A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-17 / 7. szám
indenki ismeri azokat a feszült pillanatokat, amikor az egészségügyi gyorsmentöszolgálat egy-egy gépkocsija vijjogó szirénázással és kék fénnyel tör magának utat az élénk városi íorgalomban ... Az úttest túloldalára igyekvő gyalogosok szaporán lélreugranak, a gépkocsik oldalra húzódva megállnak, a zsúiolt útkereszteződéseken pedig forgalmista segíti mielőbb túljutni a száguldó mentökocsit. Izgalmas percek ezek, hiszen a költséges egészségügyi berendezéssel fölszerelt autóra mindig súlyos balesetek színhelyén várnak, vagy ott, ahol hirtelen .ellepett rosszullét következtében életveszélyben íorog valaki és most sürgős orvosi segítségre van szüksége. Ilyenkor pillanatokra bomlik az idő. Minden percben ott rejlik a lét ér nemlét drámája. A beteg a hordágyról a sebészeti rendelőbe kerül, onnan pedig - szükség esetén - egyenesen a műtőbe. A sebész dolga eldönteni: szükség van-e az operációra, vajon a beteg állapota lehetővé teszi-e az azonnali műtéti beavatkozást?! Gyorsan, percek alatt kell határozni, mert egy-két óra múlva már késő lehet ... Az első látszatra könnyebbnek tűnő esetekben éppen úgy, mint olyankor, ha váratlan vesegörccsel, hirtelen agyvérzéssel, eperohammal vagy különböző közlekedési és más jellegű balesetek után súlyos sérülésekkel, komoly belső zúzódásokkal érkeznek a rászorultak. Bratislavában, az I. Sebészeti Klinika ügyeletén huszonnégy árás a szolgálat. Reggeltől reggelig szállítják ide a betegeket. s ■ a Délelőtt, néhány perccel múlt tizenegy óra. Egy harmincéves asszonyt hoznak be a menták. Törzse, nyaka, combja sötétvörös, itt-ott tenyérnyi hólyagok, összeszoritja a ,ogát, sziszeg, ahogy a nővér vetkőzted.- Az ebédet iőztem. Kuktában! - mondja halk szemrehányással hangjában. - Csak meg akartam nézni, hogy megpuhult-e már a hús, és ahogy megcsavartam a tetejét, egyszerre kicsapott a gőz...- Nem tudta, hogy a forró kukta felnyitása tilos?- Tudtam, de siettem. Nagyon siettem, mert kettőre műszakba kellett volna mennem . . . Most fáj, nagyon iáj . . . Két ára előtt, súlyos állapotban, egy liatalembert szállítanak be. Munkabaleset, csaknem három emeletet zuhant. Fércekig szinte mindenki érte moz dúl.- Gyorsan a röntgenbe!- Vért! Minden perc számit. A íiatalembei halkan nyög. Magánál van, szeme riadtan nézi a löléje hajoló arcokat.- Ilyen esés /után szerencse, hogy él - állapítja meg az egyik orvos. A folyosón már gurul az a szerkezet, amelyben a sérült medence mintegy függöágyba kötve lebeg és az egymásra csúszott csontokat íelerösitett súlyokkal lehet a helyükre húzni. Amikot átemelik, a páciens egy pillanatra elveszíti az eszméletét.- Műtőt előkészíteni! - hallom a } vezényszót és néhány perccel később megkezdődik a küzdelem a fiatalember gyógyulásáért: a sebész hosszú műtéttel igyekszik helyreigazítani a csuklótáji súlyos sérülést.- Szikét! Tampont! Újra a sebészkést! - halk, rövid szavak ezek. Az operatőr és az asszisztencia gyors, összehangolt munkája tölti ki ezeket o hosszú perceket. Másiél ára múltán, a műtét vége ■'elé, a röntgenasszisztens következik. Az orvosok leszült figyelemmel nézik a felvételt.- Jó! - sóhajt az operációt irányitó sebész. - Varrhatod. A csontok a helyükre kerültek, gyógyulása után a liatalember újra dolgozhat. Mind a két kezével. Talán még ki sem tolták öt a műtő előtti örzöszobába, amikor újabb beteg érkezik a íöldszinti ügyeletre. Az idősebb íéríi, aki a felesége és felnőtt ■ iá kíséretében érkezett, nagyon erős, szúrásszerű gyomorbántalmakra panaszkodik. A gyors kivizsgálást a sebészek rövid tanácskozása követi. A diagnózis egybehangzó: a gyomorfal lekélyes átfúródása; azonnali műtétre van szükség!