A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-10 / 10. szám
teket, ezért elsősorban a félárvákat, valamint a nagyüzemi dolgozók gyermekeit részesítik előnyben. Egy alkalommal a Kim Lien lakónegyed állami óvodáját meg is látogattuk, ahol Cung Thi Bac igazgatónő fogadott. Teázás közben elmondta, hogy az 1969-ben épült óvodát több mint 200 gyerek látogatja, akikről 19 óvónő gondoskodik. Az épület kívülről semmiben sem különbözik a többi lakóháztól, belső beosztása azonban tipikusan óvoda jellegű, igen célszerű. A földszinten van a konyha, az ebédlő és a háló, a két emeleten pedig közös folyosóról nyíló játszótermek vannak, ahol korcsoportok szerint folyik a foglalkozás. A gyerekek naponta kétszer kapnak enni, déli tizenkettőtől kettőig pedig alszanak. Délelőtti, délutáni foglalkozásuk nagyon sokoldalú. Az első reggeli „műsorszám" a kéz tisztaságának az ellenőrzése. A csoporttal foglalkozó óvónő kijelöl két „ellenőrt", egy fiúcskát és egy kislányt, ezek felsorakoztatják az osztályt, szigorúan megvizsgálják társaik tenyerét, körmeit, aztán a „főellenőr" jelentést ad az eredményről. Akinek a kezét nem találják elég tisztának, annak bizony a mosdóba kell szaladnia. Csak ezután kezdődhet a torna, a játék, a mesemondás és az éneklés. Pöttömnyi előadóművészek A kis óvodások az idegenek előtt ;s lelkesen, szívesen szerepelnek. Nyoma sincs itt a lámpaláznak, a tartózkodásnak. Még a legapróbbak is bátran mondanak versikéket, a 4—5 évesek már szépen énekelnek és táncolnak, a nagyobbacskák apró történeteket mesélnek, s körben ülő társaik elismerő tapssal jutalmazzák a műsort. Úgy látszik, hogy a jó hallás, a szép hang és a kecses mozgás valamiféle természetes népi adottság Vietnamban. A nevelők ezt tökéletesen ki is használják munkájukban. Játékszerekből egyébként több is lehetne, ám azt a keveset, ami van, annál jobban megbecsülik. A nevelők leleményessége azonban megsokszorozza a szerény felszerelést. Nem fogynak ki az ötletekből, így aztán a gyerekek egyetlen percig sem unatkoznak. Az óvónők legfontosabb munkaeszköze a szépen csörgő tamburin, amit főleg a csoportos tornagyakorlatok, az énekestáncos játékok vezetésénél használnak. Játék után ízlik a papaya Az igazgatónő azt is elmondta, hogy a szülők egy gyermek után 13 dongot fizetnek, ami majdnem egyenlő a családi pótlék összegével. A hadiözvegyek gyermekeit ingyenes ellátásban részesítik. Az óvodában reggeltől estig foglalkoznak velük, hetente egyszer a közeli parkba járnak, ahol a gyerekek kedvükre hintázhatnak, szaladgálhatnak. Elmaradhatatlan kellék ilyenkor a széles karimájú szalmakalap, amely védelmet nyújt a perzselő napsugarak ellen a hosszú sorokban vonuló, egymás ingébe fogódzkodó emberpalántáknak. Amikor elbúcsúztunk az óvoda dolgozóitól, a gyermekek egyik csoportja már az ebédlőben majszolta az aranysárga, mézédes papayagerezdeket. Ez a gyümölcs nagyon hasonlít a sárgadinnyéhez, de sokkal édesebb, húsosabb és táplálóbb. Habár magas növésű fán terem, o szépen kifejlett gyümölcs a 6—7 Jplogrammos súlyt is eléri. Egyetlen hibaja, hogy leszedés után aránylag gyorsan romlik. A papayalé egyébként Vietnam egyik ígéretes kiviteli cikke. Egyelőre azonban a banánnal együtt a vietnami gyerekek táplálkozási problémáinak megoldásában van nagyobb szerepe. így él tehát Vietnamban a jövő nemzedéke, (gy alakul ki bennük az a jellegzetes közösségi szellem, amely győzelemre vitte ezt a népet az idegen betolakodók elleni harcban, a nemzeti függetlenségért vívott küzdelemben, s amely ma is kifejezően megnyilvánul az újjáépítés nehéz munkájában, a háború és a természeti csapások okozta nélkülözés és nehézségek elviselésében. A vietnami gyermekek ebben is a felnőttek nyomdokaiban haladnak. A dél-vietnami bábrendszer az analfabéták százezreit hagyta örökül. Ma már ez is a múlté. A hétósztályos általános iskolákat az egész ország területén minden iskolaköteles gyermek látogatja. Kiépítették az általános műveltséget nyújtó és a szakközépiskolák kiterjedt hálózatát, állandóan növekszik a szakmunkásképző