A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-24 / 8. szám
CSEMADOK SZANYI JÓZSEF: AHOGY A képen jobbra Szanyi József Eezerkilencszázötvenben választottak meg a CSEMADOK városi szervezetének titkárává. Ez akkor még amolyan sok gonddal járó, de ingyenes tisztség volt Kassán (Košice). Ma fizetett apparátusa van a szervezetnek. Jelen volt a CSEMADOK kerületi titkára, Kovács elvtárs, ismertette a CSEMADOK küldetését. A legfőbb feladat akkor a tagtoborzás volt s az anyanyelvi kultúra szervezett ápolásának, kibontakoztatásának megindítása, az 1948 februárja után megváltozott viszonyok között. A kerületi titkári tisztet ^csakhamar Béres József vette át, s az ő vezetésével kezdődött az akkori kassai kerületben a szervezett CSEMADOK- munka. Tevékenységünk akkor igen sokrétű volt, nemcsak kulturális munkát végeztünk, de a mezőgazdaság kollektivizálásának nagy művébe is „besegítettünk", ha kellett a mezőn, de olykor még a bányában is dolgoztunk, önkéntes társadalmi munkában. A kulturális munka nagyobb mértékű kibontakoztatására azonban csak akkor nyílt lehetőség, amikor 1951-ben a kassai szervezet megszerezte az Olympiát, a postások volt kultúrházát, a Mikes Kelemen utcában. Már maga az a tény, hogy egy emeletes házat — ha romos, használhatatlan állapotban is, de magunkénak mondhattunk, hihetetlenül felfokozta a tagok aktivitását. Sok ezer órát dolgoztak a tagok társadalmi munkában, de nemcsak ezzel, hanem anyagi hozzájárulásukkal is sikerült hamorosan az első szakaszban rendbehoznunk az emeleti nagytermet és felállítani a színpadot. A második szakaszban aztán az alsó helyiségeket a táncosok és a népi zenekar számára a kistermet, valamint az irodahelyiségeket hoztuk használható állapotba. Hamarosan könyvtárunk is lett — ajándékozásokból. Rendszeresen havonta, majd hetente egyszer, felváltva gyakorolni kezdett — a színjátszó-, esztrád-, valamint a tánccsoport és a népi zenekar. Az Olympia megtelt élettel. A harmadik szakaszban már az udvart hoztuk rendbe; a volt tekepályából raktárt építettünk a kellékek, kulisszák elhelyezésére és lakhatóvá tettük az udvari lakást a házgondnok számára. Ekkor már fizetett funkcionárius volt a titkár, s ugyancsak fizettük a házgondnokot, az irodai alkalmazottat, részben a népi zenekart is. Abban az időben már milliós vagyonnal rendelkezett a CSEMADOK kassai szervezete. Azzal a tudattal mentem át Kasáról Losoncra, hogy egy csaknem háromezres taglétszámú, anyagilag szilárd, jól működő szervezetet hagyok itt, amely a biztos jövőnek néz elébe. Nagy volt azonban a meglepetésem, amikor 1963 júniusában kilenc évi távoliét után visszatértem Kassára, s azt kellett látnom, hogy a székház már nem volt a miénk, a kisteremben kiskocsmát rendeztek be, ahol napirenden voltak a megbotránkoztató jelenetek ... Ennek ellenére igyekezett megfelelő kulturális népművelési tevékenységeifkifejteni a városi szervezet, — nem múlt el hónap valamilyen CSEMADOK-rendezvény nélkül. Ezek azonban ha hoztak is valamilyen bevételt, de legtöbbször ugyanannyi kiadással is jártak. A kultúrházát nem volt aki karban tartsa, az új telekkönyvi tulajdonos nem óhajtott nagyobb befektetést eszközölni. Itt a CSEMADOK-nak sem járási, de központi bizottsága sem segíthetett, annak ellenére, hogy a kassai csoportok csaknem minden járási és országos rendezvényen ott voltak. Akkoriban még virágzott az öntevékeny színjátszás Kassán (először mint titkár, majd mintkultúrfelelős irányítottam ezt a munkát). Állandó jelleggel működő három színjátszó csoportunk is volt: Marossi Gyula, Kovács Károly és Sipos Géza rendezésében havonta tartottunk a Dukla moziban színházi előadásokat. Volt még állandó jelleggel működő énekkarunk is. Az