- Műtőt előkészíteni! Valaki szóljon az altató nővérnek! - hallom az úiabb vezényszavakat. A beteget tolókocsin, liften szállítják az emeleti műtőbe; a felesége és a fia a lolyosón maradnak. Egy, másfél, két óra telik el aggasztó várakozással. Aztán egy óvatlan pillanatban megjelenik a szolgálatban lévő sebészcsoport vezetője és közli: a műtét sikerült, most már nem lesz baj. A hozzátartozók arca megkönnyebbülten lölderül, és a fáradt sebész is mosolyog. Ö nyert csatát a már-már ott leselkedő halállal szemben. MIKLÓSI PÉTER a halállal, mert a legapróbb elővigyázatlanság vagy tévedés is elég ahhoz, hogy egy egyszerű műtétnek baljós vége legyen. A felelősség pedig az örökös sebészdilemma eldöntéséhez szükséges: vajon, egy-egy adott esetben, azonnali operációra van-e szükség vagy elodázható-e a műtét; csupán a szike és a sebésztü hozhatja-e meg a beteg tartós gyógyulását, vagy talán más, egyszerűbb gyógymód is eredményre vezethetne? ... t. Egy sebész mindig ezeknek a kérdéseknek a dilemmájában él. És alkalomról alkalomra határoznia kell. Ki tudná ma már megmondani, hogy itt, Szlovákia legöregebb - 1919-ben létesült - első sebészeti klinikáján hány esetben született ilyen felelősségteljes döntés. Ma már bizony aligha tartja számon valaki: hány ember életét mentették meg, hány páciens nyerte itt vissza egészségét... Ez érthető is, hiszen az utóbbi esztendőkben évente mintegy másfélezer ember esik át műtéten a Mickiewicz utcai sebé szeten, ebből mintegy ezren vannak az operáció alatt teljes narkózisban. Az általános sebészeti beavatkozások mellett, iöképpen - Kostlivy professzornak, az I. Sebészeti Klinika hatvan évvel ezelőtti létrehivájának hagyományait folytatva — a gyomor- és hasüreg megbetegedéseinek operációit végzik eredményesen. Magas színvonalon van itt az érsebészet és amióta Kostolný professzor vette át a klinika irányítását, számos jól sikerült mellkasműtétet, elsősorban tüdösebészeti beavatkozást is végeztek. Ülök a professzor dolgozószobájában és tulajdonképpen csak itt, az intenzív örzöszoba és a műtök közvetlen szomszédságában értem meg a sebész felelősségéről mondott szavait. A mai napra szóló operációs rendet böngészve döbbenek ró arra, hogy minden egyes műtét tulajdonképpen újabb meg újabb küzdelem a halállal az egészségért... Másfélezer, talán ennél is több operáció évente pedig ugyanennyi győztes vagy vesztes (mert olykor-olykor bizony ilyesmi is előfordul, hiszen a szkalpel és a sebésztü sem mindenható csodaszer!) játszmát jelent tele feszültséggel, izgalommal, néha órákig tartó élet-halál harccal.- Professzor úr, mondja el egy napját!... Feszes testtartása föloldódik, homlokán magasra szaladnak a ráncok.- Nehéz kérdés... Régi sebészszabály ugyanis, hogy az ember ne nagyon tervezgessen előre, mert sohasem tudhatja, mikor szólítja öt műtőbe a kötelesség. De ha nincs semmi különös az osztályon, akkor reggel meghallgatom a lelépő és a belépő ügyeletes csoport jelentését, megnézem a őrzőosztály betegeit és a többi orvossal a napi vizitre indulok. A további programom attól függően alakul, hogy operálok-e aznap.- Gyakran áll műtőasztalhoz?- Ha tehetem, úgy mindennap. Operálok vagy asszisztálok, közben figyelem a fiatalabb orvoskollégákat. Ha szükséges, műtét után megbeszéljük az észrevételeimet. A napi postái is délelőtt igyekszem átnézni, esetleg nagyvizitre megyek a klinika egy-egy részlegére. Közben betegeket, látoga-Dr. Imrich Kostolný professzor Dr. IMRICH KOSTOLNÝ professzor, a bratislavai I. Sebészeti Klinika osztályvezető főorvosa sem „kerülgeti" a témát, hanem egyből, nyíltan elevenbe vág:- A sebészetben tulajdonképpen három dolog fontos — mondja. — Elsősorban szakmai tudás. Aztán bátorság. És felelősség.- Bátorság meg felelősség? Bólint.- Bátorság ahhoz, hogy az ember minden egyes műtétnél szembeszálljon 12