A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-14 / 15. szám
hogy 69 000 juhával ez az ország legnagyobb juhtenyésztő járása. Innen Lenner Egonhoz, a vnb elnökéhez tartok. A jánosi úton megyek vissza a főtérre. Balra toronyházak, lakótelepek, jobbra úgyszintén. Minden változik, alakul, csak a belváros változatlan. Tartja magát, őrzi jellegét. Itt mindenki a katolikus templom toronyórájához igazodik. Az érkezők, a főtéren bolyongók, a légyottra iparkodók. A zseb- és karóro is ahhoz igazodik. A templom mögött áll a városháza. Lenner Egonnal hajdani diáktársakra jellemzően üdvözöljük egymást. És mindjárt arra kérem, ne beszéljen a város irányitosaval járó száz gondjáról, temérdek sok elfoglaltságáról, hetenkénti, havonkénti ilyen s olyan üléseinek számáról, a türelmet és megértést kivánó félfogadásokról stb. Tudom, hogy itt született, és negyvenhét megélt esztendejéből a negyvenhetediket éli Rimaszombatban. Autóba se ültessen, sétálni se hívjon; tessékeljen fel képzeletben valamelyik régen volt fuvaros kocsijára, s kalauzoljon vissza diákéveink rimaszombati világába. Rám néz, elmosolyodik, taival. Borzi József dédapjának rokona volt Ferenczy István, a szobrász. Ki kell szállnom a képzeletbeli fuvaros kocsijából. A vnb-elnök titkárnője visszazökkent a jelenbe: — Elnök elvtárs, a képviselők már mind együtt vannak, önre várnak . . . Magyarázkodik ő is, akárcsak korábban a nagyon elfoglalt Vitárius Lajos. Mennie kel! az ülésterembe, ahonnan nem sokkal később szlovákul, magyalul szűrődik ki a szó. A járás kétnyelvű. A járási székhely úgyszintén. A hetven vnb-képviselónek majdnem a fele magyar. Már megint az utcát rovom. De még nem tudok a Lenner Egon felidézte emlékektől szabadulni. Hatvankilencig magyar oktatásnyelvü általános iskolai tanító, később igazgató. Hatvankilenc tői a városi nemzeti bizottság elnöke Mennyi mindent tud Rimaszombatról Családja régóta él a városban. Nagy apja gimnáziumi tanár volt. Nagyap jónak a nagybátyja meg az az 1848 as postamester, aki Győry Dezső Vi harvirág című regényében szerepel Lenner Egon édesapja Győry Dezsővel járt gimnáziumba. A városkeretben van nevet, aztán megütögeti a vállam, és azt mondja:, — No gyere! Macskaköves úton gumikerekes lovaskocsik suhanását hallom. Meg a lopatkók éles kopogását. Gabonát, szenet és sok minden mást szállítottak a fuvaiosok. Gyárnak még nyoma sem volt akkor. Gőzmalomról meg dohánybeváltóról tudtunk. Meg kezdetleges konzervgyárról és fűrésztelepről. Regi, elavult kis teherautókkal is fuvaroztak néhányon a városban. Vásárokra jártak szabókkal, cipészekkel, csizmadiák kai és mézeskalácsosokkal. Gépjárműállomány: két taxi, semmi több. Magántulajdonban ezeken kívül már csak az alispán Mercedese volt. A város porát naponta kétszer a kassa-losonc-budapesti autóbusz verte fel. A hónapos és országos vásárok messze vidékekről vonzották ide az embereket. Olyankor tele volt a vásártér és a piac korsókkal, kancsókkai, tányérokkal, a kézművesek szebbnél szebb termékeivel. — Kalapot vegyenek! Szűrt vegyenek! Lószerszámot vegyenek! Rudallóköteiet vegyenek! — hallom a vásár zajában, zűrzavarában az eladók rekedtes hangját. Híresek voltak a rimaszombati kóla posok és szürszabók. Meg a kötélgyártók, kerékgyártók, szíjgyártók és teknöcsinálók. A város sok kis utcája, patinás haza mind odaszelidült a Rima partjához. Ott laktak a cehmesterek és segédeik. A kovácsmühelyek üllőjének muzsikájától is hangos volt némelyik utca. Ma már nincs belőlük mutatóban sem. Híres volt a város az otthon sütött kenyeréről is. Piacon és vásáron árulták A Runyai család például káposztalevélben sütötte a kenyeret. A legtávolabbi tájakon is ismerték az itt sütött kenyér jó izét. Sajnos, az öreg mesterek kihaltak. Fiaik nem folytatják a mesterséget. Az egyetlen Borzi Józsefet kivéve, aki kedvtelésből foglalkozik még a kézmüvesipar egyes ágazaegy fa, az ismeri