A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-05 / 18. szám

vívmányokat, és Csehszlovákia a leggyengébb láncszeme lett a szocialista közösségnek. Nemzetközi tekintélye és biztonsága meggyengült, ami a Varsái Szerződés tagállamainak közös érdekeibe ütközött.

A Szovjetunió és a négy szocialista ország internacionalista segítsége megmentette Csehszlovákiát a polgárháborútól és az ellenforradalomtól, megvédte a szocialista vívmányokat. Keresztülhúzta az imperializmus terveit, hogy kiszakítsa Csehszlovákiát a szocialista közösségből.

A CSKP KB 1969 áprilisi ülése, amely megválasztotta a párt új vezetését, Gustáv Husák elvtárssal az élén, megteremtette a döntő feltételeket a pártban és a társadalomban mutatkozott mély válság leküzdéséhez, a jobboldali opportunista és antiszocialista erők elleni döntő offenzívához.

/VXSKP KB 1969 májusi plenáris ülésén kitűzte a következő időszak feladatait. Az egyik elsődleges ilyen feladat volt az internacionalista szövetség helyreállítása a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal s a CSKP tekintélyének helyreállitósa a nemzetközi kommunista mozgalomban.

1970. május 6-án, a felszabadulás 25. évfordulójának ünnepségei idején került aláírásra Prágában a sorrendben már harmadik csehszlovák—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés, amely szorosan kapcsolódik az 1943-ban aláírthoz, lényegében annak meghosszobitósa és kibővítése. „Új szerződésünk — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev — tovább viszi a szovjet—csehszlovák barátság stafétabotját, igazolja és rögzíti mindazt, amit az országaink közötti kapcsolatok fejlesztésében csaknem három évtized alatt elértünk. Ugyanakkor tekintettel van a marxizmus-leninizmus tanításán, a szocialista internacionalizmus elvein alapuló együttműködésünk jelenlegi szintjére."

A csehszlovák—szovjet szövetség létfontosságú jelentőségét Gustáv Husák így jellemezte: „Nemzeti és állami szabadságunk helyreállitósa, a csehszlovák állam léte, a szocializmus építésének egész elmúlt időszaka hazánkban igazolta azt a megdönthetetlen tényt, hogy sem szabadság, sem függetlenség, sem szocializmus nem lenne lehetséges Csehszlovákia népei számára a legszorosabb testvéri szövetség nélkül a Szovjetunióval.” Emellett sohasem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, hogy Csehszlovákia a mai osztálymegosztottsógú világban saját erejéből nem lenne képes megoldani fegyveres erői fejlesztésének problémáit a tudományos-műszaki forradalom viszonyai között sem békében, sem egy háborús konfliktus esetén.

A szerződés a szocialista haza védelmére vonatkozó lenini elmélet szellemében egyértelműen kinyilatkoztatja, hogy a két ország népeinek hősi erőfeszítéseivel í és áldozatos munkájával elért szocialista vívmányok szilárdítása és védelme a szocialista országok közös internacionalista kötelessége.

A szocialista állam elsődleges kötelessége a szocialista vívmányok megvédése a belső és külső ellenséggel szemben. „Aki könnyelmű hozzáállást tanúsít az ország védelméhez, ahol győzött a proletariátus — hangsúlyozta Lenin —, az megbontja szövetségét a nemzetközi szocializmussal."

Csehszlovákia és a Szovjetunió határozottan kiáll az európai határok megváltoztathatotlansága mellett. A szerződés 9. cikkelye kimondja: „A

magas szerződő felek kijelenik, hogy az európai biztonság egyik fő feltétele a második világháború után Európában kialakult hotórok sérthetetlensége."

A szerződő felek kinyilvánítják törhetetlen akaratukat, hogy szigorúan megtartják a Varsói Szerződés határozmányaiból eredő kötelezettségeiket: tántorithatatlanul biztosítják a Varsói Szerződés tagállamai határainak sérthetetlenségét és minden szükséges intézkedést megtesznek bármiféle militarista és revansiszta erők agressziójának meggótlására és a támadó viszszaverésére. A szerződő felek ugyanakkor kinyilvánítják szándékukat: törekedni fognak a helyzet megjavítására és a béke megszilárdítására Európában, az európai államok együttműködésének erősítésére és kibontokoztatósóra, és o hatékony európai biztonsági rendszer megteremtésére valamennyi európai állam kollektív igyekezete olapjón.