új bérleti rendelet azonban megpecsételte a CSEMADOK-kultúrház sorsát: a bérleti díjat négyzetméretenként számították ki, s ez az egész kultúrházért csaknem 30 ezer koronát tett ki. Magától értetődik, hogy ezt csak a szlovák csoportok bírták, közülük is csak azok, amelyeket valamely vállalat, üzem patronált, vagy a kultúrotthonok, járási szervek támogatásával működtek. így aztán mi kiszorultunk az Olympiából, ahova a járási kultúrház szlovák tánccsoportja, a Dargov költözött be. A CSEMADOK járási bizottsága azokban az években a katolikus plébánia épületének második emeletén kapott helyet. Itt alakult meg a losonci irodalmi kör mintájára és példája nyomán a Batsányi-'kör is irodalomnépszerűsítő céllal a CSEMADOK járási bizottságának keretében és támogatásával. Abban az időben még nem volt saját folyóirata a Szlovákiai írók Szövetsége magyar tagozatának. Az első magyar nyelvű időszaki irodalmi kiadványt a CSEMADOK losonci járási bizottsága adta ki az irodalmi kör gondozásában. (Tagjai voltak Ocsovay Imre, dr. Láska Lajos, Gálik János, Sólyom László, Ferencz Ferdinánd és jómagam). Az Indulás című szemle előbb sokszorosított, majd miniszteri engedéllyel nyomtatott formában, 500—800 példányban jelent meg. Sok-sok kezdő író, költő munkái itt láttak először „napvilágot". Az Indulás volt tehát az Irodalmi Szemle elődje. Kassára való visszatérésem után itt is a losoncihoz hasonló jellegű irodalmi kört akartunk létrehozni. A CSEMADOK járási bizottsága, illetve a Batsányi-kör rendezvényein mutatkozott be a kassai közönségnek Bartókné Pásztory Ditto, Csengery Adrienne és léptek fel nagy sikerrel olyan együttesek, mint a Tátray-vonósnégyes, a Kecskés zenekar és sokan mások. A Batsányikor hívott meg Kassára neves tudósokat, mint Vargyas Lajost, dr. Ortutay .Gyulát, Keresztúry Dezsőt vagy olyan előadóművészeket, mint Jancsó Adrienne, Törökné Erdélyi Ilona, de eljött Kassára Németh László is az Új Nemzedék Ifjúsági Klub és a Batsányi-kör közös rendezvényére és meghívására. A Batsányi-kör munkásságának eredményeiről külön kiadványt jelentetett még a Madách Kiadó. A kassai Batsányikor 1965—1968 című évkönyvéről van szó, ezért itt nem szándékozom részletekbe bocsátkozni. Csak két dolgot idézek az évkönyvből. Az egyik: „1967. október 20-tól 22-ig Kassán fontos országos rendezvényre került sor, amely a nyelvművelő mozgalommal, nyelvi kultúránk kérdéseivel foglalkozott. A találkozót Kazinczy Nyelvművelő Napok címmel a Batsányi-kör, a CSEMADOK központi és kassai szervei közösen rendezték" .... A másik: „Ennek az évnek fontos eseménye az is, hogy nyárra, június végére készültek el a Rákóczi-domborműnek és feliratnak a Dóm északi falára való viszszahelyezési munkálatai... A Batsányikör vezetősége 1966 tavaszán a CSEMADOK járási bizottságával együtt kérte az emlékmű eredeti helyére való visszahelyezését...“ Ugyancsak külön beszámojót érdemelne a kassai városi szervezet Új Nemzedék Ifjúsági Klubjának munkája is. (Az Új Nemzedék a CSEMADOK egyik legrégibb klubja.) A CSEMADOK kassai járási és városi szervezetének kiadós segítsége nélkül aligha alakulhatott volna meg a MATESZ Thália Színpada. Segítettünk lakásokat biztosítani a színészeknek, megszerezni a színháznak szükséges helyiségeket, létrehoztuk a szín,pártolók körét stb. Az együttműködés mindkét fél számára gyümölcsöző volt: a kassai Thália nélkül nem lettek volna talán a Fábry-napok sem. Hiszen a negyedik Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokat már Kassán rendeztük meg kerületi szinten a Thália Színpad színháztermében és művészeinek közreműködésével. (Igaz, az V. Fábry-napok óta ez már központi rendezvény, egy-egy előadás, fellépés azóta is a Thália