iskolák száma. Minden fiatal előtt nyitva áll az út a legmagasabb műveltség eléréséhez, hiszen csupán Hanoiban huszonöt egyetem és főiskola működik. Emellett a vietnami diákok ezrei tanulnak külföldön, főleg a szocialista országokban, s az ifjúmunkások is itt szereznek tapasztalatokat a legigényesebb szakmákban, ipari ágazatokban. Akik például nálunk tanultak, akár a főiskolákon, akár pedig fejlett ipari üzemeinkben, azok Csehszlovákiát továbbra is második hazájuknak tekintik. Az a nagy befektetés, amit a szocialista Vietnam a fiatal nemzedék nevelésébe, szakmai képzésébe eszközölt, ma már országszerte gyümölcsözően kezd megtérülni. Az apák örökébe lépő vietnami fiatalok egyre eredményesebben váltják valóra a szocialista társadalom építésének nagyszerű programját. Kép és szöveg: MAKRAI MIKLÓS 1. Cung Thi Bac, a' Kim Lien-i óvoda igazgatója 2. A falusi gyerekek is vidáman játszanak a trópusi fák árnyékában 3. A négyévesek 4. Játék utáni sorakozó a parkban 5. Kerékpározó lányok a Nemzeti Bank épülete előtt A SZAKADÉK SZÉLÉN A szocialista törvényesség megszilárdítását célzó sorozatunkban — főképpen a fiatalkorúak bűnözése kapcsán — több ízben is szó esett már arról, hogy csellengő „gyerekemberek“ és kószáló tizenéves fiúk meg lányok mind kevésbé szembetűnő jelenségei a késő esti utcáknak, a felnőttek számára nyitva tartó kávéházaknak vagy nemegyszer sajnos a kocsmáknak is ... Fiatalos kalandvágy, éretlen felnőtteskedés, rosszul értelmezett szabadság vagy fondorlatos kimaradás egyaránt szerepel a kimaradozások okainak listáján. Persze, okot találni lehet ezerfélét is; igaz és elfogadható magyarázatot aligha. Különösen, ha az esti vagy éjszakai csatangolások bírósági következményekkel járnak! Mert bizony gyakran előfordul az ilyesmi is, hiszen például csak a Bratislavai Fővárosi Bíróság büntetőpereinek nyolctíz százalékát a fiatalkori bűnözők eseteinek tárgyalásai jelentik; országos viszonylatban pedig hat-nyolc százalékos ez az arány. Mindennek kapcsán számos gyakorlati kérdés merül föl. Például: tulajdonképpen hogyan is válik egy alig tizenéves fiú vagy lány bűnözővé; van-e, aki szüleitől örökölt hajlama révén „menthetetlen“, mert eleve bűnözőnek született; egy fiatal élet félresiklásában mennyi szerep jut a környezetnek? ... És akaratlanul merülnek föl további kérdések is: mi védi a társadalmat a kiskorúak bűnözésének elburjánzásától; van-e kiút, illetve visszaút a megtévedetteknek?. .. Feltétlenül elgondolkoztató, hogy az utóbbi években — külföldi „mintára“ — hazánkban is enyhén emelkedő irányzatot mutat a fiatalkorúak bűnözési statisztikája és ezzel arányosan emelkedik a jogerősen elítélt tizenévesek száma is. A bírósági tárgyalások tanúsága szerint a fiatalkorúak által elkövetett bűntettek leggyakrabban a személyi és a társadalmi tulajdon ellen irányulnak; az államügyész által felhozott vád tárgya általában lopás, gépkocsifeltörés, kisebb-nagyobb garázdaság, testi sértés, esetleg a testi épség veszélyeztetése vagy üzletszerű kéielgás. Gondolom, nem árt, ha néhány esetet legalább dióhéjban elmondunk. • A dél-szlovákiai városok egyikében történt: A tizennégy esztendős Laci és néhány hónappal idősebb barátja. Gábor, alkoholista szülők gyermekei voltak. Az otthon látott gyakori italozás példáját követve a két cimbora is csakhamar rászokott az italra. Kedvenc italuk a rummal „sűrített“ sör volt. És ilyenkor, két-három korsó felhajtása után, „klassz“ ötleteik támadtak .. .A környéken mintegy harminc kerékpárt loptak el, páratlan technikájuk volt a gépkocsifeltörésben, több esetben ültek volán mellé ittas fejjel: betöréssel szereztek cigarettát és több napos kiránduláshoz szükséges élelmiszert; sőt, ipari cikkeket és sportszereket is loptak. Az élet azonban néha a bűnözőkkel is tréfát űz. Laci és Gábor ugyanis nem betörés vagy kocsikázás, hanem kamaszkori vagánykodás közben bukott le: egy bérház kapujának lábtörlője alá házilag készített robbanószert rejtettek és a sarok mögül figyelték volna az előre eltervelt „hecc“ hatását, ha ... Ha a