A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-17 / 11. szám

Tunisz - a mai Tunéziai Köztársaság fővárosa - Afrika egyik legősibb városa, a krónikák már időszámításunk előtt több száz évvel megemlékeznek róla. Az ókori Tunest Karthágóval együtt alapították, ennek déli erődítménye, majd külvárosa volt. Arab településként a 7. század óta ismert.

Észak-Afrika egyik legszebb városa. Fehér házai között mindenütt parkok és kertek zöldellnek. Amint azt a városnézés során tapasztalhattuk, a szálloda környéki sugárutakon, utcákon sorfalat állnak a sudár pálmák és illatozó narancsfák, beárnyékolva a hófehér paloták, kecses villák és elegáns üzletek megszámlálhatatlan sokaságát. Ez - az európai negyednek nevezett - városrész Dél-Európát idézi: a lapos tetejű egy-ötemeletes, erkélyes házak ablakait forácsos zsalu védi, a szögletes, szabályos épületek nyílegyenes utcákat alkotnak. A város legfontosabb útvonala a Habib Burgiba sugárút. Itt kapott helyet számos áiiami hivatal, bank, kereskedelmi társaság, de mellettük megtaláljuk az elegáns boltokat, mozikat, kávéházakat is.

AZ ÓVAROS

Az ősi erődítmény, a Koszba egy domb tetején áll, körülötte terül el a régi arab városnegyed, a medina, ahol Tunisz lakóinak csaknem egyharmada - 200 000 ember - él. Vályogból épült, fehérre meszelt házakkal szegélyezett szűk utcái, sikátorai az idegen számára áttekinthetetlen, titokzatos labirintust alkotnak.

Bármerre is megyünk, csaknem minden utcában feltűnik egy-egy mecset

karcsú minaretjével. Bárhova is nézünk, a középkori Keletet idéző látvány tárul elénk: rozzant kerekű kordék között fejüket magasan hordva, méltóságteljesen lépkednek a legkülönbözőbb árukkal megrakott hatalmas tevék. A hömpölygő tömegben szamárháton ülő, humuszos, fezes vagy turbános férfiak próbálnak előre haladni, hangos kiáltással kergetve el az útjukba kerülő asszonyokat, gyermekeket. A rengeteg autó viszont hangos kürtöléssel igyekszik utat törni magának a sokszínű, tarka, kavargó tömegben. Tetőtől talpig köpenybe burkolt, lefátyolozott nők fürkészik könnyű, átlátszó fátylukon keresztül az idegeneket. A lárma fülsiketítő, a forgalom teljesen áttekinthetetlen.

A BAZÁRNECYED

Ha lehetséges, még az előbbinél is nagyobb forgalom, nyüzsgés és zaj fogad bennünket az arab világban szúknak nevezett bazárban, amely itt összefüggő egész városnegyed. Mint valami érrendszer, úgy ágaznak szét a bazár fedett utcái. A boltocskáknak sokszor még ajtajuk sincs, tulajdonosaik záráskor csak egy deszkalappal választják el a bejáratot az utcától. Kapható itt minden, de főként a keleti kézműipar termékei: csodálatos selymek, brokátok, posztók és szövetek, keleti szőnyegek, ékszerek, dísztárgyak, bőrdíszmű-remekek. Az ötvösök; réz-, ezüst- és aranyművesek a szemünk láttára készítik, formálják, kalapálják a legkülönbözőbb edényeket, használati és dísztárgyakat. Csak arab ételeket kínáló apró kifőzdék tulajdonosai hangos tapsolással, harsány hangon kiabálva kínálják ételeiket, próbálják becsalni a vendégeket. Számtalan kis teázó, kávézó és édességbolt kínál pihenést, felüdülést a bevásárolt áruval megrakott vevőknek. Arab asszonyok, gyermekeiket kézen fogva, gyakorta egész rokonságukkal együtt vonulnak fel vásárolni. Mindenki rohan, kiabál és főként alkudozik, mert Keleten nemcsak illő, egyenesen kötelező az alkudozás. Ha a kereskedő úgy látja, hogy komoly szándékú vevővel áll szemben, már szalasztja is a szolgáját, s ez hozza az illatos kávét, zamatos teát vagy a jól hűtött gyümölcslevet, szörbetet. Ha aztán hosszú alkudozás után végre megszületik a vásár, s a tájékozatlan külföldi elégedetten távozik - biztos lehet benne, hogy becsapták.

A sok zaj, rohanás és tolongás után igazi felüdülést nyújtanak a múzeum