A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-17 / 11. szám
A PILOTA NEM VÁLASZOL... A repülőtéren a megszokott kép. Folyik a kiképzés. A kassai (Košice) Szlovák Nemzeti Felkelés Katonai Repüléstechnikai Főiskola növendékei párokban, kettesével végzik a gyakorié repülést. Két ezüstösen csillogó gépmodár közeledik a kifutópályán a startvonalhoz. A pilótafülkében éles kattanás a fülhallgatóban, majd felhangzik a parancs: .Felszállást engedélyezem!* Felbögnek a hajtóművek, a gépek kigördülnek, pillanatok alatt fokozódik a sebességük, s kisvártatva óriási dübörgéssel eltűnnek a látóhatár mögött. A gyakorlatvezető arcán elégedettség tükröződik. Minden tervszerűen megy. .Ez a- két pilótanövendék még leszáll, s aztán mára befejezzük* - mondja segédtisztjének, aki szorgalmasan töltögeti ki a repülési terv rovatait. Néhány perc múlva a gyokorlatvezető kiadja a levegőben levő két gép pilótájának a parancsot a leszállásra, omit egy, a repülőtér fölött megtett körnek kell megelőznie. Az egyik gép szabályszerűen bekanyarodik, a másik azonban repül tovább. Ennek Andrej Cáfrik fiatal kommunista a pilótája. Az egyik gép leereszkedik, a másikkal a gyakorlatvezető hiába próbálja felvenni a rádiókapcsolatot. A pilóta nem válaszol... xxx A pilótafülkében kellemes a meleg. A pilóta arcát a szélvédő plexiüvegén ót cirógatja a ragyogó napsugár. A hidraulikus kormányberendezés .ketyegése* szívdobogásra emlékeztet. A pilóta megfeszítetten figyeli a műszereket, jobbkeze a botkormányon. Hányszor is repültem mór teljesen egyedül? Négyszer-ötször? - ötlik eszébe. De nincs ideje megválaszolni az önmagának feltett kérdést, mert azt veszi észre, hogy a műszerek mutatói veszett vitustáncba kezdtek, mintha csak erős mágnes hatáskörébe kerültek volna. Hát ez meg mór mi az ördög? - gondolja, a műszerek furcsa viselkedésének láttán. S rögtön hívja rádiótelefonján a gyakorlatvezetőt, hogy közölje, mi történt. De a készülék süket, senki sem válaszol. No jól nézek kil — gondolja. — Csak semmi pánik, minden rendbe jön - biztatja önmagát, többször is megismételve a nyugtató szavakat. Ellenőrzi a magasságot, jobbra-balra kinéz a fülke ablakán, így próbál orientálódni. A műszerekre nem bízhatja magát. De hova lett a másik pilóta? - ötlik fel benne. Enyhén megbillenti a gépet, s látja, hogy a másik gép kibocsátott futóművel éppen ereszkedik le a kifutópályára. Andrej Gáfrik ismét a műszerfalra pillant. A műszerek .lecsillapodtak*. Nagyobb sebességre kapcsol, s a fordulatszám- és a sebességmérő kifogástalanul reagál. Egy kört ír le a repülőtér fölött. Megállapítja, hogy a kanyart mutató műszer is működik. Megpróbál rádióösszeköttetést létrehozni a gyokorlatvezető parancsnokkal, de megint csak eredménytelenül. Le kell szóllnom! Földi irányítás nélkül is! — biztatja önmagát. Még egy kör a repülőtér fölött. A kifutópálya szabad. Gyors számvetés, hogyani s hajtsa végre a leszállást és ... A repülőtér felbolydult hangyabolyhoz hasonlít. Készültségben a műszaki és a mentőosztag. A tűzoltó- és a mentőkocsi robog a leszállópályához. A pilóták és a technikusok arcán nehezen titkolható feszültség. Csak a gyakorlatvezetőnek mintha nem lenne ideje az izgalomra. Feszülten figyeli a repülőtérhez közeledő gépet. „Még szerencse, hogy szép az idő* — mormogja maga elé. Egy tizedes erős messzelátóval figyeli a leszálláshoz készülő gépet. - Kibocsátotta a futóművet! - jelenti. A gyakorlatvezető parancsnok nem válaszol. Tekintete mereven követi a gépet, amely lassan csökkenti a sebességet és a magasságot. „Végre" - sóhajt fel, amikor látja, hogy a futómű alól apró füstfelhők emelkednek fel. Csikorognak a fékek, s a gépnek csökken a sebessége. A leszállópálya végén megfordul, lassan gördül előre, majd a kijelölt helyen megáll, ahol a pilótát már várják kíváncsi és aggódó bajtársai. Leállnak a hajtóművek, s a gépből kiszáll a pilóta, kipirulton, mosolyogva. Lecsatolja a pilótasisakot, megtörli izzadt homlokát, s megy a gyakorlatvezető állásához, hogy jelentést tegyen a repülés sikeres befejezéséről. xxx Ma Andrej Gáfrik mérnök-hadnagy, a kassai Katonai Repüléstechnikai Főiskola első végzett növendékeinek egyike mosolyogva emlékezik vissza első olyan önálló repülésére, amikor a rádió felmondta a szolgálatot.- A főiskola hallgatói között van az a hattagú légi akrobata csoport, amely a legjobb a világon — mondja a fiatal hadnagy. — Volt hót kiktől tanulnom. Szeretnék magam is kiváló vadászpilóta lenni. JOZEF KENIŽ 22
