A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-21 / 16. szám

Elsősorban az, bogy diákjaink ra­gaszkodnak az iskolához, ha tehetik, szivesen látogatnak meg bennünket. Másodsorban pedig az, hogy az ország többi magyar iskolájához hasonlóan, a mi diákjaink helytállása is cáfolja azt o helytelen szemléletet, hogy a magyar tannyelvű alapiskolák és gimnáziumok növendékei kevésbé érvényesülnek az életben, nem állják meg a helyüket a főiskolákon és az egyetemeken ... Hallgatom az igazgatót, közben eszembe jutnak a táblák, amelyeket a három önálló iskolának otthont adó épület második emeletén szorongó gim­názium folyosóin láttam. Képek, arcok — egy negyed évszázad emlékei ... Az egykori növendékek között találni atom­fizikust és építészmérnököt, gyógyszer­fizikust és építészmérnököt, gyógysze­részt és pedagógust, újságírót és szí­nésznőt, jnb-alelnököt és jól menő álla­mi gazdaság igazgatóját, agrármérnö­köt és közgazdászt, állatorvost és kato­natisztet, vegyészmérnököt és ügyészt. . . és még hosszan sorolhatnám. EGY A VISSZATÉRTEK KÖZÜL GÁLFFYNÉ ÁGH ÉVA magyar—szlovák szakos tanárnő. A mostani huszonhét­tagú tantestületben egyike azoknak, akik egykor itt érettségiztek, most itt tanítanak és érettségiztetnek.- Hatvannégyben érettségiztem - mondja. — Eleinte bizony kissé fura érzés volt abban az iskolában taníta­ni, ahol én tanultam, de aztán sikerült jól beleilleszkednem a tanári karba. Volt tanáraim befogadtak és ma is támogatnak. Ez pedig jó munkára, ala­pos igyekezetre kötelez. A szlovák nyel­vet tanítom, ami különösen lelkismere­­tes munkát igényel, mert az aktiv szlo­vák nyelvtudás tanulóink későbbi érvé­nyesülésének egyik előfeltétele. Ennek érdekében például szakkonverzációt is oktatunk, ami azt a célt szolgálja, hogy a gyerekek az élő beszédben is alkal­mazni tudják a különböző tantárgyak szlovák szakkifejezéseit. Csak így érhetjük el, hogy tanulóink ne legyenek hátrányos helyzetben a felvételi vizsgán vagy az életben, más iskolát végzett társaikkal szemben. Sokat változott-e a gimnázium azóta, hogy Ágh Éva nem diákként, hanem tanárnőként rója az ismert fo­lyosókat? Elmosolyodik. Válaszolhatnék igennel is, nem­mel is . .. Nem, mert ugyanazon a fo­lyosón helyezkednek el a tantermek, mert ugyanott van a tanári ... De mondhatnám azt is, hogy igen, mert sokkal zsúfoltabb lett itt minden a fo­lyosókra szorult a 16 ezer kötetes diák­­könyvtár és még Így is állandó tante­remhiánnyal küszködünk. Sok tekintet­ben megváltozott a tanulóifjúság gon­dolkodásmódja is, mi valahogy sokkal szerényebb körülmények között nevel­kedtünk. De a diákság többsége ma is még józanul, reálisan gondolkozik és komolyon veszi az életre való felkészü­lést, ezért külön öröm számomra, hogy egykori iskolámban lehetek pedagógus. A PÁLYAVÁLASZTÁS FELELŐSSÉGE A dunaszerdahelyi gimnázium tanári karában immár több éve — heti óra­kötelezettsége mellett — BENKOVSZKY LAJOS tölti be a pályaválasztási ta­nácsadó szerepkörét. Sok figyelmet, gyors meglátást igénylő, felelősség­­teljes pedagógusmunka ez, hiszen a megfelelő útbaigazitás sorsdöntő befo­lyással lehet az életbe lépő diákság önálló érvényesülésére. Reális esélylatolgatás, józan mér­téktartás jellemezte az idén érettségi­zők pályaválasztási szándékait mondja Benkovszky Lajos. — Nem tit­kolom azonban azt sem, hogy főképpen a IV. A-ból többen is jelentkezhettek LÁTOGATÁS A DUNASZERDAHELYI (DUNAJ­SKÁ STREDA) MAGYAR TANNYELVŰ GIMNÁ­ZIUMBAN • PÁLYAVÁLASZTÁS, ÉRETTSÉGI, TOVÁBBTANULÁS Horváth Tibor, a gimnázium igazgatója — ezúttal a tanteremben volna főiskoláink valamelyikére. Iskolánk erőssége a természettudományi irány­zat, így tanulóink közül ezúttal is so­kon választották a műszaki pályát. Az előző évfolyamok példáján fölbuzdulva ismét lesznek, akik csehországi főisko­lákon fognak felvételizni. A tanácsadást irányitó tanár mennyire tudja befolyásolni az érett­ségizők döntéseit?