A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-24 / 8. szám
Szavak nélkül hinni egymásban (ARCKÉPVAZLAT KANYA KATARÖL) Amikor a gimnázium utolsó évében nyolc osztálytársa ugyanoda küldte a jelentkezési lapját, ahová ő, már hívták is az igazgatói irodába. — Művésznő —, szólt hozzá gúnyosan az igazgató —, remélem tudatában van, hogy rontja az osztály szellemét ... — Tanáraim szerint igazi osztályroszsza voltam. Ha más valaki követte el a csínyt, akkor is én tartottam a hátam. így szoktam meg . . . Kánya Kata másodikos gimnazistaként veszítette el tanárai szeretetét. Azzal, hogy két filmben kapott kiemelkedő szerepet. Először is, másodszor is Kardos Ferenc rendező állította őt kamerák elé. — Az Egy őrült éjszakában Törőcsik Mari, Beata Tyszkiewicz, öze Lajos, Mensáros László, Garas Dezső voltak a partnereim. Mindegyikükre tátott szájjal néztem. Tulajdonképpen azt sem tudtam kikkel is kerültem össze ... De a munkájuk rettentően tetszett. A rendező meg volt elégedve a gimnazista lány játékával. Olyannyira, hogy következő filmjében, a Petőfiben is szerepet osztott ró. — Akkor már az egész tanári kar művésznőnek szólított. S amikor megtudták, hogy a színművészetire jelentkeztem, mindig rosszabb osztályzatot kaptam, mint amit érdemeltem volna. „Neked úgy is mindegy hányasod lesz oroszból vagy matekból" — mondták. Osztálytársai közül senkinek sem sikerült a felvételije. Se először, se másodszor, se harmadszor. Kánya Kata Simon Zsuzsa osztályába került. — Nemcsak színészmesterségre, emberségre, alázatra is tanított. Ma is boldogság tölt el, ha azokra az évekre gondolok. Harmadéves koromtól már a Vígszínházban játszottam. Felléptem a Popfesztiválban, a Barbárokban, az Antonius és Cleopátrában; aztán mégis a Nemzeti Színházhoz szerződtem. A döntés komoly sorsfordulója volt az életemnek. Mert a két év, amit ott töltöttem, szakmailag nagyon keveset jelentett számomra. Néhány beugrásom — és mindössze egy hálás szerepem volt, a Faustban. Szeptembertől gyökeresen megváltozott az élete. A Thália Színházban csaknem minden este színpadon van. A Hiawatában ő a gonosz indiánlány, aki magával hozza a fehér embert; a Jóthékban Gizi Gézáné, a jóindulatú vidéki asszony; a Házszentelő ben Juci, „a környék legjobb nője“; a Komédiásokban Mrs. Smiss, a Chopinről szóló darabban pedig ő Madien. — Kazimír Károly, a színház rendezője semmit sem ígért, amikor aláírtam a szerződést. Szavak nélkül is hittünk egymásban. Később aztán azt mondta, minden kínálkozó alkalmat megkeres arra, hogy a lehető legtöbbet lehessek színpadon. Mert azt a két évet, amit a Nemzetiben elkótyavetyéltem, valahogy be kell hozni. A próbákon még egyszer sem fordult elő vele, hogy azonnal hozni tudta volna a figurát. Sőt! — Amikor elolvasom a szerepemet, az az érzésem: ezt aztán nem tudom. Sokat nyűglődök, amíg sikerül végleges formába önteni az író emberét. Az olvasópróbán még elképzeléseim sincsenek, két-hórom hét múlva pedig kimondottan nyűgösnek érzem magam; csámborgok, figyelem a többieket és motyogom a szöveget. Aztán lassan minden a helyére kerül bennem A filmgyár és a televízió műtermeiben ugyanúgy otthon érzi magát, mint a színházban. Az utóbbi hónapokban két tévéjátékban (Küszöbök, Amerikai komédia) kapott főszerepet. A filmvásznon legközelebb Vitautasz Zsalakjavicsusz kétrészes alkotásában, a szovjet-magyar-csehszlovák koprodukcióban készült Kentaurokban láthatjuk. — A film 1973 szeptemberének chilei eseményeit, előzményeit pergeti vissza. A lány, akit életre keltek, a Catalan tábornok elleni provokációsorozat legfontosabb résztvevője. Érzékeny, túlságosan nyitott alkatnak tartja magát. — Rajtam nem nehéz sebet ejteni, éppen ezért minél gyorsabban szeretnék megszabadulni attól a magatartásformától, amellyel az élethez viszonyulok. Lehet, ezzel a magánéletemben is megszűnne az a rendszertelenség, amely a kedélyállapotomat is erősen befolyásolja. Egy példa: néha napokig itthon ülök, még az utcára sem mozdulok ki; máskor hetekig a színemet sem látják. Az energiájával sosem takarékoskodik. — Én vagy csinálok valamit, s akkor kő kövön nem marad, vagy nem. Csodálkozik, ha ezek után azt mondom : a végletek embere vagyok . . . G. SZABÓ LÁSZLÓ \) Bemutatni a Rádiót! Pontosabban annak magyar szerkesztőségét, a Napi krónika, a Vasárnapi randevú, a Fáklya, a Látóhatár, az Ifjúsági magazin, a Rádióegyetem vagy akár a Tíz perc irodalom című műsorok születését... Feladatnak szép, ám újságírói vállalkozásnak úgyszólván reménytelen. Igen, szinte reménytelen, mert