A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-06 / 1. szám
A TACHIONOK REJTÉLYE Ha valaki azt hiszi a természetről, hogy már minden titkát ismerjük, illetve a fizikáról, hogy már semmilyen meglepetést nem tartogat számunkra, bizony téved. 1967-ben Feinberg amerikai tudós jelezte, hogy olyan „szakállas" elméletekben, mint a speciális relativitáselméletben, alapos félremagyarázások vannak. Itt kell kiemelnünk a nemrég elhunyt Jánossy Lajos érdemeit, aki ugyan teljesen másképp, de lényegében ugyanerre hívta fel a figyelmet, s méghozzá jóval előbb. A speciális relativitáselmélet 1905-ben született, s a bölcsőjénél olyan jelentős koponyák bábáskodtak, mint Lorentz, Poincaré és főképp Einstein. Az egyik posztulátuma (kiindulásként elfogadott bizonyíthatatlan tétel) azt mondja ki, hogy a fénysebesség bárhol és bármikor mérve ugyanannyi (3,108m/sec). Tehát mérjük bár a Föld felszínén, avagy az ahhoz képest száguldó űrhajón, mindkettőn ugyanazt az értéket kapjuk. A természetben, úgy tudjuk, kétféle elemi részecske van. Az egyik minden esetben lassúbb a fénysebességnél, a másik pontosan a fény sebességével mozog. Ezért igen gyakori az az elsietett következtetés, miszerint a fénysebességről szóló posztulátum valójában azt fejezi ki, hogy nem létezhet a fénynél nagyobb sebesség. Feinberg viszont úgy vélte, hogy kézenfekvő az elemi részecskéknek egy harmadik, eddig nem ismert osztályának létezése is. Ezek minden esetben csakis gyorsabban mozoghatnak a fénynél, és számukra a fénysebesség szintén határsebesség, de felülről. Elnevezte ezeket a hipotetikus részecskéket tachionoknak a görög „gyors" szó alapján (lásd a tachométer szót). Tehát a három osztályba sorolás abszolút, a speciális relativitáselmélet kizárja az egyikből a másikba az átmenetet. A tachionok esetleges léte egyáltalán nem vonja maga után azt a lehetőséget, hogy például egy földi űrhajó a fénynél gyorsabban mozogjon. Az eszmefuttatás közlése után az elméleti fizikusok felhívták a figyelmet azokra a forradalmi változásokra, melyeket a tachionok esetleges léte maga után vonhat. Egyesek a fura matematikai leírásmód miatt voltak szkeptikusak. Ez valóban egy kissé szokatlan és rendszerint ennek nagy figyelmet szentelnek (ún. imagináris nyugalmi tömeg), de ez egyáltalán nem mérvadó. Egy tachion reális energiával, impulzussal és a többi szokásos fizikai paraméterrel rendelkezik. Komoly az az ellenérv, hogy vajon hogyan lehetne leírni egy elektromosan töltött tachion terét? Mindamellett a tudásvilág egységes nagyon szkeptikus álláspontját egy lehetőség befolyásolja, melyet eddig nem sikerült megcáfolni. Tachionok segítségével vissza lehetne térni a múltba! Nagyon egyszerűen: Távolodjon egy űrhajó a Földtől. Utána küldünk egy tachiont. Ennek vételekor a hajó legénysége visszaküld egy másik tachiont. Namármost a sebességek egy bizonyos megválasztása esetén a második tachion hamarább érkezik vissza a Földre, mint ahogy az elsőt kiküldték! Az egész, legalábbis a minket övező makrovilágban, abszurdum. fgy ugyanis elvben az is lehetséges lenne, hogy valaki meggátolja saját maga születését (gondoljuk át!). Az egész problémakör lényegében tisztázatlan. Szárnyaló gondolatok terjesztése, miszerint tachionok segítségével beszélgetni fogunk a csillagokkal, avagy megszerkesztjük a legendás időgépet, enyhén szólva korai és elhamarkodott. Ha a lényeget összefoglaljuk, a tachionokról csak azt tudjuk, hogy szinte semmit se tudunk róluk. MÉSZÁROS ATTILA, fizikus HANGBÖLCSŐBEN RINGATÓZVA A hanghatások áramlását a térben és ennek hatását az emberre vizsgálja egy nyugatnémet mérnök, különleges stúdiójában. Térsugárzója négy különböző hangszóróból áll; kettőt a pódiumba épített, kettő pedig fülmagasságban helyezkedik el. A jobb felső hangszóróból felcsendül a zene, majd a jobb alsó, bal alsó, végül a bal felső hangszóró lesz a hangforrás. A térhatású zónában álló ember az állandóan változó hangforrásból érkező és a testében vándorló hanghullámokat érdekes módon érzékeli: