A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-03 / 9. szám

1. TaIlós Prohászka István: Csallóközi faluvégen 2. Lörincz Gyula: Csallóköz 3. Szabó Gyula: Aratás 4. Staudt-Csengeli Mihály: Naplemente a Zoboralján 5. Bácskái Béla: Gömöri fejö­nök 6. Barta Gyula: A megválto­zott táj 7. Dúdor István: Szülőföldem Reprodukciók — RESZELI FERENC (6) PRANDL SÁNDOR (1) Bizony nem könnyű a dolga annak, aki a csehszlovákiai magyar festészet — és általában képzőművészet — több mint fél évszázados múltjáról szeretne áttekintést kapni. Az állandó képtárak szinte alig mutatnak be valamit a csehszlovákiai magyar képzőművészet két háború közti alkotóinak műveiből, s be kell vallani, hogy az élőket sem kényeztetik. Az érté­kek megismerését s ezeknek a kultú­ránkba való szerves beilleszkedését az is módfelett nehezíti, hogy képzőművésze­tünkről mindmáig senki sem írt egy összefoglaló — legalább az elemi tájé­kozódás igényeinek megfelelő — monog­ráfiát. Bizony indokolt ezt a mulasztást türelmetlenül hiányolni, sürgetni, mi több: számonkérni önmagunkon. Nyil­vánvaló, hogy ennek az állapotnak a felismerése vezette 'á két intézményün­ket, a komáromi Dunamenti Múzeumot és a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeu­mot a kiállítások dicséretes sorozatára. Tudjuk, most már hosszú esztendők óta folyamatosan igyekeznek bemutatni és a közönség elé tárni a csehszlovákiai ma­gyar képzőművészet értékeit — sajnos nem állandó jelleggel, mert ehhez nin­csenek meg a technikai feltételek. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy e két múzeum dicsérendő művészeti missziója eleve nem lehet teljes, nem 3A

Next

/
Thumbnails
Contents