A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-06 / 1. szám

LEONYID ILJICS BREZSNYEV:

(RÉSZLET)

A szüzföldek höskölteményét mór hasonlítottam a fronthoz, ohhoz a nagy harchoz, amelyben a párt és a nép győzelmet vívott ki. Mi, frontharcosok, a háborút nem felejtjük el, de ez egy találó hasonlat. Természetesen a szüzföldeken nem lőttek, nem bombáztak, nem volt tüzérségi tűz, de minden egyéb igazi csatára emlékeztetett.

Hogy megkezdhessük, elsősorban - szintén katonai kifejezéssel élve - át

kellett csoportosítani az erőket, mozgósítani a hátországot, és ez nem volt könnyű. Röviddel a plenáris ülés után megtartották Kazahsztán Kommunista Pártja VII. kongresszusát, amely elemezte a helyzetet. A központi bizottság irodájának és. titkárságának az előbbi megbízatási időszakban kifejtett tevékenységét ki nem elégitönek minősítette.

Rögvest megmagyarázom, hogy miért.

Ebben az országrészben, amelynek rendkívül sokat igéröek a természeti feltételei, sok száz kolhoza, szovhoza, gép- és traktorállomása van, földjein több tízezer traktor és kombájn dolgozott és a szántóterület mellett több millió hektáron rétek és legelők vannak, a háború előtti szinthez képest nem növekedett, sót, helyenként csökkent a gabona, a gyapot és a gyapjú termelése. A tejhozam alacsonyabb

volt mint 1940-ben, a gabonanemüekböl hektáronként öt-hat mázsát, takarítottak be, a gyapot hektárhozama 10, a burgonyáé pedig legfeljebb 60 mázsa volt.

Abban az időben még a háború által teljesen feldúlt területek is, amilyen a Kubán, Ukrajna, vagy a Don-vidék volt, megújították gazdaságukat, növelni kezdték a hozamokat és az állattenyésztési termelésben a jövedelmezö-16