költő és prózairo ajándéka. A gondolat mór megszületett. Valoraváltásra vár. Eszerint marvónytábla kerül a fa elé, ilyen felirattal: „Városunk hű fiának, Győry Dezsőnek az adománya." ösztönösen a CSEMADOK járási titkárságára indulok. Közben a főutcán ismerősöknek köszönök, ismerősök köszönését fogadom Mindenkit ott találok a titkárságon. Pál Gyulát, a titkárt, Demeter Bélát, az instruktort, Tóth Ernőt, a gépkocsivezetőt, az amatőr színjátszó csoportok színpadi íróját és Peter Valériát, az irodai munkaerőt. — Jó napot, kultúrtarsak I — üdvözlöm őket. s általuk a hetvenkilenc helyi szervezet körülbelül hétezer tagját, a városi szervezet nyolcszáz (ős tagságát, a Tompa Mihály Közművelődési Klubot, a Gömör népi tánccsoportot és a színjátszó együttest. Hosszon beszélgetünk mindenről, a legfontosabb kulturális teendőkről. Aztán onnan kicsapódva már a várostól, az ismerős utcáktól, a domboktól, szántóktól, erdőktől es a szelíden hömpölygő Rimától búcsúzom. És természetesen az emberektől, Gömörorszag Rimaszombat köré tömörült népétöl. — Viszontlátásra, palóc testvéreim, viszontlátásra, Gömörország! MACS JÓZSEF 1. A várostejles2tés tervrajza fölött. Középer Lenner Egon, vnb-elnök. Kéte2e'ben Rimaszombat negyvenezer lakosú város lesz. 2. A járási nemzeti bizottság épülete, régebben megyeháza 3. A húskombinát. 4. Kiváncsiskcdó gyerekek az erdöszéli lakótelepen PRANDL SÁNDOR felvételei A JAVÍTHATATLAN Egy valóban javíthatatlannak tűnő, többszörösen büntetett előéletű visszaeső betörő: Antonín Dubový ügyében hozott a közelmúltban ítéletet Bratislavában a Kerületi Bíróság büntetőtanácsa. Az ítélet súlyos volt: tizenegy esztendei szigorított börtönbüntetés. Ügy tűnik, a vádlottak padjára került tettes sorsa ezzel hosszú időre „megpecsételődött", hiszen 48 éves lesz, amikor majd újra szabadlábra helyezik. Persze, minden ember saját sorsának kovácsa ... így A. Dubový is, aki eddig már kereken tizenöt esztendőt börtönben töltött. Az államügyész által felhozott vád tulajdonképpen alkalomról alkalomra ismétlődött: betöréses lopás és többrendbeli fosztogatás. Első ízben is, amikor Dubový 1957-ben, tizenhat éves suhoncfejjel először került bíróság elé; és a legutóbb is, amikor a tizenegy évet kapta. Élete első büntetését — tíz hónapi feltétel nélküli szabadságvesztést — a brünni városbíróság szabta ki rá a morva metropolisban és környékén elkövetett kisebb betörésekért. Jó magaviseletéért néhány hónappal korábban helyezték szabadlábra, de egy évvel később — ötvennyolc decemberében — újból bíróság elé került. Ezúttal Sternberkben. Betörésért és lopásért két esztendei börtönbüntetésre ítélték. Még ezt a büntetést sem kellett teljes egészében leülnie. Fegyelmezettségével s szorgalmával ismét kitűnt fegyenctársai közül, így nevelői joggal bíztak javulásában, jó útra térésének lehetőségében és másodízben is néhány hónappal korábban helyezték őt szabadlábra. Dubový ellenben felelőtlenül visszaélt a társadalom bizalmával: nem telt el két év sem és ő újra a vádlottak Dadjára került. A vádirat tárgya újfent betörés és lopás volt, mindössze a helyszín változott - ezúttal Sumperkben tárgyalták ügyét és három esztendei szabadságvesztéssel sújtották. Természetesen, az előlegezett jóindulatnak és bizalomnak is van határa. Dubový ugyan példásan viselkedett a börtönben, de most már teljes egészében le kellett töltenie büntetését. Igaz, kiléove a börtönkaoun meqfogadto, hoav becsületes élethez kezd, de elhatározása csak tiszavirágéletűnek bizonyult: alig néhány héttel később — egy kisebb betörésért — n rendőrség megint őrizetbe vette. E törvényszegés bírósáqi „iutalmg” tizenöt hónapi szigorított börtönbüntetés volt. Neqvedszeri szabadulása után két esztendeig nem látták őt viszont büntetésvég rehajtó-intézeteink egyikében sem. Mint később kiderült: nem azért, mert okulva a múltján végre a javulás útjára lépett. Sajnos