A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-13 / 2. szám

HALLOTTUK LVASTUK Á1TIJK SZÍNHÁZ Barátságtalan barátok A bratislavai Stúdió Színpad az idei évad első bemutatójában is hű ma­radt régebben vállalt sajátos dramatur­giai célkitűzéséhez, miszerint a kortárs drámairodalomnak ha néha-néha nem is a legjobb, de mindenképpen figye­lemre méltó alkotásait fogja műsorára tűzni. Más szavakkal: művészi szem­pontból kísérletezni fog s egyben ki­tekintést nyújt a világ drámairodalmá­ba. Nos, ezúttal Alan Ayckbourn, az angol bulvárkomédia műfaja sikeres folytatójának víg játékát tanulta be az együttes V. Strnisko jól felépített ren­dezésében. Ayckbourn színművének cselekménye egy jómódtól tündöklő lakás halijában játszódik. Hat különböző jellemet — két há­zaspárt és egy-egy volt iskolatársat — vázol föl, akiknek külön-külön s már­­már egyenként sincs semmi közük egy­máshoz, csupán egy alkalmi délutáni teázás hozza őket össze, hogy eltű­nődjenek a tíz-tizenöt évvel korábbi szerelmeiken és emlékeiken ... A szer­ző észrevett valami lényegeset a mai angol társadalom — de másutt is elő­forduló — üres formáiból, erről ad jel­zéseket szórakoztatóan s elgondolkoz­­tatóan. És mert erre a délutáni tea­partira a dialógusok nyíltsága, közvet­lensége, egyszerű őszintesége révén a néző is hivatalos, Alan Ayckbourn egy­úttal arra is figyelmeztet, hogy az em­beri kapcsolatok problémája nemcsak Diana, Paul, John, Evelyn, Margeo és Colin gondja, hanem mindannyiunké, hiszen az érzelmi szálak megkopása, a közöny és az elszürkülés nálunk, ná­latok, náluk ... egyszóval mindenütt előfordulhat. Tanácsos, hogy erre leg­alább néha gondoljon az ember. A főszerepeket Magda Váiáryová, Zora Kolínska és Milan Kňažko, az előadás többi, nemkevésbé jól játszha­tó szerepeit Ida Rapaičová, Stano Dan­­čiak és František Kővár alakítják. MIKLÓSI PÉTER IRODALMI ÉLET Megközelítések A Szlovákiai írók Szövetsége magyar tagozatának legutóbbi taggyűlésén a legfiatalabb költők helyzetéről, közlési lehetőségeiről tárgyaltak. Értékelték a már antológiába szerveződő, s 1979-ben Megközelítések címmel megjelenő kö­tet költőinek — Karsai Katalinnak, Ken­di Máriának, Kövesdi Károlynak, Lun­­czer Gabriellának, Molnár Lászlónak, Somos Péternek és Soóky Lászlónak — verseit, törekvéseit, szándékait, a költe­ményekben fellelhető nyelvi és tartalmi gazdagságot, stb. A taggyűlést Csanda Sándor, a ma­gyar tagozat titkára nyitotta meg, majd Rácz Olivér és Tóth László tartottak vi­taindító előadást az újabb lírai rajzás­ról, legfiatalabb költőink közlési lehe­tőségeiről. Tóth László röviden vázolta az antológiák fontos szerepét irodal­munk egészében. A Megközelítések cí­mű, megjelenés előtt álló kötetről szól­va megjegyezte: szükséges „nemzetisé­gi kultúránkban is a pályakezdők épít­kezésének, önművelésének, kiválasztó­dásának lépcsőzetes rendszere". Sür­gette a fiatalokkal való még tervsze­rűbb törődést a lapok s a kiadó részé­ről. Rácz Olivér, a magyar tagozat el­nöke elemezte a kiadásra érett legújabb költői antológia verseit, minden egyes szerzőnek külön-külön okos, megszív­lelendő útravalót adott. Egyiküknél­­másikuknál megdicsérte a valóságszem­léletet, a nyelvi gazdagságot, az ér­zékeny odafigyelést saját forrásvidékeik­re, a szülőföldre, az elmélyültebb ki­tekintést