A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-26 / 21. szám
kés műveiben az anya alakja, ezt legtöbbször egy idősebb asszony szimbolikus figurája, de gyakran formál meg liatal nőalakokat is. Ján Kulich emlékműveivel, monumentális alkotásaival külön tanulmányban lehetne foglalkozni; itt csak két legkiemelkedőbb alkotását említjük. Legkifejezőbb alkotása a Duklai emlékmű (1962-1964), a szovjet nép iránt érzett szeretetnek és hálának a megnyilvánulása, s egyben tiltakozás is a háború, az értelmetlen szenvedés, a pusztítás ellen. A Szlovák Nemzeti Felkelés bratislavai emlékművének szoborcsoportjában a partizán alakja Kulich monumentális hőseinek mondhatni szintézise. Az anya figurája az odaadó szeretet mellett a józan szemléletet testesíti meg, míg a fiatal nő alakja az együttérzés szimbóluma. Kulichnak ez a lenyűgöző alkotása nemcsak egész munkásságának nagyszerű összesítését nyújtja, de mai valóságunkhoz, a szocialista hazához való viszonyát is tükrözi. NAGY KORNÉLIA F. Urban felvételei magamat, hogy az adott szerep igenis nekem való. Aztán végigolvasnom a szövegkönyvet, és kialakul előttem a kép, a jelenet íve, majd lassan érezni kezdem magamon a darab hatását. Az Aranyember Noémija például azért okozott annak idején fejtörést, mert előtte a Bátyám és a klarinét című zenés darab kamaszfiguráját játszottam. Az első próbákon egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a szereppel. Éreztem, hogy nem megy, bármennyire is erőltetem. A rendező is észrevette, hogy valami erősen gátol a játékban. „Ha én úgy érzem, hogy te vagy az igazi Noémi, ne tedd azt, hogy meg sem próbálod eljátszani" - mondta. - Le kell küzdened a belső ellenkezést. És mindig legyen akkora hited, hogy nemcsak magadra, a rendezőre is hallgatsz." A közelmúltban jöttem rá arra is, hogy ha a rendező rám oszt egy szerepet, akkor már biztosra veszi, hogy el tudom játszani. Csak abban az esetben szoktam hadakozni, ha azért kell élnem a filmben, hogy a cselekmény tovább pereghessen. Ezt nem szeretem. Egy-egy figura megformálásánál a szerep buktatóit leküzdve jut el az elfogadható megoldásig. — Minden sorsban van valami emberi, éppen ezért nem lehet egyöntetűen pozitív vagy negatív figuráról beszélni. A színész és a rendező viszonyát egy fokkal jobbnak látja, mint néhány kollégája. — Nekem sem mindegy, hogy milyen rendezővel dolgozok, de úgy hiszem, jó színész nélkül még a jó rendező sem tudna igazi színházat vagy filmet csinálni. Persze, ha kellemetlen tapasztalataim lennének, most bizonyára másképp beszélnék, A tavalyi év határkő volt az életében. Darinka szerepével elnyerte a legjobb színészi alakítás díját, kijutott a Cannes-i filmfesztiválra és megismerkedett Liv Ulmann-nal a Bergmanfilmek világhírű főszereplőjével. Napok óta újra feszültségben él. Iglódi István, a Várszínház rendezője Viola szerepére kérte fel Shakespeare Vízkeresztjének zenés változatában, Ranódy László a Két nyár, Bacsó Péter a Ki beszél itt szerelemről? című filmjének főszerepével bízta meg. Pihenésre alig jut ideje. Amikor nála jártam, Latinovits-kötet hevert az asztalán. Kocsis Zoltán lemezét kicsomagolni sem volt ideje, nem még meghallgatni. És délután újra rohant a tévébe, utána pedig az Ólomkatona papírtáncosnőjének szövegét mondta hangszalagra a rádióban.