olyan érzése támad, mintha lágyan ringó bölcsőben egyensúlyozna. Akár 40 hangszóróval is végezhetik az orvosi-pszichológiai megfigyeléseket a stúdióban, így részletesen tanulmányozhatják a hangforrások váltogatásától függően a testen függőlegesen vagy éppen vízszintesen áthaladó hang nyomasztó avgy éppen felemelő, ringató vagy felrázó, nyugtató vagy élénkítő hatását. NAPELEMES LÉGHAJÓ A napenergia hasznosításának új lehetőségeit kutatva kaliforniai diákok kötélből, műanyaglapokból, meteorológiai léggömbből és huzalból különleges, napelemekkel működő léghajót szerkesztettek. Az egyenként három méter hosszú, héliummal töltött léggömbök kereszttartójára napfényes időben 21 watt energiát fejlesztő szilíciumos napelemek kerültek; a villamos energiával forgatott légcsavarral csaknem öt kilométeres óránkénti sebességet lehet etérni. HIDROGÉNGYÁRTÓ MIKROBÁK Szovjet mikrobiológusoknak olyan baktériumtörzset sikerült kitenyészteiniök, amely laboratóriumi körülmények között hétszer olyan gyorsan bontja el a vizet hidregénné és oxigénné, mint a tavakban, természetes körülmények között. Kísérleteik célja a nagy tömegben hidrogént „gyártó" mikrobák létrehozása. A Szovjetunióban már ipari méretekben alkalmaznak mikroorganizmusokat számos területen. Metánnal táplálkozó mikroorganizmusokat használnak például a bányák levegőjének tisztítására. Más mikroorganizmusokat a környezet védelmére, vitaminok és gyógyszerek, állati takarmány előállítására, továbbá ásványok keresésére alkalmaznak. A HOLDVAS NEM ROZSDÁSODIK A Szovjet Tudományos Akadémia moszkvai általános és szerves kémiai intézetében megállapították, hogy a Hold felszínén talált vas nem lép oxidációs reakcióba. Még a Földön sem sikerült a fémet oxigénnel való egyesülésre bírni. Ilyen tulajdonságot a „földi" vas esetében úgy sikerült elérni, hogy neon-, hélium- és argonionok nyalábjával sugározzák be a fémet. Ez alátámasztja azt a feltevést, hogy a holdvas különleges tulajdonságai a napszélnek köszönhetők. Emellett szól az a tény is, hogy a holdtalaj mélyebb rétegeiből származó vas esetében gyengébb ez a tulajdonság. Nemrégiben nem oxidálható titánt és szilíciumot is találtak a holdkőzetekben. KERÉKPÄRDIVATSZABÖSÄG A lábszár-, a karhossz, a testmagasság és a testsúly pontos ismeretében ezúttal nem öltönyt, hanem kerékpárt „szab" az ügyfélre londoni szerelőműhelyében egy volt kerékpárversenyző. A pehelykönnyű váz magnéziummal ötvözött acélcsőből készül, ehhez méretezi a krómozott küllőkkel ellátott kerekeket. A galvanizált lánckereket rendelésre bármely divatszínben szállítja, s a vázba akár a tulajdonos pecsétjét is beleüti a mester. Jó ajánlólevél, hogy kerékpárjai az olimpiai játékokon és számos nemzetközi versenyen is rajthoz állnak. A LEGFIATALABB HOLDKRÁTER A Canterbury Krónika szerint 1178. június 18-án (a ma érvényes naptár szerint június 25-én) fényes felvillanást észleltek a Hold tányérjának szélén, majd sötét csík osztotta két részre égi kísérőnket. Amerikai csillagászok már két évvel ezelőtt arra a feltevésre jutottak, hogy annak idején egy nagy meteorit becsapódását figyelték meg, amely legalább 20 kilométer átmérőjű krátert ütött a Holdon. Ez a kráter nagy valószínűséggel a Giordano Bruno kráter lehet, a Hold túlsó oldalán, a keleti hosszúság 103. és az északi szélesség 36 foka által meghatározott térségben. Francia csillagászoknak most sikerült kimutatniuk, hogy a 800 évvel ezelőtti meteoritbecsapódást követően még most is egyfajta óriás harangként „rezeg" a Hold. A rezgések nagysága jól egyezik azzal a feltevéssel, hogy egy csaknem 500 méter átmérőjű, másfél milliárd tonna tömegű test csapódhatott a Holdba mintegy másodpercenkénti 20 kilométeres sebességgel. A maradék rezgések kimutatása csak nagy pontosságú lézerreflektoros mérésekkel sikerült. Ezek szerint a Giordano Bruno kráter a legfiatalabb holdkráter. Az Arisztarchosz és a Tycho holdkráterek legalább százmillió évesek - ennek ellenére a fiatalabb holdkráterek családjába tartoznak. 18