Európára és a világra. Olyan költőket állított eléjük példaként, mint Illyés Gyula, Váci Mihály, Simon Ist­ván, Nagy László. A vitában legfiatalabb költőink arról beszéltek, ami legjobban foglalkoztat­ja őket és amit szeretnének a költészet nyelvén kimondani, megvalósítani. Sok szó esett a költők élményvilágáról, s a fiatal kritikusok esetenkénti elfoglalt­ságáról, az őszinte és tárgyilagos bí­rálat igényléséről, a törődés különféle módozatairól. Rácz Olivér vitazáró beszédében rész­letesen foglalkozott a taggyűlésen el­hangzott legfontosabb gondolatokkal, és a vezetőség nevében megígérte, hogy a jövőben gyakrabban találnak alkalmat a mostanihoz hasonló szak­mai megbeszélésekre. (mács) TELEVÍZIÓ Csak azt akartam, hogy szeressetek Akinek pénzben és javakban mérték a szeretet, akit veréssel büntettek, s ő mégsem bosszú, hanem visszadobott kenyeret ígér, de a gyerekkor torz ér­tékrendszerében felnőve, később ő is csak anyagiakban látja a boldogság eszközét, s az „illedelmes”, „köteles­ségtudó" gyermekből felnő a látástól vakulásig gürcölő férj és családapa, akit a „nekünk is lesz mindenünk, ami másnak, mert megmutatjuk, hogy mi is megengedhetjük magunknak azt, amit bárki más, és a mi gyerekünket sem adjuk alább, és taxival megyünk, hadd meresszék a szemüket a szomszédok (ha az utolsó garasunkért is)" elv ve­zérel, amíg csak bírja; hogy fáradtan és fásultan érkezzék haza naponta, egyre tompábban a hajszától, aztán maga sem érti, hogy miért: gyilkol. Pedig „csak azt akartam, hogy szeres­setek". ördögi körré zárul tévhite, mi­szerint pénzzel minden megváltható. Alig látja családját, hogy pénzt szerez­zen, mert azt hiszi így több szeretetet kap, de mivel keveset van otthon, a családtól elhidegül. Ki érti ezt? — kérdik sokan, mert ugyanígy élnek, illetve létüket tengetik az anyagi jólét-boldogság-illúziójában, közben gyerekeik is megundorodnak harácsolásuk láttán, s mire „kényelme­sen élvezhetnék” a sok mindent, akkor­ra fájó ízületekkel, ingerlékeny idegek­kel, gyomorfekéllyel sóhajtoznak az ürességtől kongó nagy házban. Annak, aki szeretetre vágyik, szeretnie kell, de ezt bankbetéttel, autóval elérni önbe­csapás. Egy idő után nincs más kiút, mTnt az ital, a pusztítás vagy az ön­pusztítás. A végeredmény ugyanaz: a társas élet csődje, kudarca, teljes sze­­retethiány. Visszavonhatatlanul. Mert ahhoz már nem marad emberi-erkölcsi fedezet, sem bankhitel, hogy „elkez­dünk egy másik alapozást, valahol máshol". Mert ez nem megoldás. Tra­gédiák (vagy leplezett viszályok) soro­zata indul el, s a legsajnálatraméltóbb újra az itt felnövő generáció. Meglepően jó film, pedig — mon­danánk — nyugatnémet produkció. Egy munkásfiatal a legfejlettebb kapitalis­ta országban, ahol az anyagi jólét sem nyújt erkölcsileg perspektívát, s nem koronára vagy forintra számoljuk át a megkeresett márkákat, hanem megél­hetésre. De ez is csak háttér. Az em­beri magatartásformák, a „csakazért­­ismegmutatom kivagyokén”, „ha bele­­szakadokis mindentmegveszek" akár minálunk is szerepelhetnének. Peter — a főhős — emberi tragédiája a neve­lés eltárgyiasodott formájából ered, s a gazdasági-társadalmi körülmények csak mértékét, lefolyásának gyorsaságát befolyásolják. Nálunk is élnek ilyenek szép számmal. Reméljük, magukra is­mertek ... ha nézték, mert éjszakai elő­adás