A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-31 / 13. szám
BARLANGKUTATÓK A krasznahorkai Buzgó-barlang vitte ki, kötéllétrát, rengeteg kampót, biztosítóköteleket használtunk. Ma mór egyszerűbb, könnyebb és biztonságosabb a felszerelés. Érdekes történet tartozik a Csengő-barlanghoz, amelybe elsőként 1875-ben a pelsőci Fabnyik Emil ereszkedett le. Egy vasketrecet csináltatott, ebből vastüskék meredeztek, védekezésül a „sárkányok” ellen. Három liter bort is vitt magával, arra az esetre, ha esetleg barátkozni kelleJugoszlávia két legmélyebb barlangjába ereszkedhettünk le, ahol új üregeket is felfedeztünk. Felejthetetlen élményekben, izgalmakban volt részünk. A Jugoszláviában töltött napok, ott szerzett tapasztalatok fellelkesítettek. Evés közben jön meg az étvágy. Én is így voltam. Még abban az évben, 1976-ban turistaútlevéllel Görögországba utaztam egyik lengyel barátommal. Csodálatos vidék, rengeteg még fel A Szlovákiai Barlangászok Egyesületének egy 15 tagú csoportja decemberben Franciaországba utazott, hogy külföldi barlangászok közül elsőnek ereszkedjen le a Mont Blanc és a Genfi-tó között fekvő 1298 méter mély Jean Bemard barlangba. A komoly politikai, szellemi, fizikai, szakmai felkészülést igénylő vállalkozás hét napig tartott. Négy napig tartózkodtak a barlang mélyén, itt köszöntötték az 1979-es esztendőt. Az expedíció egyik tagja ifjabb Stibrányi Gusztáv, a Tornai (Turňa Nad Bodvou) Állami Gazdaság 26 éves anyagbeszerzője meséli élményeit, erről a nem mindennapi sportról. — A barlangászat több, mint' sport — kezdi. A fizikai felkészülésen kívül sok mindent meg kell tanulnunk. Földrajzi, geológiai, kémiai, biológiai alapismeretek nélkül értelmetlen és veszélyes vállalkozás volna. Jó reflexekkel, kitűnő idegekkel kell rendelkezni, s természetesen ismerni kell a hegymászás csínjót-bínjót. Alpinizmus ez is, csak ellenkező irányú. Édesapám nagy természetbarát. Főleg régészeti kutatásokat folytat, barlangokban, s engem is nemegyszer magával vitt. ötéves koromtól fogva járom a hegyeket, fennsíkokat, barlangokat. Sokat tanultam tőle. A hegymászás alapjait a Szádelői-völgy meredek sziklafalain sajátítottam el. Sokat barangoltunk a Szilicei-fennsíkon. zsombolyokat, töböröket keresve a karsztos vidéken. Édesapám a pilini és bükki kultúrával foglalkozott, engem az ismeretlen mélység vonzott, így találkoztam aztán a rozsnyói (Rožňava) barlangászok csoportjával, amely akkor a rozsnyói múzeum keretében működött. Befogadtak maguk közé, ma is tagja vagyok a csoportnak. Ez most már az országos barlangász szervezethez tartozik. Ezzel a csoporttal kutattuk fel a Szilicei-fennsík zsombolyait, a Kismólnóst, Nagymálnást, Kisbükkfát, Nagybükkfát; ez utóbbi a legmélyebb ezen a fennsíkon. Ezután következtek a Pelsőci-fennsík barlangjai. A legemlékezetesebb marad számomra a Csengő-barlangba való leereszkedes, 1969-ben. Ez is vertikális (függőleges, kútszerű) barlang, 100 méter mély. Akkor még elég kezdetleges eszközökkel dolgoztunk. Felszerelésünket traktor vontatta pótkocsi ne a „dzsinnel". A szellem azonban házon kívül volt. Az egyik palack összetört, a másiknak a tartalmát Fabnyik Emil megitta a ketrecben, egyet pedig ott hagyott, a később leszállók örömére. Itt a Pelsőci-fennsíkon találkoztunk lengyel barlangászokkal. Tőlük lestük el az új módszereket, az ún. „dulferülést”. így ereszkedünk le. Kötélen csúszó s a lábunkhoz erősített különleges kapcsok segítségével mászunk fel. Azóta többször voltam a Csengő-barlangban, nem tudok betelni a 18 méter magas cseppkövek szépségével. Egyszer, amikor még az új módszert tanultuk, felfelé jövet kikapcsolódott a biztosítóm, ötször függtem a bokámra kötött kötélen fejjel lefelé, míg nagy nehezen feljutottam. Akkor egy kicsit megijedtem. Szoros a kapcsolatunk a lengyel barlangászokkal. A Lengyel-Tátra barlangjait már jól ismerjük. Az elért sikereink tették lehetővé, hogy 1976-ban Francia-Alpok: a Jean Bemard barlangban Görögország: „Lengyel barátom biztosított.“ Ifjabb Stibrányi Gusztáv nem derített vertikális barlang. A görögök ezen a téren nem állnak a helyzet magaslatán. Se térkép, se dokumentáció (pedig ez alapja a rendszeres munkának), tehát semmi. Útmutatást alig tudtak adni. 1900 méter magasságban az Ión-tenger partvidékén találtunk rá egy 392 méter mély barlangra. Érdekessége, hogy a szó szoros értelmében kút. Nincsenek párkányok, pihenők, egyenesen, meredeken fut a mélybe. Lengyel barátom biztosított, i én leereszkedtem. Talajmintát vettem, térképeztem, fényképeket készítettem egy kötélen lógva. Rutin kérdése az egész. Legutóbbi alpesi expedíciónk, amelyről a bevezetőben szó volt, ugyancsak próbára tett mindnyájunkat. De büszkék vagyunk, hogy sikerrel megbirkóztunk a feladattal. Külön autóbuszunk volt, ott rendeztük be a fekhelyeket, polcokat a felszerelésnek, élelemnek. Ausztrián, Svájcon keresztül érkeztünk Lyonba, a Francia-Alpok lábához. Innen feladatunk végeztével svájci és ausztriai barlangokkal ismerkedtünk. Ilyen barlangok nálunk nincsenek. Új tapasztalatokra, ismeretekre tettünk szert, erre nagy szükségünk van, mert a feladatok is nőnek. További feladataink? Legközelebbi terveink között szerepel egy ázsiai expedíció. A pontos terv most készül. Ázsia hegyei, barlangjai nagy feladat elé állítanak mindnyájunkat. Ritka élményben lesz részünk, újat, mindig újat látunk és tanulunk. Igen, az ember tudásvágya kimeríthetetlen. A szerzett ismeretek, tapasztalatok szebbé teszik az életet, s a baráti kézfogások összefognak embereket és nemzeteket. FECSÓ PÁL Ifj. Stibrányi Gusztáv felvételei 22