továbbra is a measzokott életmódját folytatta, éoo csak valami véletlen folytán naqyobb szerencséje volt és a korábbiaknál nehezebben került rendőrkézre. Pedig ok bőven lett volna arra, hogy már előbb is bilincs kattanjon o csuklóján. Ezt bizonyítia az Olomouci Járásbíróságon lezajlott büntetőeljárás is, hiszen Antonín Dubovýt — az ő személyében mór ..megszokott" váddal - kilenc évi szabadságvesztésre ítélték! Csaknem eqv teljes évtized nagy idő. oz ember úqy hinné, hogy egy meqlett férfi időközben rádöbben eddiqi életmódjának értelmetlenséqére és véqre nemcsak a börtönben, de szabadlábon is becsületes munkához lát. A. Dubový azonban javíthatatlan bűnöző. Kilenc esztendei sziaorú börtönbüntetés után is alia néhány hónaoig maradhatott szabadlábon. Ez a rönké idő ellenben annál gazdagabb volt eseményekben. Szabadulása után néhány nappal Dubový állást és egy élettársnőt is talált magának; egy korábbi kapcsolatból származó gyerekéről azonban A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN § EMBE1U SORSOK megfeledkezett s nem folyósította címére a tartásdijat. Sőt, pár hét elteltével már az új élettársnő sem érdekelte. Hogy azért valami „lovagias" emlék mégis maradjon utána, hát egy parázs szóváltás közben tettlegesen is bántalmazta az asszonyt és összezúzta az állkapcsát. Kiábrándulva a szerelem varázsából Dubový — akár a mesék hősei — világgá indult. Céltalanul csavargott, utazgatott az országban; csakhogy mit ér az efféle szabadság, ha az embernek egy lyukas garas sem fityeg a zsebében .. . Számára ismerős helyen: Sumperkben, a helyi művelődési otthonban indította el újabb betöréseinek sorozatát. A kultúrház kasszájának feltörésével három és fél ezer koronát zsákmányolt; két nappal később pedig Desná községben, a hnb épületében újabb 3500 koronára tett szert. Mint később, a Bratislavában tartott főtárgyaláson kitűnt: mindez csupán szerény kezdete volt egy, összesen 41 kisebb-nagyobb betörésből és fosztogatásos lopásból álló sorozatnak. Dubový nem volt „finnyás": ha netán csak tizenkilenc koronát talált valahol, azt éppen úgy elemelte, mint a nyolc-tízezer koronás összegeket. Érdekes, hogy elsősorban kultúrházakra és a nemzeti bizottságok székházaira szakosította magát. Pöstyénben egy hét pihenő következett, amit egy grand senior módján szállodában, szobába hozatott reggelivel töltött. Amikor fogytán volt a pénze, Vsetín - Havlíčkov Brod - Trnava volt újabb úticélja. Trnavában például egyetlen éjszaka alatt négy helyre tört be . . . és így sorolhatnák tovább a Dubový által elkövetett betörések különböző tetthelyeit. Egyik nap még Nyitrán, másnap Iglón (Spišská Nová Ves), harmadnap pedig Rožňov nad Radhoštémban járt. .. A negyvenegy betörés „számlája" csinos kis összegre rúgott. Dubový a szocialista társadalmi tulajdon kárára 97 600 koronát zsákmányolt, magánszemélyektől nyolcezer koronát lopott és a betörések során további 55 ezer korona értékben okozott kárt a különböző berendezések megrongálásával. Antonín Dubový jól tudta, hogy mi vár rá, ha egyszer rendőrkézre kerül. A vizsgálati eljárás során ezért nem is próbálta szépítgetni tetteit; ellenkezőleg, készséggel bevallott mindent, amivel nagyban megkönnyítette a nyomozószervek munkáját. Pontosan emlékezett arra is, hogy hol mennyi pénz birtokába jutott, és ha a megkárosított fél —mondjuk — tíz koronával több kártérítési igénnyel lépett föl, ő előzékenyen „helyreigazította" az illető tévedését ... Természetesen, a bíróság távolról sem volt ennyire előzékeny Antonín Dubovýval szemben és a javíthatatlan betörőt tizenegy évi, különösen szigorított fegyházbüntetésre ítélte. Ha majd a jövő évtized vége felé újra szabadlábra helyezik, addigra már összesen huszonhat esztendő lesz az az idő, amit Dubový különböző büntetésvégrehajtó-intézetekben töltött. Ez pedig több, mint az akkorra majd negyvennyolc éves férfi életének fele! (mik-) 17
