A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-28 / 17. szám

CSEMADOK 1971. december 31-én szilveszteri ka­baréműsort adott a színjátszó csoport. Az új kultúrházban folytattuk a klubban megindult sikeres munkát. Ez azonban sok gondot okozott a színjátszó csoport tagjainak, akik majd mindannyian a vezetőségnek is tagjai voltak. Észre­vettük, hogy nehéz konkurrálni a tele­vízióval, ezért új, vonzó munkaformákat kell keresni és találni: be kell vonni az embereket az aktív kulturális mun­kába. így aztán szakköröket szervez­riájú magyar amatőr színjátszó csopor­tok nyugat-szlovákiai kerületi versenyén. Ezeken a versenyeken két alkalommal elnyertük a legjobb rendezésért járó díjat, egyszer második, egyszer első díjjal, a legutóbbi kerületi versenyről pedig a legjobb férfialakítás díjával tértünk haza. Tavaly teljesedett legfőbb vágyunk. Jókai Mór—Kovács Kálmán: Gazdag szegények című tragikomédiá­jával részt vettünk a XV. Jókai-napo­­kon. Ez jelentette a legnagyobb sikert Oláh Ödön Fűzék Lőrinc ÍGY DOLGOZUNK Ml... Ezerkilencszázhatvonkettő őszén az egyik nap késő délutánján dobszó csalogatta ki hgzukból Felsővámoson az embere­ket. Az került kihirdetésre, hogy a CSE­MADOK helyi szervezetének vezetősége szereplőket keres egy színdarab beta­nulásához. Az összejövetel másnap este fél hétkor lesz. Másnap harmincon je­lentek meg a rozoga kultúrházban. Ekkora érdeklődésre a vezetőség nem számított. A kiválasztott színdarabhoz csak 11 szereplőre volt szükség. Akik eljöttek, mindnyájan szerepelni szeret­tek volna. A vezetőség kis tanácskozás után meghozta a döntést. A színdarab betanulásához mind a harminc ember­re szükség van. Három nap múlva este fél hétkor lesz a szereposztás. Mindenki diktálja be a nevét a szervezet titkárá­nak, s aláírásával kötelezze magát, hogy pontosan fog járni a próbákra. A vezetőségnek olyan darab után kellett néznie, amely 30 szereplőt igé­nyel, s nem okoz problémát a kezdő színjátszó csoportnak. Három napon belül a vezetőség beszerezte a Bort, búzát, békességét című 3 felvonásos, népies, énekes játékot. Ehhez éppen 24 szereplőre és 6 statisztára volt szük­ség. A szereposztáshoz, ha nem is pon­tosan fél hétkor, de mindenki meg­jelent. Ez volt a sokat ígérő kezdet. A .kultúrházban” egy rossz kályha volt. A szereplők hazulról hordták a tüzelőt a fűtéshez. Hetenként háromszor volt próba. Természetesen a termet is a szereplők takarították. A betanult da­rabot nemcsak otthon, hanem a kör­nyező falvakban is sikeresen előadták. Traktor vontatta pótkocsin jártunk .vendégszerepelni”. Anyagi támogatást senkitől sem kaptunk, a kiadásokat magunknak kellett fedezni az előadások bevételéből. 1968-ig, amikor lebontották a düledezó kultúrházat, a következő színdarabokat tanultuk be és adtuk elő Esztergályos Gabriella, Nagy Nándor és Oláh Ödön rendezésében: Virágzik a hars. Bort, búzát, békességet, Bolond­óra, -Elveszett útlevél, Bikaviadal, Eskü­vő, Jeggyűrű a mellényzsebben, A fiam nem a lányom és Dalol a nyár. Amikor lebontották a kultúrházat. a szervezet vezetősége és a színjátszó csoport tagjai hallani sem akartak arról, hogy most már kulturális rendez­vények nélkül maradjon a község. Az általános iskola egyik régi helyiségét alakítottuk át, ahová azonban csak kb. 50 személy fért be. Itt 1972-ig kabaré­műsorokat, táncdal- és népdalesteket, vitaesteket, író-olvasó találkozókat, ismeretterjesztő előadásokat, zenei és irodalmi fejtörőket stb. szerveztünk. A fiatalok számára, .illik — nem illik" esteket és bemutatókat rendezett a színjátszó csoport. Csaknem négy éven át minden szombaton volt valamilyen CSEMADOK-rendezvény a klubhelyiség­ben. Szinte naponta tartottunk meg­beszéléseket próbákat, hogy a szombat esti akcióink sikerüljenek. A helyiség kicsi volt, az érdeklődés pedig nagy, nemcsak a felsővámosiak, de a kör­nyező községek lakói részéről is, oly­annyira, hogy a kis terem mindig tömve volt, még orz ablakokban is ültek az emberek. 1971-ben önerőből, társadalmi mun­kában felépült az új kultúrház. Még meg sem volt a hivatalos átadás, már az összes felsorolt színdarabban szere­pelt. Nagy tapasztalatokkal rendelkez­nek. Szervezik, tanítják a fiatalokat. A legtöbbször a darabokat I.» maguk választják ki, sőt a legtöbb esetben a díszleteket is ők tervezik. Természete­sen a többi szereplő mindenben segít­séget nyújt nekik. Egy-egy színdarab betanulása sok lemondást, fáradtságot igényel a szereplőktől. A legutóbbi szín­darab betanulása két és fél hónapig tartott. Mindennap próbált a színjátszó gárda, a szombatokat—vasárnapokat is beleértve. Igaz, a végén nagyon bele­fáradtak a szereplők. De megérte. A Jókai-napokon való szereplés mindent kárpótolt. 