- Külön tanácsadás vagy az osztály­­főnöki órák keretében rendszeresen be­szélgettünk a továbbtanulásról, fontoló­ra vettük a lehetőségeket. Így sikerült közelebbről is megismernem a diákok elképzeléseit és ennek megfelelően tá­jékoztattam őket a különböző egyete­mek és főiskolák felvételi irányszámai­nak alakulásáról vagy az egyes tanul­mányi irányzatok választékáról. A lányok, tornaórán, már a jövő évi spartakiád elögyakorlatait végzik A biológia órák gyakran telnek meg figyelésekkel Dunaszerdahelyen ellenben a jövő­ben még körültekintőbbé, még alapo­sabbá akarják tenni a pályaválasztást. Ezért már az első évfolyamtól kezdve több olyan gyakorlati jellegű választ­ható tantárgyat is oktatnak, amelyek hozzájárulnak majd a diákok érettségi utáni érvényesülési lehetőségeinek ki­­szélesítéséhez. Ugyancsak az első év­folyamtól minden diáknak külön pálya­­választási űrlapja is van, amelyen Ben­kovszky Lajos rendszeresen bejegyzi: ki melyik évfolyamban milyen pályára készül?... A továbbtanulók százalék­­arányának javítására a gimnázium ve­zetősége a családokkal való együttmű­ködést is el fogja mélyíteni, hogy a szülök az önálló kereset biztosítása helyett, gyerekük továbbtanulását he­lyezzék előtérbe. SOKSZEMKÖZT Az iskola igazgatóhelyettesének irodá­jában a gimnázium néhány diákjával beszélgetek. Bindics Miklós, Méhes Jó­zsef, Berecz Mária és Kálmán Ilona negyedikes, Berecz Éva pedig harma­dikos. Éva úgy került társaságunkba, hogy ö külföldi főiskolára készül az érettségi után, s mivel a továbbtanu­lásnak erre a módjára már ebben a tanévben kellett jelentkeznie, hát vele éppen úgy lehet társalogni a pálya­­választás vagy az érvényesülés kérdé­seiről, mint egy évvel idősebb iskola­társaival. JÓSKA: „Régi vágyam, hogy csilla­gászattal és fizikával foglalkozhasson!. Prágába, a Károly Egyetemre jelentkez­tem. Már több ifjúsági diákolimpián vettem részt sikerrel, bízom benne, hogy fölvesznek.” MARIKA: „Gimnáziumunk humán irányzatú osztályában fogok érettségiz­ni és ez bizonyos értelemben megszab­ja a pályaválasztás lehetőségeit is. Bratislavába készülök, a Testnevelési Főiskolára. Nagyon szeretem a tornát és mivel atletizálok is, úgy gondolom ez nekem való pálya lesz." ILONA: „Tavaly még úgy gondoltam, hogy csak fölépitményű szakközépisko­lában fogom folytatni tanulmányaimat, de aztán rájöttem: ha két évvel tovább tanulok, akkor diplomám is lehet, köny­­nyebb lesz az érvényesülés. Nyitróra, a Mezőgazdasági Főiskola közgazda­­sági irányzatára készülök." MIKLÓS: „Pályaválasztás dolgában eléggé határozatlan voltam. Egy ideig külföldi főiskolára készültem, de aztán elálltam ettől a szándéktól, sőt, telje­sen lemondtam a főiskoláról és köz­­gazdasági felépitményi iskolába jelent­keztem. Gondolom, kozépkóderként is hasznos tagja lehetek a társadalom­nak, és ha úgy alakul, hát levelező hallgatóként még a diplomát is meg­szerezhetem." ÉVA: „Harmadikos vagyok még csak, de külföldi tanulmányra már az idén, félévben kellett jelentkezni. Vegyész­­mérnök szeretnék lenni, a főiskolát Ma­gyarországon szeretném elvégezni. Ha sikerül befejezni tanulmányaimat, akkor hazai környezetben, egy kutatóintézet­ben szeretnék dolgozni." Kérdezem az öt fiatalt, véleményük szerint vajon a gimnázium jól felkészí­tette-e őket tanulmányaik sikeres foly­tatásához? „Az majd kiderül a vallatásnál!” jegyzi meg tréfásan valamelyikük, de aztán megegyeztek abban, hogy so­kat kaptak a szerdahelyi gimnázium tanáraitól, most már rajtuk múlik, hogy állnak majd helyt az életben. Nyelvi nehézségektől sem tartanak, még a Prágába készülő Jóska sem; egyedül Miklósnak vannak ebben a tekintetben csekély aggályai, de a társai felnőtte­­sen, okos érvvel győzik meg az ellen­kezőjéről. Nem egy-két nyelvbotláson múlik mondják , hanem a tárgyi tudáson. Az pedig gimnáziumban és főiskolán mindenkinek a „magánügye", azaz hogy ki mennyit tanul, annyit gya­rapszik a tudása. — Az érettségi bizonyítvány, szerin­tetek, valóban felnőtté avat majd ben­neteket? — kérdezem fiatal barátaim­tól. Ilona válaszol: „Az érettségi jobbára csupán egy szimbólum. Hogy valaki mikor válik fel­nőtté, azt elsősorban o tetteivel bizo­nyítja. Ha ennek megfelelően cselek­szik, gondolkozik és minden tettéért a felelősséget is vállalja." ÚTRAVALÓ Búcsúzóul újra találkozom Horváth Ti­borral. Kérdezem az igazgatótól: a bal­lagás napján vajon milyen szavakkal szokta útjukra bocsátani az életbe lé­pő fiatalokat? — Többnyire a pillanatnyi érzései­met mondom el ilyenkor, de rendsze­rint türelemre, kitartásra, igyekezetre és becsületre intem őket. Magam is úgy tapasztaltam, hogy ez a legfontosabb egy ember életében. Tulajdonképpen ezt mondta Ilona is, csak fiatalosabban egy egész kor­osztály nevében... Mert még néhány hét, aztán egy-két nap izgalom és az agyontanult nappa­lok s éjszakák után ezer meg ezer fris­sen érettségizett emberrel több él majd hazánkban. Közöttük a dunaszerdahelyi gimna­zisták is. Szeptemberben pedig új gimnazisták, új elsősök foglalják el megüresedett padjaikat. MIKLÓSI PÉTER Gyökeres György felvételei 13

Next

/
Thumbnails
Contents