- így a jó. Most még bírom. .. Fiatal vagyok. G. SZABÓ LÁSZLÓ (Markovics Ferenc felvétele) EGYÜTT: a bíróságon 4. A VESZTES: A GVEREK Van úgy, hogy az ember téved és roszszul választ. Hivatást, állást vagy éppen — házastársat. Megtörténik az ilyesmi — sajnos — eléggé gyakran; no de a házasságok nem az égben köttetnek, így ma már nem szentségtörés a válás, ha mégoly nehéz is néha az elhatározás. Egy tönkrement házasság ellenben még mindig jobb. mint egy tönkretett élet, ezért hoszszabb-rövidebb békétlenkcdés után sokan benyújtják válókereseli kérelmüket. így gondolkozhatott H. J. is, aki az egyre gyarapodó nézeteltérések láttán igent mondott felesége bontóperi javaslatára. El is váltak szépen, rendben, ahogy az értelmes lényekhez illik. Am hiába a bírósági végzés, mégsem lettek egyesapásra idegenek egymásnak. A férfi azután is föl-följárt az asszonyhoz. Találkoztak már csak azért is, mert a volt férj hetente-kéthetente meglátogatta a kislányát, akit az anyának ítélt a bíróság. Rendjén mentek a dolgok mindaddig, amíg az asszony nem talált magának új társat. Az új társból hamarosan élettárs, majd férj lett. aki nem nézte jó szemmel az apa és gyermeke találkozásait. Ezzel új fejezet kezdődött az életükben. Az első férj hiába jött a szokott időben gyermekéért. Azzal fogadták: a kislány beteg, nem mehet vele. Az eset még néhányszor megismétlődött. Végül az apa türelme elfogyott és erélyesen követelni kezdte, hogy láthassa a kislányát. Az új szülői pár azonban kijelentette: nem láthatja többé gyermekét, még néhány órára sem! Az apa ugyan nem tágított, legközelebb újra jelentkezett a kislányért, ám tapasztalnia kellett, hogy volt felesége és az új „apa“ nagyon is komolyan gondolta, amit mondott. Sőt, egy alkalommal tettlegesen is bántalmazták a lányát követelő férfit, aki — más megoldás híján — pert indított a gyerek elhelyezésének megváltoztatásáért. A pert elvesztette, a volt feleség hajthatatlan maradt... Az apa a gyámhatóság segítségével újrakezdhette a harcot: legalább időnként látni kívánta kislányát. A láthatási perújrafelvétel során elérte ugyan célját, de az idegei teljesen fölőrlődtek az ádáz küzdelemben. A marakodás igazi vesztese pedig — mint minden ilyen esetben — ezúttal is a gyermek volt. Az asszony ugyanis nem mulasztotta el mocskolni, gyalázni előtte az apját. A nyolcéves kislány így csak szükséges rossznak, nyűgös kötelességnek tekintette az apjával való találkozásokat. Váratlan fordulat akkor állt be az ügyben, amikor az asszonynak gyereke született az új házasságból is. Ez segített-e vagy a józan ész győzött, nem tudni... Tény, hogy a férfi most ismét zavartalanul találkozhat a leányával. A történet, ha kissé végletes példáról van is szó, jól tükrözi mindazokat a problémákat, amelyek a láthatási ügyekben előfordulhatnak. £s nem hiányzik belőle a legfájóbb tanulság sem: a civakodásnak a gyermek issza meg a levét. Általános tanulság, hogy a szülők különválása amúgy is elég megrázkódtatást jelent a gyerekek számára, hát még ha a szülők „párviadalukban“ aduként használják a tehetetlen teremtést... A szocialista törvényesség és a jogszabályok — természetesen — igyekeznek megakadályozni, hogy a gyerekek ilyen játékszerré váljanak felelőtlen szüleik kezében. Ezért a családjogi törvény külön paragrafusa rendelkezik arról, hogy a szülőnek akkor is joga van találkozni gyermekével, ha ellátásáról nem ő gondoskodik elsősorban. Sőt, nemcsak hogy joga, de kötelessége is, hogy a bontóper után továbbra is tevékeny részt vállaljon