színházában valósult meg.) A Fábrynapok Fábry Zoltán halála után egy évvel kezdődtek ugyan, de minden alkalommal stószi látogatással, a Fábryemléktábla és síremlék megkoszorúzásával vannak egybekötve. A résztvevők .kegyelettel és hálával tisztelegnek a Vox Humana nagy apostolának emléke előtt. Cajógömör (Gemer) az egykori Gö^ mör vármegye névadó községe, s valamikor székhelye. Az Őrhegyen és a Várhegyen bronzkori leleteket találtak a régészek. Vára már a honfoglaláskor fennállt, Anonymus mint Gümür vezér várát említi. A ma ideérkező látogató már a község szélén észlelheti a dicséretes hagyománytiszteletet: az út mentén fából ácsolt táblán kétnyelvű felirat köszönti az utast, rajta Sajógömör régi címere: leveles szőlőfürt piros mezőben. A címert Kovács István tanító, a község népművelője bányászta elő munkatársaival egy heraldikai lexikonból. A tábla készítésekor még arra is ügyeltek, hogy a szőlőszemek száma ugyanannyi legyen, amennyi a lexikonban közölt ábrán. A szőlőfürt egyébként ma is stílszerű jelkép, mivel a földművesszövetkezet szőlőműveléssel is foglalkozik, bár most nem a hegyen sorakoznak a tőkék, hanem a községbe vezető bekötőút mellett. Kovács István nem csupán példásan serénykedő népművelő itt, hanem valóságos polihisztora a községnek. Gazdag néprajzi anyagot gyűjtött össze, színdarabokat és irodalmi műsorokat rendezett, s máig is tagja a CSEMADOK helyi vezetőségének. Nem kis mértékben az ő érdeme, hogy az utóbbi harminc évben oly szépen virágzott itt a kulturális tevékenység, s fokról fokra számos lelkes kultúrmunkást sikerült sorompóba állítani. Míg Gombos Mártonná át nem vette tőle, a község krónikáját is ő vezette. S mindezek mellett versírásra is jut ideje, gyermekverseit országszerte ismerik a legifjabb olvasók. Vele, valamint Láska Jánossal, a hnb elnökével, és Száraz Istvánnal, a CSEMADOK helyi szervezetének elnökével beszélgetünk a község kulturális és társadalmi életéről. Mindhárman társadalmi munkáról jönnek, ott dolgoztak az új kultúrházban, ahol már a belső munkálatok folynak. Néhány hét múlva megtörténik az új létesítmény műszaki átadása. A CSEMADOK helyi szervezete 1949 júniusában alakult meg, s a legelsők egyike volt az akkori tornaijai járásban. Kezdetben a színjátszó csoport tagjai szorgoskodtak a legélénkebben. A Liliomfi, a Gül Baba, a Valahol délen, A szép juhászné című darabokat adták elő, hogy néhányat említsünk a régebbi bemutatók közül. Legutóbb az lg lói diákokat játszották idehaza és a környező községekben. Az együttes nemrég vette fel a Cinka Panna Színjátszó Csoport nevet, s ismét benevezett a járási versenyre. A jelenlegi rendezők: Szabó István mérnök és Tóth Árpád tanító. A szövetkezetek alakításakor (élükön az azóta elhunyt vezetőkkel, Tóth Istvánnal és Márton Bélával) kultúrbrigádokat szerveztek, s műsoraikkal a járás sok községét bejárták. 1950 és 1960 között folyt ez a tevékenység. A CSEMADOK KB terve alapján nyelvtanfolyamokat rendeztek, irodalmi előadásokat tartottak. A „vándorló" kultúrbrigádokból fejlődött ki később a tánccsoport, mely a gombaszögi országos fesztiválon is több ízben szerepelt. Most éppen szünetel a tánccsoport munkája, de korántsem a ‘fiatalok közönye miatt. Ők türelmetlenül várják, hogy eltávozott vezetőjük helyett új ember vegye kézbe az irányítást, s remélhető, hogy nem kell sokáig várakozniok. A CSEMADOK-tagság serényen részt vett a kultúrház építésében, s az ünnepélyes avatás napján a műsor egyik részében helybeliek lépnek majd fel. A CSEMADOK férfiénekkara és nemrég alakult citerazenekara már nagyon készül a nevezetes eseményre. A hangszereket egy lőkösházai mesterrel készítették. Több szervezet összefogásával három ÉN EMLEKEZEM 6