A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-20 / 3. szám

„CSAK” TANULNI Kicsit félénken, kicsit izgatottan, vára­koznak a klubban. Négyen vannak. Az udvardi (Dvory nad Zitavou) középfokú mezőgazdasági szakiskola diákjai.- Vajon milyen feladat vár ránk? Mit kérdez majd az újságíró? És miért éppen tőlünk? — találgatják csende­sen . ..- Gyerekek, az itteni szövetkezet nemrég új, korszerű tehénfarmot épí­tett. Mit tudtok erről elmondani? Láthatóan megkönnyebbülnek. Köny nyűnek tűnik a felelet.- Az automata és félautomata gép sorok könnyítik a munkát...- Gyorsabban megy a fejés .. .- Egy ember többet tud elvégezni . . .- Növekszik a munkatermelékeny­ség . . .- Kisebb erővel, kedvezőbb feltételek között, több tejet lehet termelni — pe­regnek a válaszok.- Ti is segítettetek az építkezésnél?- Igen. Ma is ott voltunk, a villám­hárítót szereltük.- Másfél hónapig, hetente két alka­lommal - csütörtökön és pénteken - rendszeresen ott végeztük a gyakorla­tot.- El tudjátok képzelni, hogy érettségi után ilyen farmon dolgozzatok? Ennél a kérdésnél már egyénekre bomlik a kis társaság. Ki-ki máshogy képzeli el a jövőjét. Az érsekújvári (Nové Zámky) Švec Jóska például így:- Ezen a farmon ezerkétszáz tehenet tarthatnak. Ellátásukról 42 ember gon­doskodik. Ezek között karbantartó is van. Ezt a munkakört én is betölthet­­ném, de szeretnék továbbtanulni. Nyit­­rára, a mezőgazdasági főiskolára ké­szülök.- Milyen eséllyel? Igaz, még csak másodikos vagy, de ha ilyen határozót-KELL tan kitűzted a célt, az utat is vállalnod kell!- A negyedévben 1,7 volt a tanul­mányi átlagom. Félévkor egy hármast várok - fizikából —, de talán még ezt is sikerül kijavítanom.- És te, Bajcsi Lali, hogyan képzeled el a jövőt? - fordulok Jóska osztály­társa felé, akiről a bemutatkozáskor megtudtam, hogy a gútai (Kolárovo) magyar tanítási nyelvű általános isko­lában végzett. Miután nem sikerült be­kerülnie a komáromi magyar tanítási nyelvű gimnáziumba, de mindenképpen középiskolába akart járni, hát idejött. — Én is tovább akarok tanulni. Szin­tén a gépesítő szakon, bár eredetileg a humán tantárgyak felé vonzódtam. Szeretek szavalni, színész vagy rendező akartam lenni. — Ettől bizony messzire kerültél . . . — Igaz, de a másfél év alatt már A képen balról jobbra: Villám Katalin, Molnár láska, Bajcsi Lali és Švec láska Kóta Róbert vezető szakoktató átadja Villám Katalinnak az ABBA-nagylemezt, melyet az ügyes kislány a „Ki tud töb­bet a Szovjetunióról" című vetélkedőn nyert megszoktam, megkedveltem a tantár­gyakat, megszerettem ezt az iskolát. Az első évben sokat kellett tanulnom, hogy tökéletesen elsajátítsam a szlovák nyelvet.- Milyen lesz a félévi bizonyítvá­nyod?- Irodalomból bizony hármasra állok Elektrotechnikából pedig mindjárt az év elején „beszedtem". Az első év­folyam anyagát ismételtük, még nem számítottam feleltetésre. Amikor kihívott a tanár, már sejtettem, hogy baj lesz. Azóta nem feleltem, de a dolgozatom­ra egyest kaptam. Minden órára készü­lök, javítani szeretnék. Különben tavaly 1,8 volt a tanulmányi átlagom.- Megértem, hogy az első évben ne­héz dolgod volt - szól Molnár Jóska, aki pogrányból (Pohranice) érkezett Udvarára. — Nekem már sokkal köny­­nyebb, mert ebben az évben magyar tagozaton is nyílt földművelési-állat­tenyésztési gépesítő szak.- Nagyon jó tanáraink vannak — szól közbe Villám Kati, aki csakúgy mint Jóska, elsős a magyar tagozaton. - Rajtam kívül még négy lány van az osztályban.- Együtt is laksz velük a diákszálló­ban?- Csak kettővel. Harmadik szoba­társam a háromévfolyamos traktoros­gépesítő szakon tanul. Egy évvel ez­előtt még én sem gondoltam, hogy itt leszek. Közgazdasági középiskolába je­lentkeztem. Lámpalázas, elkapkodott felvételi után nem is reméltem, hogy felvesznek a rengeteg jelentkező közül. Hát nem vettek fel. Amikor megtudtam, hogy ide még lehet jelentkezni, a szü­leim és az ismerősök azzal riasztottak, nem lánynak való szakma ... Egy kicsit én is féltem. A tanulás elég jól megy. A kémiát nagyon megszerettem. Szere­tek kísérletezni, de a matek meg a fizika nem kenyerem. Az elmúlt fél­évben, a szakgyakorlatokon rájöttem, mindent meg lehet tanulni. Mérünk, reszelünk, köszörülünk, fúrunk. Fába is, fémbe is. Már villanyfúróval is dolgoz­tam.- Mit üzentek azoknak, akik ide jelentkeznek?- Mint mindenütt, itt is „csak" tanul­ni kell! FISTER MAGDA Prandl Sándor felvételei AHOL ÚJJÁSZÜLETNEK A KÖNYVEK Hogyan születhet málladozó, a kézben széthulló, ki­száradt fakéregre emlékeztető, hiányos könyvből, melynek lapjai összepréselődtek, szép, új kötéssel boritott, mindenekelőtt azonban olvasható mű? Ez majdhogy hihetetlen lenne, ha a könyv „újjászületé­sének" néhány fázisát nem láthatnánk a mellékelt fotókon. A Lengyelországban könyvrestaurálással foglalkozó oly kevés műhely egyikében, a krakkói Jagelló Tudományegyetem könyvtárának egyik osztályán, végzik ezt a tevékenységet. A részleg aránylag fiatal, 1965-ben alakult. Régebben a restaurálási munkák egyik részét a könyvkötők végezték. Krakkó­ban főleg a hires Jahoda cég, amelyből később megalakult a „Starodruk" Szövetkezet, amely kitűnő kötészeti munkákat adott ki kezéből egész Lengyel­­ország számára. A papír konzerválása azonban új specialitás. Jelenleg két egyetemen, a varsáin és a tornáin található ennek megfelelő szak. De ennek a specialitásnak már felületes megismerése is arra enged következtetni, hogy nem lehet mindent meg­tanulni, nem kevés kézügyességet, sok művészi érzéket, és mindenekelőtt nagy ízeretetet igényel a könyv és minden vele kapcsolatos dolog iránt. Lehetetlen ilyen pontos és egyszersmind fáradságos, hangyaszorgalmat igénylő munkát lelkesedés, szen­vedély nélkül végezni. A műhely elsősorban a könyvtár számára dolgozik, de időnként külső megrendeléseket is elfogad. Tíz dolgozót foglalkoztat, valamennyi korszakból szár­mazó könyv „gyógyításával" foglalkoznak. Különféle papírok, néha pergamenek, valamint bőr-, vászon- és lekötések sőt témzáracskák javítását is végzik.

Next

/
Thumbnails
Contents