A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-17 / 11. szám
Az autóbuszra vagy a cipőboltba siető somorjaiak (Samorín) naponta hallják a zeneiskola épületéből kiáramló hangokat. Nyáron, ha nyitott ablaknál gyakorolnak a gyerekek, még meg is állnak gyönyörködni a muzsikában az arrajáró'k. Annak is szemtanúi a járókelőik, hogiy hetente kétszer Diósi Mária tanárnő hogyan kíséri az előkészítő osztályba járó 5—6 éves csöppségeket Sem titkárnőt, sem gépirónőt nem tartanak. A múlt évben bértakarékosság címén megszüntette ezt az állást a jnb oktatásügyi osztálya. így „magad uram, ha szolgád nincsen" alapon az igazgató és helyettese végzi ezeket a munkákat is. Az utóbbi — Viera Nemóeková — siet elém. — Az igazgatónő nincs itt, de ha Hudekné Mispál Ilona igazgatónő két tanítványával Szabó Angélával és Péder Renátával az óvodától a zeneiskoláig és óra utón vissza, nehogy a forgalmas úton baj érje őket. Segít levetni és felvenni a kabátjukat, csizmájukat, előkeresi a minduntalan eltűnő kesrtyűket, sálakat. — Hát még mit lát a somorjai ember a zeneiskola életéből? Minden júniusban a tablót, amelyről a végzős növendékek mosolyognak, s az évzáró koncertre invitáló plakátot. Kezükbe kerülhet az a jegyzék, amelyet az igazgatónő átüt össze minden hónapban a színházlátogatások Időpontjáról. Az előadások megtekintése nem csupán a növendékek s szüleik privilégiuma. Bárki jelentkezhet. Vállalják a jegy beszerzését és az oda-vissza utazás megszervezését. A somorjai művészeti népiskola ebben az évben ünnepeli fennállásának huszadik évfordulóját. Az eltelt időszak alatt 240 színházlátogatást szerveztek, melyen közel negyvenezer ember vett részt. S ez az adat csak egy töredéke annak a munkának, melyet végeztek. Az is mond valamit, hogy a volt növendékek közül tizennyolcán választották a zenei pályát. Ennyi elég is a számokból. Pim-pim, klimp-klamp hallom a zongora hangját, emitt az akkardeon sír, egy másik szobából trombitaszó halkik. A sok zenefoszlány között géppuskaropogásként hat az írógép kattogása. — Legalább a titkárnőt megtalálom — gondolom s benyitok. szerencsénk van, telefonon elérjük — s már tárcsáz is. Szerencsém van, Hudekné Mispál Ilona veszi fel a kagylót, de a megérkezésem hírét követő sóhajából úgy kell ítélnem, ő nem érzi magát hasonlóan szerencsésnek. Tíz perc sem telik belé, fiatalos lendülettel, kipirult arccal, a sietéstől kicsit pihegve nyit be az ajtón. Már nyoma sincs előbbi — vélt vagy valós — hosszússágának. — Sok a gondom, itt van például a jubileumunk. Szeretnénk szép, ünnepélyes keretek között megünnepelni a 20. évfordulót. Mindazoknak, akik a szokásosnál többet tettek az iskola fejlődéséért, pedagógusoknak, akik nem csak az iskolában tanítanak, emlékplakettet szántunk. De nincs rá pénz. A vnb fejesleges kiadásnak tartja az effélét. Pedig nem lehet csak szavakkal megköszönni a szabadidőrabló munkát. A szó elszáH, a plakett az unokák előtt is bizonyítana ... — Nem zavarok? — nyílik az ajtó s egy középtermetű fiatalember néz be. — Ugyan, kedves kolléga, a legjobbkor jött. Ő Skriba Pál, a képzőművészeti csoport vezetője — mutat az igazgató a belépőre. — A művészeti népiskolának tulajdonképpen négy szakon — zene, képzőművészet, irodalom, tánc — kellene oktatniuk, de helyszűke Szilvássy Anna zeneelméletet tanít ► miatt az első kettőt is alig tudjuk ellátni. Már nagyon régóta szargafmáztuk a képzőművészeti oktatás bevezetését. JHa már olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Skriba Pál, a kitűnő grafikus itt lakik a szomszéd községben, .vétek lenne nem venni igénybe művészi tudását a gyerekek javára. — Nem ért váratlanul o megbízás — mondja a grafikus — már régóta erre vágytam. Egyenlőre hatvan tehetségesnek vélt gyereket választottunk ki. A .legkisebb nyolc, a legnagyobb tizenkét éves. Kimagasló eredményeink még nincsenek, de a gyermekév alkalmából megrendezésre kerülő járási rajzkiállításon már ott leszünk. — A zenéhez viszonyítva a képzőművészeti oktatás sokkal költségesebb — jegyzi meg az igazgató —, de ezt nem Az idei országos verseny esélyesei: Csémy Nelli. Lelkes Gábor és Vlado Mechúrek