amig a hallgató pillanatok alatt más-más állomást állíthat be a készülékén, addig a rádióműsor összeállításának, szerkesztésének és legyártásának annyi apró és mégis fontos mozzanata van, hogy ezt lehetetlen egyetlen riportba zsúfolni. Ráadásul a magyar adás szerkesztősége tulajdonképpen amolyan rádió — a Rádióban! A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy míg a szlovák adás műsorainak mindegyikét - természetesen — külön-külön főosztály, szerkesztőség állítja össze, addig a magyar adás programját egy síerkesztöségi közösség készíti elő. Ha most mégis belefogok a rádiósok munkájának bemutatásába, ezt azért teszem, mert szép ;jubileumhoz érkezett a Csehszlovák Rádió Magyar Föszerkesztősége: kereken harminc éve sugározza műsorát. „Itt a Csehszlovák Rááüó magyar adása ..." ez a mondat 1?49-ben, a munkásosztály februári győzelme első évfordulójának előestéjén, Csehszlovákia Kommunista Pártja marxista-leninista politikája gyakorlati megúalósitásának bizonyságaképpen hangzott el a felszabadulás után először. \ Akkor először és azóta mindennap elhangzik. Bajos dolog lenne „útleírást" húsz éve rendezi a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségének műsorait. — Óriási fejlődés ez, különösen ha figyelembe vesszük, hogy mennyire megváltozott közben a rádióműsorok szerkezete és a hallgatók körében is új rádiózási szokások alakultak ki. — Éspedig? — Hogy csak két szélsőséget említsek: egyrészt egyre jobban bővül a, többnyire még csak ultrarövidhullámon sugárzott, sztereoadások száma; másrészt terjed az úgynevezett háttérrádiózás. Ez annyit jelent, hogy a rádió be van kapcsolva és szól, mintegy hangkulisszát nyújtva a hallgatók egészen más irányú tevékenységéhez. — Ebből az következik, hogy rendező és szinész, szerkesztő-riporter és technikus számára sok izgalmas lehetőséget kínál a rádió ... Mosolyogva bólint. — A rádió ugyan „csak" egy gép, a rádiósok azonban egyfajta hangmüvészettel dolgozó emberek. Ezt az alapelvet egy másfélperces kisriportnak éppen úgy kell tükröznie, mint az egyórás ládiójátéknak. Kifejezési eszközünk a hang, és ellentéte: a csend. Ezzel kell kialakítanunk sajátos kifejezési forrná inkát. — Szeretik a színészek a rádiót? Ezt már NÉMETH ICÁTÓL, a MATESZ ismert színésznőjétől kérdezem, ak csaknem fél éve már nem a színház, hanem — dramaturgként — a rádió magyar szerkesztőségének tagja. — Sokan úgy gondolják a hallgatók közül, hogy elég, ha a szinész odaáll a mikrofon elé és felolvassa a szöveget... Ez alapos tévedés! A kifejező erőt egyedül a hangra kell összpontositani, hiszen elveszik az arcjáték, eltűnnek a gesztusok és a figurát a hangján keresztül kell teljes emberként mega Rádió bratislavai, Zoch utcai {épületében megtett! sétáimról. Az a gyanúm, hogy még az ott dolgozók is csalt hoszszabb idő utgn képesek igazán Otthonosan mozogni az egyes em4letek\ ideoda kígyózó folyosóin, (amelyeken egyébként nincs semmi érdekes. Talán csak a földszint elkülönitetA részében található stúdiókat érdemes megemlíteni, amelyek bejáratánál piros lámpa vagy „Tilos a bemenet!" feliratú tábla jelzi, hogy b ;nt éppen feljatszás folyik, vagy egyenes adásban közvetítenek műsort, j Amit a legjobban őriznek i^t, az a csend. v Hangszigetelt stúdiók, duplái ajtók, a hang számára járhatatlan üvegfalak. igénylő, jelentetni. Sok gyakorlást nehéz feladat ez.i — Új munkakörében miben látja a Csehszlovák Rádió Magyar Föszerkesztősége dramaturgijának elsődleges feladatát? \ Elsősorban jobban, hogy minél több szinészfoglalfcoztatási alkalmat teetóe remtve jó és érdekes hangjátékokat ke ressek és javasoljak följátszásra. Legalább ilyen foltos feladatnak tartom azt isj hogy egyre több hazai magyar szerző hangjátékát mutassuk be. Természetesen, eljsösorban szövegre épülő hanjgjátékokra gondolok, de szí vesen dolgoznék oljran rádiójátékokkal \ stúdióhang-Mindenütt rengeteg szalag és berendezések: keverőasztalok, rögzítő- és stúdiómagnók, mérőműszerek, fejhallgatók, teletopok. — Harminc évvel ezelőtt hef/i nyolc órán át sugároztunk rnagyar j nyelvű műsort, ma viszont heti harmincöt órányi műsoridőt töltünk ki.\ Egy esztendő alatt ez több mint ezernyolcszáz órát jelent — mondja KLIMIT$ LAJOS, aki is, ahol aT mikrofoné meg a vágóasztalé a döntő szó, s az író „csak" szerkeszt. Ez is művészi' munka, de más, újszerű. / A A magyipr adás szerkesztősége a bratislavai épületének egyik harmadik emeleti szárnyában kapott elhelyezést. Itt dolgoznám a rovatvezetők, a szerkesztők és d fordítók. Az egyik szoba-12