1962 óta több olyan szerep­lőnk volt, aki ingázik, Bratislavában dolgozik. Ezek a szereplők rendszerint este hét óra körül érkeznek haza. Le­­száflnak az autóbuszról és jönnek a próbára, s itt kapják be a hideg va­csorát. Hajnali négy órakor pedig már utaznak vissza Bratislavóba. A szereplők lelkesedése nem ismer határt. Ezt bizo­nyítja Fűzék Lőrinc bácsi esete is, aki igen rossz állapotban, de mégis játszot­ta a Kaviár és lencse című vígjáték főszerepét. Amikor lejött a színpadról, a színfalak mögött összeszorított fogak­kal, összekuporodva kínlódott. Szívgör­csei voltak, de senkinek sem mondta meg, mi a baja, s amikor be kellett lépnie a színpadra, mosolyt varázsolt az arcára s játszotta a szerepét. Két hét után az orvosok megállapították, hogy Lőrinc bácsi akkor szívinfarktust vészelt Jelenet a Gazdag szegények című tragikomédiából tünk, ahol mindenki a saját érdeklődé­sének megfelelően foglalkozhatott vala­milyen 'amatőr művészeti tevékenység­gel. Ma már van a szervezetnek szín­játszó köre, éneklő csoportja, citera együttese, tánccsoportja, irodalmi köre, és kabaréegyüttese. Mindegyik csoport tagjai rendszeresen találkoznak és ké­szülnek egy-egy bemutatóra. A szerve­zet kultúrfelelőse Oláh Ödön, a helyi általános iskola igazgatója. A helyi csoport vezetőségének nagy része ama­tőr színjátszó. így aztán a vezetőség tagjai ősztől tavaszig vagy nyárig he­tente legalább háromszor együtt van­nak. 1972-től a csoport minden évben részt vesz az amatőr színjátszók járási vetélkedőjén, s mindig megszerzi az 1. helyezést. Az 1200 lakosú községben a CSEMADOK-szervezet színjátszó cso­portjának egy-egy darabot háromszor­­négyszer is meg kell ismételnie. Ven­dégszerepléseink akalmával is legtöbb helyen telt ház fogad bennünket. Két alkalommal tettünk eleget magyar­országi művelődési otthonok meghívá­sának. Többször szerepeltünk a Csalló­közi Kulturális Napokon. Háromízben képviseltük járásunkat a C kategó­számunkra. A zsűritől nagyon jó bírá­latot kaptunk. A magyar nyelvű lapok is elismeréssel írtak szereplésünkről, Oláh Ödön, a darab rendezője és egy­ben főszereplője megkapta a legjobb férfiaalakítás diját. Megérdemlik, hogy felsoroljuk azoknak a nevét, akik si­kerre vitték a darabot. Oláh Ödön, Fűzék Lőrinc, Zalka Jenő, Csömör Lász­ló, Szeif Rozália, Kozma Mária, Kálmán Béla, Bugár Kálmán, Menyhárt Mihály, Gányovics Lídia, Szabó Piroska, Javor­­csik Laura, Tóth Teréz, Jávorcsik Lajos, Tóth János és Gerezdes Mária. Ahogy említettük, 1972 óta új kultúr­házban tevékenykedhetünk. Azóta a Boldogságfelelős, az Ilyennek hazud­talak, a Gazdag szegények, A kísértet házhoz jön, a Kaviár és lencse című darabokat mutattuk be s felújítottuk a Gazdag szegényeket. A színjátszó csoportnak általában húsz tagja van, akik közül természete­sen többen cserélődnek főként a női szereplők, majd minden évben. Férjhez mennek, családot alapítanak, jön a gyerek, s ez lehetetlenné teszi a próbá­kon való megjelenést. Van három olyan tagja — Oláh Ödön, Fűzék Lőrinc és Zalka Jenő — az együttesnek, aki eddig át... A lelkes kultúrmunkások sorából Zalka Jenőt sem hagyhatjuk ki, aki nemcsak az egyik legjobb amatőr szín­játszónk, de a citerazenekarnak és az éneklő csoportnak is aktív tagja. De így sorolhatnánk tovább a neveket. Ma már. noha a kultúrház fűtése még nem oldódott meg teljesen, fűtött helyiségben tartjuk a próbákat. Ha vendégszerepelni megyünk valahova, a vásárúti egyesített efsz autóbuszt bo­csát a rendelkezésünkre, a kellékek szállításához pedig a helyi nemzeti bizottságtól kapunk teherautót. Erkölcsi és anyagi támogatást kapunk a duna­­szerdahelyi Járási Népművelési Köz­ponttól és a CSEMADOK járási titkár­ságától is. Amíg ilyen támogatásban lesz részünk és érezni fogjuk, hogy lel­kesedésünk nem hiábavaló, minden évben betanulunk legalább egy szín­darabot. Sokáig szeretnénk fáklyavivői lenni a hazai szocialista magyar kultú­rának. A CSEMADOK felsővámosi helyi szervezetének vezetősége 1 s

Next

/
Thumbnails
Contents