A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-07 / 14. szám
ÁPRILIS 4. - BRATISLAVA FELSZABADULÁSÁNAK ÜNNEPE • ÚJ VÁROSRÉSZ FORMÁLÓDIK A DUNA JOBB PARTJÁN • PILLANTÁS A JÖVŐBE Következő szórnunk tártaiméból: Pék Vendel: A FORRADALMI HAGYOMÁNYOK SZELLEMÉBEN Miklósi Péter: MILLIÓK REFLEKTORFÉNYBEN Neumann János: HÜSVÉT A ZOBORAUAN Lacza Tihamér írása ZALABAI ZSIGMOND KÖNYVÉRŐL Mács József: GOMORORSZAG FŐVÁROSÁBAN II. Az első oldalon riportkép a Már az új vonzásában című íráshoz. A címlapon Gyökeres György, a 24. oldalon Buday Endre felvételei. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség : 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre száló előfizetéseket elintéz: PNS - Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. A Holosztyjakov ellentengernagy vezette Dunai Flottila hőseinek emlékműve a bratislavai személyi kikötő épülete mellett és a Slavín: a szlovák főváros fölött magasodó felszabadulási emlékmű zászlót lengető bronz-katonája, illetve a hatalmas szoboralak alatt domboruló hat tömegsír s több száz egyéni síremlék idézi a Bratislaváért folytatott felszabadító harcok áldozatait, a harmincnégy esztendővel ezelőtti napokat. 1945. április 4-én hallgattak el a fegyverek az ősi pozsonyi vár alatt. Kiégett és megrongálódott házakkal, felszaggotott utcákkal, a vízbe omlott híddal s békét óhajtó lakossággal érte meg e város a harcok végét; a katasztrófába hanyatló második világháború utolsó felvonását. Április negyediké azóta nem csak Bratislava felszabadulásának ünnepe, de egyben a város második születésnapja is lett. Az önfeláldozó szovjet hadsereg, a szovjet nép segítsége meghozta a szabadságot, megnyitotta az új élet megteremtéséhez vezető utat. Az évforduló kapcsán, évről évre, joggal tűnődünk hát el azon: vajon mit hozott a felszabadulástól eltelt időszak? Elég körbepillantani és a válasz máris nyilvánvanló: új életet! Egy olyan korszakot, amelyben egy új Bratislava nőtt fel félkörívben körülölelve a történelmi múltú belvárost, új üzemóriásokat, sok-sok építkezést, iskolákat, óvodákat, fényes kirakatokkal vonzó áruházakat; egy békében nevelkedett, magabiztos nemzedéket. És újabban még valamit: egy, a Duna jobb partján formálódó új városrészt, amelyet a kishajójárat és egyelőre két, ám a jövőben majd öt híd köt össze egy-egy köldökzsinórként a folyam túlsó partján épült óvárossal. Petržalka, azaz Ligetfalu, ez az egymásfél évtizede legföljebb ha tízezer lakosú körzet ezekben az években járja a várossá válás ellentmondásokkal teli, terhes útját. Igaz, a lebontásra váró régebbi épületek, a földbe töpörödő házak járdákra könyöklő ablakai, a poros utak mindmind még a múltat idézik, de elég egy rövid séta, hogy az ember észrevegye: tegnap és ma találkozik itt olykor a régi grundoknál aligha nagyobb területen. Egy kőhajításnyival arrébb - a műépítészek fantáziája s az építkezéseken dolgozó munkások igyekezete jóvoltából — már a holnap, a jövő vonzásában él a „törzslakó" és a friss „honfoglaló", akinek lakáskiutalásán talán meg sem száradt még a tinta ...- Fennmaradtak és megoldásra várnak itt évtizedes gondok - kezdi a beszélgetést Stanislav T a I a š műépítész, a bratislavai Stavpprojekt I. atelierjének vezetője. - Ha a Duna jobb partján most csak egy új lakótelep épülne, úgy azt mondanám, enyhíteni kell ezeken a gondokon, hiszen az idők során amúgyis megoldódnak. Az egykori földszintes Ligetfalun ellenben toronyházakból álló, napfényes, összkomfortos, az igényeknek megfelelő, iskolákkal, bölcsődékkel, sportpályákkal, játszóterekkel, üzletekkel, különböző társadalmi létesítményekkel tarkított városrész épül, így nem elég könnyíteni a problémákon, de már most, a megvalósítás során rendre meg kell szüntetni őket.- Miért annyira fontos ez? Egy művészember szájából ritkán hallható keménységgel válaszol:- Mert az újjáépülés folyamatában eltűnik Ligetfalu megszokott arculata, az apró házak és a tenyérnyi parcellák helyett egy nagyváros fogadja majd a vendéget! Talaš mérnök dolgozószobájának falain (sőt, még o mennyezeten is!) hahalmas térképek; az íróasztalán több rakásban tornyosuló tervrajzok s egyéb iratkötegek. Ritka feladat az övé: annak a műépítészeti ateliernek élén áll, amely tizenhárom-tizennégy évvel ezelőtt nekiláthatott Ligetfalu várossá fejlesztése épitőművészeti terveinek kidolgozásához. Csodás megbízatás az ilyesmi egy műépítész számára, hiszen hirtelenjében talán a fél kezemen megszámolhatnám azokat az építőművészeket, akiknek nemcsak egy új lakótelep vagy egy-egy sajátos környezetben elhelyezendő épület, hanem egy alapjaiban újjáépülő, teljesen önálló városrész „megálmodása" jut osztályrészül! Ölünk a tervrajzok, vázlatok gyűrűjében és arról faggatom őt: vajon milyen érzés egy ilyen ritka-komoly megbízatás? Arról, hogy miképpen készültek az első vázlatok és rajzok, hogy Stanislav Tatai műépítész a tervezőirodákban miképpen leheltek először életet ezekbe az elképzelésekbe és miképpen valósulnak meg a gyakorlatban az ólmok? A szemembe néz és csak ennyit mond:- Egy műépítész munkája sohasem lehet pusztán ábrándos álmodozás, az ilyesmi aligha lenne megvalósítható a gyakorlatban. Ezért minden elképzelésnek reális alapokon kell nyugodnia. Röviden eltűnődik, aztán egy jókora tervrajzot terít az asztalra és mutatóujjával találomra behatárol egy területet:- A műépítész sorsa olyan, akár egy erdészé — mondja. - A jelenben él, de tulajdonképpen a jövő nemzedék számára alkot. Egy unalmas könyvet nem kell végigolvasni, egy gyári selejtet a szemétdombra lehet hajítani; de egy rosszul tervezett házat, egy utcát, lakótelepet, netán egy egész városrészt nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni vagy lebontani... Ez a tudat nagyon felelősségteljessé teszi a jövő városképét kialakítani hivatott építőművész munkáját. Különösen ha azt is tudatosítja, hogy hazánkban - sajnos - sok esetben számos külső körülmény is befolyásolja, eltorzítja az eredeti műépítészeti elképzeléseket. Hogy csak egy-két példát említsek: a járulékos beruházások kései átadása, a parkosítás és a zöldövezetek kialakításának problémái, a panelgyárak által előállított épületelemek fakó egy-2