volt, (a budapesti tv sugározta) s a szombati „fusi" után valószínűleg el­fáradtak. Rendezte Reiner W. Fassbinder. MOLNÁR LÁSZLÓ RÁDIÓ Szilveszter a rádióban Azt hiszem, nem mondok újat, ha mind­járt ennek az írásnak a legelején le­szögezem, a könnyű műfajokból készült összeállítások teszik leginkább próbára a rádiók és tévék szerkesztőségeit. El­mondhatjuk ezt a Csehszlovák Rádió Magyar Főszerkesztőségéről is, amely már júliusban megkezdte hagyományos szilveszteri esztrádműsorának az előké­szítését. S azoknak a nem könnyű cél­kitűzéseknek a megvalósítását, hogy ne csak szellemes és szórakoztató legyen a műsor, hanem részt vegyenek annak megkomponálásában és tolmácsolásá­ban a hazai magyar írók és a hazai ma­gyar előadóművészek is. Ezek után mi végighallgatjuk a műsort és nagyké­pűen leszedjük a keresztvizet a nekünk nem tetsző műsorszámokról. Mindezeket pedig azért bocsátom előre, mert a Jakál István által szer­kesztett 1978-as kétórás szilveszteri mű­sorban igenis találhatunk kevésbé frap­páns, nem a legjobban kipoéntírozott tréfákat, jeleneteket is. Azt azonban a legtisztább lelkiismerettel kijelenthetem, hoqy soha ilyen jól sikerült szilveszteri műsort nem produkált még a Csehszlo­vák Rádió Magyar Főszerkesztősége. Nemcsak azért, mert egyformán élvez­hette az adást öreg és fiatal, munkás és diplomás, hanem azért is, mert be­bizonyosodott, hogy a hazai előadó­­művészek egyenrangú partnerei voltak a magyarországiaknak. Tudniillik, egy budapesti népdalénekes-pár és Gál­­völgyi János a Thália Színház művésze is fellépett a műsorban. Hazai éneke­seink Szűcs Róbert, Frantrik Emil és Kovács Balog Mária azonban semmi­ben sem maradt el a pesti vendégek művészi színvonalától. Mindent egybevéve szívből gratulál­hatunk az 1978. december 31-én köz­vetített szilveszteri műsorhoz. Am ne csak az adás összeállítóit dicsérjük ez­úttal, hanem a szereplőket is, akiknek legalább a nevüket hadd soroljam fel ezen a helyen. A műsort Boldoghy Ka­tó és Boráros Imre konferálta. Rajtuk kívül szerepeltek még Turner Zsigmond, Fazekas Imre, Ferenczy Anna, Bugár Béla, Sípos Jenő, Sípos Ernő, Pőthe Ist­ván, Holocsy István, Kövesdi Szabó Má­ria, Ropogh József, Németh Ica, Gól­­völgyi János, Talabér Erzsi, Ollai Ber­talan, Szűcs Róbert, Kovács Balog Mar­git és Fratrik Emil. Fellépett továbbá az érsekújvári CSEMADOK tánccsoport, a komáromi Ex-modific zenekar, vala­mint a komáromi Rigó-pár vezette né­pi zenekar. A műsort Klimits Lajos a magyar adás főrendezője vezette. (neumann) Goldie Hawn A kaktusz virágában ala­kított szerepéért annak idején megkap­ta a legjobb mellékszereplőt megillető Oscar-dijat. Most pályafutása újabb állomásához érkezett: Rómában for­gatja az Utazás Anitával című filmet. A film rendezője Mario Monicelli. Az emlékérmek az NDK-ban is nagy közkedveltségnek örvendnek, legyenek azok numizmatikai gyüjteménytárgyak, vagy kiemelkedő teljesítményekért ka­pottak. Erről tanúskodik a berlini álla­mi pénzverdében készült érmék nagy választéka is, amelyből most ízelítőt adunk olvasóinknak. • A belga Helchteren községben egy madár miatt rendeltek el tüzriadót. A kis szárnyas ugyanis felszedett egy égő csikket és eresz alatt épített fész­kébe vitte. A madárház leégett, az em- ^ bérét még sikerült megmenteni. 8

Next

/
Thumbnails
Contents