A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-03 / 9. szám
I. Fekvése, természeti tényezői, település és telekformái Népi építészeti sorozatunkban a bemutatásra kerülő következő tájegység a Kassától (Košice) délnyugatra a Bódva és a Hernád között elterülő Cserehát. (Ne tévesszük össze az Ipoly és a Zagyva völgye között található Cserháttal!) Nevét a felszínét borító hajdan zárt erdötakarótól kapta. A Cserehát északi peremén húzódó, a Bódva és a volt Kanyapta-lda mocsár mentén települt falvakból mintegy harminc esik 'Szlovákia területére. Tehát sorozatunkban pontosabban nem az egész Cserehát népi épitészetéröl lesz szó, hanem csak a szlovákiai részéről. Észak-Cserehát népi építészetére két jelentősebb természeti tényező nyomta rá bélyegét. Egyik az északról határos fában és szűk völgyekben gazdag Szlovák karszt-vidék. Másik a már említett Kanyapta mocsár és a Bódva gyakori kiöntései, melyet csak századunk közepén sikerült végleg megszüntetni. Ezek a hatások érezhetők a települések helyének megválasztásában, a településformákban, az építkezési anyagok, formák és technikák használatában egyaránt. A vizsgált területet az építészeti jellegzetességeik alapján két részre oszthatnánk fel: a hegyvidéki és az alföldi építészetet követő falvakra. A hegyvidéki építészetet követő falvak a Szlovák karszt vidék keleti nyúlványainak szűk völgyeibe települtek. A lakosság állattenyésztéssel, erdőgazdálkodással foglalkozott. A Bódva felső folyásánál töbB hámor (különböző fémtermékeket gyártó műhely) működött. A népi építészet szempontjából említésre érdemes települései Szádelö (Zádiel) és Áj (Háj). Népi építészetünk sok rokonságot mutat a közeli Csermosnya völgye építészetével. Településformájukra döntően hatott a szűk völgy a közepében csörgedező hegyi patakkal. A patak partján mindkét oldalon egy-egy utca húzódik, melyekre a telkek fésűsen helyezkednek el. A telkek közepén keresztben szorosan egymás mellé épült csűrök mintegy védelmi vonalként veszik körbe a falut. A két részre osztott telek belső része az udvar, melyen a ház és a gazdasági épületek hosszában épültek. A szomszédos udvarokat egymástól „paticsnak" nevezett sövénykeritéssel kerítették el. Az utca felöl hasított fákkal, lecekkel, vagy falazott kőkerítéssel határolták el. A kertbe, mely egész az erdőig húzódott, csak a csűrkapun keresztül lehetett bejutni. A kerteket még ma is több évszázados hagyomány szerint szabadon egymásra rakott kövekkel kerítették. Az alföldi földépítkezést követő falvak a Cserehát dombjainak északi lejtőin épültek fel. Lakosaik földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Építészetük több vonatkozásban is eltér az előbb említettektől. Ezek a falvak egy, esetleg ezzel megközelítőleg párhuzamosan húzódó két-három utca mentén épültek szintén fésűs beépítéssel. Előfordul néhány orsós település is mint például Tornaújfalu (Turnianska Nová Ves) vagy Perény (Perín). Ezeknek a falvaknak a magja egy orsóhoz hasonló fokozatosan kiszélesedő majd leszűkülő tér körül épült. A határ felé húzódó telkek általában keskenyek és hosszúak. Az utca felőli végében épült fel a ház az istállóval és az ólakkal. A másik végében, a kertben pedig a takarmánytároló csűr. Ezeknél a telkeknél a csűr már nem választotta kétfelé a telket. A kertet az udvartól legtöbbször „paticskerités"-sel különítették el. Az árvizes és lápos területek közvetlen közelében találhatók szabálytalanul települt falvak is. Itt a település a teikek formája és beosztása is nagymértékben követi a természetadta lehetőségeket, a viszonylag biztonságosabb helyeket. Nem fedezhető fel bennük, mint más vidékeken a hagyományokra épülő telekbeosztás sem. BUDAY ENDRE