a „kettészelt“ gyerek nevelésében. E jogszabály ezért világosan kimondja: „Vita esetében az érintkezés módját — a gyámhatóság bevonásával — a bíróság állapítja meg. Miért csak vita esetében? Mert a kívánatos ugyanis az, hogy a szülők a kölcsönös házsártoskodás, becsmérlés nélkül is képesek legyenek megegyezni a gyerek láthatását illetően és egyezségüket meg is tartsák! Az ilyen barátságos légkört a csonka családban élő gyermek is kiérzi, s ez jó hatással van értelmi és érzelmi fejlődésére. Sajnos, a bíróságok és gyámhatóságok tapasztalatai azt mutatják, hogy az ilyen kedvező légkörben (már amennyire kedvező lehet valaki számára, ha szülei elválnak!) csak nagyon kevés apa. esetleg anya nélkül élő gyermek nevelkedik. Meglepő, de a bonyodalmak általában azzal kezdődnek, hogy a válófélben lévő szülők közül sokan nem is tudnak arról: a válási ítélet kimondása után is joguk van rendszeresen találkozni fiukkal vagy lányukkal. Vagy fordítva: a csemetét nevelő szülő sokszor azt gondolja, hogy joga van nem odaadni gyermekét volt házastársának. Igaz. előfordulhat ilyesmi is, de csak külön bírói döntés alapján, ha a különélő szülőnek bebizonyított egészségi zavarai vagy emberi-erkölcsi hibái vannak. Általában azonban dac és rosszindulat irányítja a gyerekeket „aduként“ használó szülők gondolkozását. Ilyenkor gyakran elég a rábeszélés, olykor egy kis erély a gyámügyi hatóságtól, és a szülők belátják: a gyereknek is, nekik is jobb, ha szépen megegyeznek. Nehezebb az ügy, ha a házasság sikertelenségéért a gyerek láthatásának megakadályozásával kívánnak egymáson boszszút állni. Ilyen esetben kerekedik vita az ügyből és csak bírósági tárgyalóteremben születik igazságos, mindkét szülő számára kötelező döntés. Van, hogy az ilyen határozattal le is zárul az ügy. Ám nem ritka, hogy a szülő továbbra is megmakacsolja magát. Mit tehet ilyenkor a gyámhatóság? Először figyelmezteti, majd ha ez eredménytelen, akkor pénzbírsággal sújtja a határozat végrehajtását megakadályozó szülőt. Ha az ennek ellenére sem tesz eleget a bírósági döntésnek és a kiskorút bizonyíthatóan a másik szülő ellen neveli, a gyámhatóság pert indíthat a gyerek elhelyezésének megváltoztatására. A helyes döntés meghozatalában segítheti a hatóságot környezettanulmány, valamint a nevelési tanácsadó, az iskola véleménye. Mi tagadás, ha ma élne, ugyancsak nagy bajban lenne a bölcs Salamon király, akinek színe elé egyszer két civakodó asszonyt kísértek: mindkettő magáénak vallott egy csecsemőt. „Vágjátok ketté, fele az egyiké, fele a másiké!“ tette őket próbára a király. Kárörvendően bólintott rá az egyik, ám a másik felkiáltott: „Ne bántsátok! Inkább legyen az övé!“ „Ez az igazi anyja“ mondta Salamon és neki ítélte a gyereket. Vajon azonban mit tenne ma, amikor a gyermeklelkek tömeges kettévágása történik? Ki tudja... Talán kardot ragadna, és kettévágná — a szülőket. Félre ellenben a tréfát, ha mégoly komoly is! Arra volna szükség, hogy az egymásnak ártani akaró, a „legjobb védekezés a támadás“ elvét valló szülők ne önmagukat, saját sérelmeiket dajkálgassák; hanem önzésüket félretéve az általuk életrehívott kis ember épségére ügyeljenek. Aki végtére is: ártatlan. Abban is, hogy megszületett; és abban is, hogy szüleinek útjai elváltak egymástól ... Így kevesebb gyerek sérülne meg lelkileg és ma is, a jövőben is több egészséges. kiegyensúlyozott ember élne körülöttünk. (Vége) 17