szemközti sarok mögül viszont nem egy rendőrjárőr figyeli ugyanakkor a két „tréfacsinálót“, akik így percekkel később — a kaján tréfa helyett — egy rendőrőrszobán, szeppent arccal várakoztak első kihallgatásukra. A vizsgálati eljárás során nemcsak erre az „elmés mókára“ derült fény, hanem a korábbi betörések és lopások sorozatára is; a bíróság így mindkettőjükre többrendbeli törvényszegés vádjával más-másfél esztendei börtönbüntetést mért, amit a fiatalkorúak büntetésvégrehajtó-intézetében töltenek majd le. • Róbert egyke volt, s mint ilyen, a család szemefénye. Szülei már kiskorától fogva elkényeztették, lesték minden kívánságát és a zsebpénzzel sem fukarkodtak. A szakközépiskola első osztályába járó fiatalember így mindig készséggel fizetett a haveroknak és csakhamar vezére lett egy kisebb galerinak. A fiúknak bőven volt szabad idejük, Róbert révén az anyagiakkal sem volt különösebb gondjuk, unalmukban így azon tűnődtek, hogy miképpen tudnák a „legeredetibben“ elcsapni idejüket. Egy alkalommal elhatározták, hogy a közeli élelmiszerboltból cigarettát és italt lopnak, utána pedig amolyan „férfimurit“ csapnak. Az üzlet feltörése szinte pillanatok műve volt; aztán az esti félhomályban áldozatként kiszemeltek egy csinos lányt, aki hiába kiáltott segítségért, a környéken akkor nem járt senki... A „feketemise“ után a szerencsétlen áldozat azonnal följelentette támadóit, és a rendőrség gyorsan kézrekerítette a betörés és az azt követő nemi erőszak elkövetőit. Róbertét is. Anyja a bírósági tárgyaláson könynyes szemmel védte fiát, miszerint ő nem lehet hibás, szegénykét csupán beleránthatták ebbe a kínos ügybe ... A bíróság — a terhelő bizonyítékok alapján — más véleményen volt, és Róbertét társaihoz hasonlóan tizenöt hónapi szabadságvesztésre ítélte. Ám ezek még csak a fiatalkorúak által elkövetett, kisebb következménynyel járó, egyszerűbb bűnügyek!... Mert bizony sok nemtörődöm vagy túlzottan nagyvonalú szülő számára tanulságos lenne végighallgatni az üzletszerű kéjelgést űző tizenéves lányok pereit vagy azokat a tárgyalásokat, amikor a vádlott garázda tette nyomán az áldozat súlyos testi sérülést szenvedett,, ha ritkán is, de olyasmi is előfordul, hogy egy-egy kiskorú bűnöző gyilkosság vádjával kerül a törvényszéki büntetőtanács elé. Példaképpen azonban talán ennyi is elegendő ahhoz, hogy a kiskorú tettesek bűnözéséről egy jogásztól és egy pszichológustól kérjünk véleményt. A JOGÁSZ: „A fiatalkorúak bűnözésének okait keresve elsősorban a társadalmi és családi felelősségre kell utalni; a szülők és az iskola nevelési módszereire. A törvénytisztelet, a jogtudat elmélyítésére, a megelőzés rendkívül fontos, mert ha valaki már elkövetett egy-egy kisebb-nagyobb kihágást, törvénysértést vagy bűntényt, a paragrafusok akkor már kérlelhetetlenek. Sajnálatos tény, hogy a fiatalkorú tettesek többsége napjainkban hamisan értelmezett hősködésből, téves életszemléletből kerül szembe a törvénnyel, mert minél „eredetibben“, kellemesebben, kötetlenebben kívánja eltölteni szabad idejét... A bírósági gyakorlat azt bizonyítja, hogy a tizennyolc éven aluli bűnözők többsége társadalmi, erkölcsi és egyéni éretlenségből kerül a vádlottak padjára.“ A PSZICHOLÓGUS: „Sokrétű oka lehet annak, ha egy kiskorú személy rossz útra téved, mert született bűnöző — természetesen — nincs! Az, hogy valaki lop, az erkölcsi tulajdonság; örökölni csak alkati típust és idegrendszeri hajlamot lehet. Sokat számít a diszharmonikus családi környezet, a csonka család, az alkoholizmus, a hibás és könnyelmű nevelés. Természetesen, a rossz társaság is befolyásolhat valakit, bár a barátait mindenki maga választja meg.“ A riporter ehhez csak annyit tehet hozzá, hogy érdemes meggondolni: ki kit választ barátjául, mert a börtönben vagy nevelőintézetben töltött évek aligha jelentenek kellemes emléket valakinek az életében. Kiskorú bűnözővel találkozni a bírósági folyosókon vagy tárgyalótermekben mindig szomorú, lehangoló érzés. A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN EMBERI SORSOK
