ezzel kapcsolatban a moszkvai Pravda például a következőket irta: „Az egyezmény ellenzőinek hangját erősitik azoknak a hadiipari köröknek dollárjai, amelyeknek a lázas fegyverkezés a célja." Az egyezmény ellenzői most is a már jól ismert propagandafogáshoz folyamodnak, mint mór annyiszor o múltban. Újból a nemlétező szovjet katonai fenyegetéssel huzakodnak elő. Azt a nagyon is áttetsző érvet hangoztatják, hogy az Egyesült Államok, miután Iránban kénytelenek voltak leszerelni elektronikus lehallgató berendezéseiket, nem képes ellenőrizni, hogy a Szovjetunió betartja-e az egyezményt. Az ilyen és hasonló érvelés az elmúlt évtizedek hidegháborús szelére emlékeztet, amelynek semmi köze a valósághoz. Az amerikai kormányköröknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a Szovjetunió megalakulásától kezdve minden esetben teljesítette vállalt szerződéses kötelezettségeit. Az Egyesült Államok legreokciósabb erői veszélyeztetve látják érdedeiket. Köztudott, hogy Carter elnöknek ahhoz, hogy a Kongresszussal elfogadtassa az egyezményt, 100 szenátor közül legalább 67-et meg kell nyernie. Viszont egyelőre úgy látszik, hogy a SALT—2 megállapodásnak a Szenátusban körülbelül annyi az ellenzője, mint a támogatója. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter, aki ezekben a hónapokban többször is tárgyalt Dobrinyinnol, kijelentette, hogy a SALT—2 egyezmény megkötése fontos és döntő lépést jelent a hodászati támadófegyverrendszerek ésszerű ellenőrzésének megvolósitósában. Szavai szerint, amennyiben nem kerülne sor az egyezmény aláírására és jóváhagyására, ez a nukleáris fegyverkezés további fokozódását jelentené, minek következtében megnőne o nukleáris háború veszélye, fokozódna a feszültség a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyában. Az emberiség joggal elvárja, hogy az amerikai politikai vezetés érvényt szerez akarotának a hadiipari monopóliumokkal szemben, és az Egyesült Államok Kongresszusa a józan észre hallgatva jóváhagyja ezt a rendkívül fontos egyezményt, hozzájárulva ezzel a feszültség további enyhüléséhez. PÉK VENDEL 5
