A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-26 / 21. szám
MÉLTÓ VOLT NÉVADÓJÁHOZ LEVÉL-FÉLE KOVÁTS BORIHOZ Mindjárt elöljáróban bocsánatot kérek, hogy nem Varsányinénak írok, én azonban még lánykorodban, akkori neveden ismertelek meg. Maradok tehát ennél. Az 1950—1951-es tanévben iskolatársak voltunk a bratislavai Kalinčiak utcai magyar pedagógiai gimnáziumban. Ma sem tudom egészen pontosan, ki honnan jött a Dunaparti városba, s talán maguk a tanárok sem tudják, hogyan lett négy osztály az anyanyelvükön tanulni vágyó fiatalokból. Ha jól emlékszem, te akkor másodikos voltál, én meg negyedikes. Érdekes és különös volt számunkra az iskola már csak azért is, mert nem folyamatosan, hanem egészen rendhagyó módon lett négy osztálya s néhány párhuzamos osztálya. Egyszerre, ahogy a helyzet megkívánta. Talán tudod, bár másodikos voltál a gyülekezés esztendejében, hogy egyik érettségire készülő osztálytársam a második világháború frontjainak sarát lemosva, a fogság kínjainak emlékét és következményeit férfiason viselve ült közénk a padba. És tanult. . . Pótolta, behozta, amit a háborús évek elvettek tőle. Nem részletezem, Bori, hogyan és honnan verbuválódtunk a Kalinčiak utcai iskolába, internátusába, barakszobáiba, mert nem is fontos. Osszesereglett ott sok-sok fiatal, élvezve és méltányolva a párt helyes nemzetiségi politikáját, az anyanyelven történő tanulás lehetőségét. Az akkori fiatalok zöme megértette a kort, az új életet formáló eszmét, s pezsgő életet teremtett az iskola falai között, a városban, üzemekben, a laktanyákban és mindenütt, ahová meghívták iskolánk diákjait. S te azok között voltál, akik tenni akartak. Ha kellett táncoltál, ha kellett énekeltél. Nem kímélted magad, vállaltad az éjszakázásokat is, amikor vidékre, falvakba indult a magyar pedagógiai gimnázium esztrádcsoportja. A „mozgalmas" mozgalmi élet persze nem mehetett a tanulás rovására. Akik a szocialista kultúra terjesztését vSlalva a falvakat, üzemeket járták, azok a tanulásban sem bukdácsolhattak. Lehet, részrehajló vagyok, vagy talán már öregszem, de egyre elevenebbnek és értelmesebbnek látom a Kalinčiak utcai iskolában eltöltött napokat. Talán mert egy évig az iskola CSISZ-szervezetének elnöke voltam, felmagasztalom azt is, amit csak közepes jelzővel kellene illetni. De . . . azóta is, az iskola falai közül kikerülve, több mint negyedszázada újságíróként Szlovákiát keresztül-kasul bejárva, néha már mosolyogtam is, amikor a községi vagy a kisvárosi elöljáró úgy kezdte a kulturális helyzet felvázolását, hogy „tudod, van itt egy csupaszív ember, nagyon a közösségének élő tanító, aki nem nyugszik, és főleg nem éri be azzal, hogy „leadja“ az óráit, tehát elvégzi, amiért fizetik, Ady Endrés sorsot vállalva, a lelkünket, természetünket leginkább ismerő költő versének parancsát vagy óhaját teljesítve cselekszik és cselekszik, mert... és itt már a költeményből kell idézni: Ha van Isten földtől a fényes égig. Rángasson minket végig. Ne legyen egy félpercnyi békességünk, Mert akkor végünk, végünk . . . Tudja, milyenek vagyunk. Tudja, mit kell velünk csinálni!“ S míg a tisztségviselők magasztalták az ilyen tanítót, én megkérdeztem. nem az ötvenes évek magyar pedagógiai gimnáziumában tanult? A tisztségviselők meglepődve bólintottak, igen, de honnan tudod? Az esetek többségében nem tévedtem, és erre nagyon büszke voltam. Mindenütt azt tapasztaltam, hogy az ötvenes években gyújtott tűznek elolthatatlan a lángja. Az örök nyugtalanságnak, akarásnak nincs vége, nem lehet vége. A szocializmus és az egészséges nemzeti öntudat elválaszthatatlanul összeforrott a magyar pedagógiai gimnázium diákjaiban. Számukra, számunkra így lett értelme a munkának. Ezek a gondolatok jutottak eszembe legutóbb, Bori, amikor Félen (Tomášov), működési helyeden énekelni és táncolni láttalak a többiekkel, az éneklő csoport tagjaival. Teszed magad is, amit másokkal csináltatsz. A CSEMADOK megalakulásának 30. évfordulóját köszöntő gazdag kulturális műsor iskolások és felnőttek közreműködésével elsősorban a te érdemed, a pedagógusé, a CSEMADOK helyi szervezetének elnökéé, a tanítóé és betanítóé . . . Vég zed a munkád szorgalmasan és fegyelmezetten, az idő és lelkiismereted parancsa szerint. Nem ismered a fáradságot. Pedig a munkahelyi gond is éppen elég lenne, no meg az otthoni, hiszen neked is van családod. „Nincs szabad napja, nincs szabad estéje" — mondták rólad a téliek. — „Ha otthon van, akkor is a közösségi gondok, a másnapi tervek foglalkoztatják I" Talán magad sem tehetsz róla, hogy ilyen vagy, most és már régóta Varsányi Lászlóné. Tetőtől talpig ügyszerető, a kultúrát pártfogoló magyar tanító! Példás a példásak között, akik nem a leadott órák számával mérik a munkát . . . Szeretettel és a legnagyobb elismeréssel, kedves Bori, a volt iskolatárs, veled együtt a volt Kalinčiak utcai diák MACS JÓZSEF A CSEMADOK Központi Bizottsága és a kerületi pedagógiai intézet 1979. április 20—21-én immár tizedszer rendezte meg Kassán (Košice) a Kazinczy Nyelvművelő Napokat. A több mint száz jelenlevőt — pedagógust, lektort, szerkesztőt — Lukács Tibor, a nyelvi szakbizottság elnöke üdvözölte. Dr. György István, a CSEMADOK KB vezető titkára ünnepi beszédében kiemelte a fórum szerepét anyanyelvűnk ápolásának, fejlesztésének terén. Ezt követően, a hagyományokhoz híven, a tanácskozás résztvevőit a kassai magyar iskolák diákjai köszöntötték ünnepi műsorral. A továbbiakban az országos kiejtési verseny II. kategóriájának két első helyezettjét hallgatták meg a jelenlevők. A kétnapos tanácskozáson négy előadás hangzott el. A jubileumi rendezvény alkalmából dr. Szathmóri István kandidátus, a budapesti ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánja tartott előadást Kazinczy Ferenc életművéről és a magyar nyelv fejlesztésében végzett munkájáról. Teleki Tiborné, főiskolai adjunktus, a földrajzi nevek gyűjtésének kérdéseivel foglalkozott, kiemelve a földrajzi nevek nyelvtörténeti szerepét. Előadásában ezenkívül hasznos tanácsokat, gyakorlati útmutatást adott a földrajzi nevek gyűjtésére és rendszerezésére azoknak, akik foglalkoznak vagy a jövőben foglalkozni akarnak ezzel a munkával. A mű- és szakfordítások elméleti és gyakorlati kérdéseit boncolgatta dr. Dénes Imre főiskolai adjunktus. E kérdésről a Kazinczy Nyelvművelő Napokon már több ízben beszéltek előadóink s a résztvevők felszólalá-A népdalversenyek, fesztiválok immár gazdag hagyományra tekintenek vissza a rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban a magyar anyanyelvi kultúra ápolóinak táborában. Bár legközelebb csak 1980- ban rendezi meg a CSEMADOK KB a Tavaszi szél . . . országos népdalversenyt, a járási bizottság az idén is meghirdette a járási népdalversenyt azzal a céllal, hogy lehetőséget biztosítson a járásban a jövő évben megrendezésre kerülő országos vetélkedőre való folyamatos felkészülésre. A tornaijai (Šafárikovo) és a péterfalai (Petrovce) helyi szervezet kapott megbízást, hogy rendezzen dalostalálkozót. A két találkozót értékelve örömmel állapíthatjuk meg, hogy a színpadra lépők nagy számú seregében olyanok is bemutatkoztak, akik eddig nem sokat hallattak magukról. Az új arcokat nagy szeretettel fogadta a közönség. Péterfalán hét sóikban. Nemzetiségi valóságunk azonban a fordításokkal kapcsolatos kérdések megoldására egyre érzékenyebben reagál, s egyre nagyobb az igény a valóban helyes és szakszerű fordítások iránt, hiszen — korábban számtalan példával bizonyítottuk — a helytelen fordítások tárgyi tévedéseket okoznak. Ennek kiküszöbölése elsősorban a tankönyvek esetében kíván több figyelmet és szakmai felkészültséget. A tanácskozás második napján dr. Fábián Pál kandidátus, az ELTE Bölcsészettudományi Karának docense a csehszlovákiai magyar széppróza nyelvi arculatát elemezte. Csak sajnálhatjuk, hogy Zalabai Zsigmond előadása a csehszlovákiai magyar költészet arculatáról elmaradt. Ugyanis az előbbi előadás mellé nagyon oda kívánkozott volna az utóbbi is. így ózonban — bár dr. Fábián Pál a maga témakörében összefoglalta szépprózánk nyelvi jellemzőit, eltéréseit és hasonlóságait az egyetemes magyar széppróza vonatkozásában — hiányérzetünk maradt. A vitában többen hozzászóltak az elhangzott előadásokhoz, kiegészítve azokat. Anyanyelvűnk ápolása, művelése mindannyiunk közös gondja, feladata. A CSEMADOK KB nyelvi szakbizottsága a Kazinczy Nyelvművelő Napok szervezésével és rendezésével e feladatok megoldásához teremtett jó fórumot. A jubileumi rendezvény színvonalát, hangulatát s nem utolsósorban hasznosságát tekintve méltó volt névadójához, aki „igazul beszélő emberek nevelésére" oktatott, serkentett. GÁL SÁNDOR medvesalji község csoportjai és szólistái találkoztak, s kétórás műsorban adtak elő szebbnél szebb gömöri népdalokat. A hosszú évek óta élenjáró hidegkúti, újbásti, péterfalai, serki éneklő csoportok és szólisták mellett ott tapsolhattunk a balogfalai, dobfenéki, valamint az almágyi dalosoknak is. Mindkét rendezvény azt bizonyítja, hogy a rimaszombati járásban a magyar anyanyelvi kultúra sorsa jó kezekben van, s ha az akarás mellé jó szervezési munka is párosul, a művészi élményekben gazdag előadások rendszeresen szerezhetnek örömet a szereplőknek és a közönség számára egyaránt. Az említett két rendezvényért külön dicséret illeti a CSEMADOK tornaijai és péterfalai Ttelyi szervezetének vezetőségét és a hnb, valamint a társadalmi szervezetek vezetőinek felelősségteljes hozzáállását. TÓTH ERNŐ JÚ FELKÉSZÜLÉS 7