A szerződés 10. cikkelye kimondja: »A bármely ország vagy országok csoportja részéről a szerződő felek egyike ellen irányuló fegyveres támadás esetén ezt a másik fél önmaga ellen irányuló támadásnak fogja minősíteni és azonnal minden segítséget megad neki, érvényesítve igy az egyéni vagy kollektív védelemre való jogot az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának 51. cikkelye értelmében."

A szerződés megszilárdította és elmélyítette a szövetségi kötelékeket

Csehszlovákia és a Szovjetunió között. Következményeiben lényegesen hozzájárult a szocialista közösség és a Varsói Szerződés szervezete egységének és összeforrottságának erősítéséhez, aminek a középeurópai stratégiai helyzet szempontjából messzemenő politikai és kotonai jelentősége van. Ez nyilvánvaló abból o tényből, hogy Csehszlovákia nyugati határa a szocialista közösség határa is. Éppen Csehszlovákia és az NDK nyugoti határai mögött főként a Német Szövetségi Köztársaság területén helyezkednek el az agresszív észak-atlanti paktum fő katonai erői. Ennek stratégiai éle a szocialista közösség országai ellen irányul, élükön a Szovjetunióval.

A csehszlovák—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés sokoldolúan biztosítja nemzeti és állami biztonságunkat az imperializmus és a nemzetközi reakció bármiféle ármányaival szemben.

A CSKP XIV. kongresszusa a csehszlovák-szovjet szövetségi szerződéssel teljes összhangban kitűzte a csehszlovák kül- és katonapolitika fő tartalmát, irányvonalát és céljait. Külpolitikánk állandó . elvei: fejleszteni a testvéri

együttműködést, barátságot és szilárd szövetséget a Szovjetunióval, a testvéri szocialista országokkal; erősíteni a szocialista közösség egységét; hozzájárulni a Varsói Szerződés szervezete belső megszilárdításához; szorgalmazni a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének lenini politikáját; kifejleszteni a szocialista gazdasági integráció programját; harcolni az európai biztonsági rendszer megvolósitósáért; támogatni a gyarmatosítás és újgyarmotositás ellen, a szociális felszabadulásért folyó nemzeti felszabadító harcot; támogatni a munkásosztály harcát a tőkésországokban; hozzájárulni a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének megszilárdításához.

A CSKP bölcs bel- és külpolitikájának köszönhetően szilárd és megingathatatlan a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetközi helyzete. Népeinknek történelmük folyomán első ízben nem kell aggódniuk nemzeti és állami létükért, szociális biztonságukért. Ebben az összefüggésben kell látni az új csehszlovák—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés katonapolitikai jelentőségét is.

JOZEF KENÍ2 mérnök-alezredes

16Y KISVÁROS?

nevű 50 köbcentis mopedek. Az alkalmazottak kéthormado nő. Tavaly kezdődött és 1981-ben fejeződik be az üzemfejlesztés második szakasza 88 millió korona beruházással. A vállalat később gútai üzemének engedi át a Pionír típusú kismotorkerékpár gyártását. Ez további munkaalkalmat jelent Gúta lakosai részére. Az üzem az eddig felépült 168 lakáson kívül ebben o második szakaszban újabb kétszáz lakás felépítését és átadását tervezi.

— Tehát város-e már Gúta a valóságban is? — ezt o kérdést Borka Jánosnak, a városi nemzeti bizottság elnökének is felteszem.

Tűnődve váloszol:

— Maradjunk inkább csak annál a fénynél, hogy városiasodik. Annak ellenére, hogy 1967-ben városi rangot kopott, én nem merném egyértelműen

Borkai János elnök

városnak nevezni. Hiszen hogy mást ne mondjak, Gútának nincs fürdője. Elképzelhető ma már egy város strandfürdő nélkül? Aligha. De mivel nincs jó vizünk, várnunk kell, amíg Gúlát is

rákapcsolják az érsekújvári-jókai vizvezetékrendszerre. Erre csak 1983-ban kerül sor. Az egész beruházás értéke 37 millió korona.

