A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-31 / 13. szám
helytállnak. Kóstoljak bele - invitálnak, így kerülök be egy kémiaórára, s a hátsó padban csendben, szigorúan végigfigyelem a negyvenöt perc eseményeit. Vegytan-analfabétaként is megállapíthatom: a diákok tudják, jól tudják, értik és alkalmazni tudják a tananyagot; hogy rendszerben gondolkodnak. Az óra sajátossága, hogy ez amolyan konverzációs vegytanára. A NEMSOKÁRA ÉRETTSÉGI diákok egymást feleltetik, méghozzá szlovák nyelven. Az oktatás természetesen magyarul folyik, de pluszenergiát fordítanak arra, hogy a gyerekek, — főleg a természettudományi anyagot — szlovákul is tudják, amit magyarul, az anyanyelvükön megtanulnak. Nemcsak azért, hogy a főiskolai felvételin el ne bukjanak, hanem azért, hogy a felsőbbfokú ismereteket is úgy tudják majd a továbbiakban elsajátítani és alkalmazni, hogy az a társadalom és az egyén számára egyaránt hasznos legyen s az anyanyelvi kultúrát se csorbítsa. Tapasztalatom a tanárok állítását igazolja: amit a diákok magyarul tudnak, azt szlovákul is tudják. A kémiaóráról kijövet, a hosszú folyosón végigballagva a tanár jogos büszkeséggel hívja fel figyelmemet az általános iskola és a gimnázium tanulóinak a falakon sorakozó okleveleire. Országos matematikai, fizikai, kémiai és biológiai olimpiákról hozták a gyerekek. Rangos helyezések. Nemegy közülük a legrangosabb: x. y. a bratislavai magyar gimnázium tanulója, mint országos első a fizikai olimpián. Ezek után már csak azt érzem szükségesnek hozzátenni a fentiekhez: nem mintaosztályban jártam. Az osztályt, az órát magam választottam meg. Találomra, szinte váratlanul, előzetes bejelentés nélkül. És talán még azt: az iskola 1974 óta matematika-fizika tagozatú, angol tagozatú osztályuk már 1972-től van. A huszonegy hazai magyar gimnázium között ebben egyedülállóak. Nagyrészt ez indokolja, hogy az évi három érettségiző osztály közül két osztály tanulói vidékiekből verbuválódnak. Kollégiumban mindazokat el tudják helyezni, akik nem az iskola székhelyén vagy ötven kilométeres körzeten belül laknak. És még valamit: Szlovákiában összesen 126 gimnázium működik beleértve a magyar és más oktatási nyelvű gimnáziumokat is. A végzős, érettségiző diákoknak évente ötvenhat százaléka kerül egyetemre, főiskolára. A bratislavai magyar gimnáziumban érettségizőknek viszont nyolcvan százaléka. Nagyrészük meg is szerzi a diplomát, tehát elvégzi a főiskolát. Hozzá kell tenni, hogy a magyar gimnáziumok végzősei közül viszont kevesen jelentkeznek a műszaki irányzatú főiskolákra, inkább az egyetemek felé orientáKÉMIAÔRAN lódnak. A bratislavai magyar gimnázium matematikai-fizikai irányzatú szakosítása ezt az aránytalanságot igyekszik kiegyenlíteni — a tapasztalatok szerint jól és hasznosan. Tudomásunk szerint az idei tanévben a somorjai magyar gimnázium ilyen szakosítására készülnek. Janda Iván igazgató mögött sok évtizedes pedagógiai tevékenység áll. A több mint félszáz embert számláló tanítói ill. tanári kar átlagos életkora negyvenöt év. 1971 óta - amikor az általános műveltséget nyújtó középiskola gimnáziummá alakult át, évente három érettségiző osztályt, nyolcvanöt fiatalt indítanak el az életbe. Az általános iskolában jelenleg 308, a gimnáziumban 358 a tanulók száma. Amikor Janda Ivánnal beszélgetve nagy nehezen sikerül a saját közéleti tevékenységére terelnem a szót — kopognak a tanári szoba ajtaján. Egy harmincöt év körüli férfi lép be. Alig kezdi el mondókájót... „ide szeretném Íratni a lányomat, mert hogy valamikor én is ide jártam, meg aztán..." —az igazgató mélyen belenéz a jövevény arcába, hqmlokát ráncolja, s már mondja is az egykori diók nevét. Felismerte. Hellyel kínálja, kérdezi erről, arról, öt perc múlva már mintha ott se lennék, szinte megfeledkezik rólam. A tizenöt év után idevetődött hajdani diák most fontosabb. Hát persze, hiszen ez érthető. Pedig még szerettem volna kérdezni. Tudom az igazgatóról, hogy az első városkerületi nemzeti bizottság képviselője, ennek kulturális bizottságában tevékenykedik, tagja a városkerületi pártbizottság oktatásügyi bizottságának, lelkes közéleti ember, jeles karnagy és buzgó kertész ... Sebaj. A lényeget így is tudom, tehát megismételhetem a kezdő mondatot: Mi sem természetesebb, mint ha egy iskola azon méri le saját minőségét és társadalmi hasznosságát, hogy nyilvántartja: fennállása óta milyen képességű emberek hadát indította el az életbe, illetve más iskolába. Egyszóval: milyen embert nevelt belőlük. És ahol ez a legfontosabb szempont, az nem lehet rossz iskola. KESZELI FERENC 13
