A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-20 / 3. szám
„CSAK” TANULNI Kicsit félénken, kicsit izgatottan, várakoznak a klubban. Négyen vannak. Az udvardi (Dvory nad Zitavou) középfokú mezőgazdasági szakiskola diákjai.- Vajon milyen feladat vár ránk? Mit kérdez majd az újságíró? És miért éppen tőlünk? — találgatják csendesen . ..- Gyerekek, az itteni szövetkezet nemrég új, korszerű tehénfarmot épített. Mit tudtok erről elmondani? Láthatóan megkönnyebbülnek. Köny nyűnek tűnik a felelet.- Az automata és félautomata gép sorok könnyítik a munkát...- Gyorsabban megy a fejés .. .- Egy ember többet tud elvégezni . . .- Növekszik a munkatermelékenység . . .- Kisebb erővel, kedvezőbb feltételek között, több tejet lehet termelni — peregnek a válaszok.- Ti is segítettetek az építkezésnél?- Igen. Ma is ott voltunk, a villámhárítót szereltük.- Másfél hónapig, hetente két alkalommal - csütörtökön és pénteken - rendszeresen ott végeztük a gyakorlatot.- El tudjátok képzelni, hogy érettségi után ilyen farmon dolgozzatok? Ennél a kérdésnél már egyénekre bomlik a kis társaság. Ki-ki máshogy képzeli el a jövőjét. Az érsekújvári (Nové Zámky) Švec Jóska például így:- Ezen a farmon ezerkétszáz tehenet tarthatnak. Ellátásukról 42 ember gondoskodik. Ezek között karbantartó is van. Ezt a munkakört én is betölthetném, de szeretnék továbbtanulni. Nyitrára, a mezőgazdasági főiskolára készülök.- Milyen eséllyel? Igaz, még csak másodikos vagy, de ha ilyen határozót-KELL tan kitűzted a célt, az utat is vállalnod kell!- A negyedévben 1,7 volt a tanulmányi átlagom. Félévkor egy hármast várok - fizikából —, de talán még ezt is sikerül kijavítanom.- És te, Bajcsi Lali, hogyan képzeled el a jövőt? - fordulok Jóska osztálytársa felé, akiről a bemutatkozáskor megtudtam, hogy a gútai (Kolárovo) magyar tanítási nyelvű általános iskolában végzett. Miután nem sikerült bekerülnie a komáromi magyar tanítási nyelvű gimnáziumba, de mindenképpen középiskolába akart járni, hát idejött. — Én is tovább akarok tanulni. Szintén a gépesítő szakon, bár eredetileg a humán tantárgyak felé vonzódtam. Szeretek szavalni, színész vagy rendező akartam lenni. — Ettől bizony messzire kerültél . . . — Igaz, de a másfél év alatt már A képen balról jobbra: Villám Katalin, Molnár láska, Bajcsi Lali és Švec láska Kóta Róbert vezető szakoktató átadja Villám Katalinnak az ABBA-nagylemezt, melyet az ügyes kislány a „Ki tud többet a Szovjetunióról" című vetélkedőn nyert megszoktam, megkedveltem a tantárgyakat, megszerettem ezt az iskolát. Az első évben sokat kellett tanulnom, hogy tökéletesen elsajátítsam a szlovák nyelvet.- Milyen lesz a félévi bizonyítványod?- Irodalomból bizony hármasra állok Elektrotechnikából pedig mindjárt az év elején „beszedtem". Az első évfolyam anyagát ismételtük, még nem számítottam feleltetésre. Amikor kihívott a tanár, már sejtettem, hogy baj lesz. Azóta nem feleltem, de a dolgozatomra egyest kaptam. Minden órára készülök, javítani szeretnék. Különben tavaly 1,8 volt a tanulmányi átlagom.- Megértem, hogy az első évben nehéz dolgod volt - szól Molnár Jóska, aki pogrányból (Pohranice) érkezett Udvarára. — Nekem már sokkal könynyebb, mert ebben az évben magyar tagozaton is nyílt földművelési-állattenyésztési gépesítő szak.- Nagyon jó tanáraink vannak — szól közbe Villám Kati, aki csakúgy mint Jóska, elsős a magyar tagozaton. - Rajtam kívül még négy lány van az osztályban.- Együtt is laksz velük a diákszállóban?- Csak kettővel. Harmadik szobatársam a háromévfolyamos traktorosgépesítő szakon tanul. Egy évvel ezelőtt még én sem gondoltam, hogy itt leszek. Közgazdasági középiskolába jelentkeztem. Lámpalázas, elkapkodott felvételi után nem is reméltem, hogy felvesznek a rengeteg jelentkező közül. Hát nem vettek fel. Amikor megtudtam, hogy ide még lehet jelentkezni, a szüleim és az ismerősök azzal riasztottak, nem lánynak való szakma ... Egy kicsit én is féltem. A tanulás elég jól megy. A kémiát nagyon megszerettem. Szeretek kísérletezni, de a matek meg a fizika nem kenyerem. Az elmúlt félévben, a szakgyakorlatokon rájöttem, mindent meg lehet tanulni. Mérünk, reszelünk, köszörülünk, fúrunk. Fába is, fémbe is. Már villanyfúróval is dolgoztam.- Mit üzentek azoknak, akik ide jelentkeznek?- Mint mindenütt, itt is „csak" tanulni kell! FISTER MAGDA Prandl Sándor felvételei AHOL ÚJJÁSZÜLETNEK A KÖNYVEK Hogyan születhet málladozó, a kézben széthulló, kiszáradt fakéregre emlékeztető, hiányos könyvből, melynek lapjai összepréselődtek, szép, új kötéssel boritott, mindenekelőtt azonban olvasható mű? Ez majdhogy hihetetlen lenne, ha a könyv „újjászületésének" néhány fázisát nem láthatnánk a mellékelt fotókon. A Lengyelországban könyvrestaurálással foglalkozó oly kevés műhely egyikében, a krakkói Jagelló Tudományegyetem könyvtárának egyik osztályán, végzik ezt a tevékenységet. A részleg aránylag fiatal, 1965-ben alakult. Régebben a restaurálási munkák egyik részét a könyvkötők végezték. Krakkóban főleg a hires Jahoda cég, amelyből később megalakult a „Starodruk" Szövetkezet, amely kitűnő kötészeti munkákat adott ki kezéből egész Lengyelország számára. A papír konzerválása azonban új specialitás. Jelenleg két egyetemen, a varsáin és a tornáin található ennek megfelelő szak. De ennek a specialitásnak már felületes megismerése is arra enged következtetni, hogy nem lehet mindent megtanulni, nem kevés kézügyességet, sok művészi érzéket, és mindenekelőtt nagy ízeretetet igényel a könyv és minden vele kapcsolatos dolog iránt. Lehetetlen ilyen pontos és egyszersmind fáradságos, hangyaszorgalmat igénylő munkát lelkesedés, szenvedély nélkül végezni. A műhely elsősorban a könyvtár számára dolgozik, de időnként külső megrendeléseket is elfogad. Tíz dolgozót foglalkoztat, valamennyi korszakból származó könyv „gyógyításával" foglalkoznak. Különféle papírok, néha pergamenek, valamint bőr-, vászon- és lekötések sőt témzáracskák javítását is végzik.