Továbbá nincsen Gutának középiskolája. Igaz, nincs is hagyománya itt a középiskolának, mégis, tudva őzt, hogy a fiatalok nyolcvan százaléka középiskolába kerül, csak sajnálni tudjuk, hogy nincs egyetlen középiskolánk sem. Az ember alakítja, formálja a környezetét. A legjobb, legtehetségesebb fiatalok elmennek Gútáról középiskolába, főiskolára, de vissza már nem nagyon jönnek. A helyüket idegenek foglalják el, akik sosem fogják úgy szeretni Gútát, mint az idevalósiak. A vezetékes víz és a strandfürdő-hiány mellett tehát legjobban a középiskola hiányát fájlaljuk.

Ahhoz, hogy egy település valóban város legyen — folytatja az elnök, —

{Foly. a 4. old.)

HÉTVÉGI

LEVÉL

Az emberi környezel javításának és védelmének időszerű kérdéseivel a CSKP XV. kongresszusa is foglalkozott, s a szóban forgó kérdések azóta is állandóan napirenden vannak. A közelmúltban például a párt bratislavai városi bizottsága és a Fővárosi Nemzeti Bizottság közös felhívást adott ki, amelyben elsősorban fővárosunk lakóihoz fordul: lehetőségeihez mérten

mindenki járuljon hozzá a főváros szépítéséhez és tisztán tartásához, környezetünk javításához, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogyan, milyen környezetben élünk (és városunk külseje tulajdonképpen a mi „bizonyítványunk“).

Ha nem rózsaszínű szemüvegen keresztül nézzük a világot, mindannyian látjuk, hogy bizony nem kevés a tennivalónk. Lakótelepeinken, (s nemcsak a tóvárosi lakótelepeken), rengeteg a szemét, a hulladék, amely bizonyára nem az égből potyogott alá valamely drámai „deus ex machina“ folytán. Szidjuk a levegőt szennyező nagyüzemeket, s közben talán észre sem vesszük, hogy

— legyünk csak egy kicsit őszinték — magunk is eldobjuk az utcán a papírt, a banán- vagy a narancshéjat, parkerdőinkben „ottfelejtjük“ az üres konzervdobozt, az uzsonnamaradványokat, a hétvégi kirándulás fölöslegessé vált „kellékeit“.

A bratislavai városi pártbizottság és a vnb nem indokolatlanul fordult felhívásával éppen a lakossághoz. Merem állítani, hogy azokhoz fordult, akik a legtöbbet tehetik a környezet — környezetünk I — javításáért és védelméért. Sőt, ha jól meggondoljuk, még tenniük sem kell valami sokat. Egy kis legyelemmel — helyesebben mondva: önfegyelemmel — is sok minden megoldható. Ha a levegő szennyeződésének kérdése nem is, az utcák, a lakótelepek, a parkok tisztán tartásáé bizonyára.

5 még valamit: azt hiszem, nagyon kevesen tudatosítjuk, mit jelent tulajdonképpen a „miénk“ fogalma. Hogy mit jelent az „enyém“, azzal talán mindenki tisztábon van, azt már régen megtanultuk. A saját otthonában egyetlen épeszű ember sem dobálja szerte-széjjel a hulladékot, nem teszi tönkre a berendezést, nem töri be az ablakot. Az utcákon viszont annál többen szemetelnek, annál többen rongálják a parki padokat, annál többen rongálnak meg — talán csak szórakozásból? — telefonfülkét. Mintha mindez nem is a miénk — mindannyiunké!

— lenne, hanem valaki másé, a jó ég tudja kié, senkié.

Merem állítani, hogy környezetünk javítása érdekében már akkor is nagyon sokat tennénk, ha lényegében semmit sem csinálnánk, csupán eltagadnánk, a magunkénak tartanánk mindozt, ami csakugyan a miénk.

3