A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-10 / 6. szám
Erre o célra legjobban megfelelt a Rozsnyótól délre elterülő Szilicei fennsík négy-öt faluja. A Szilicei fennsík falvai között vannak szabálytalanul és a patakok mentén szabályosan települtek is. A telkeket régebben „pacsittal" kerítették, melyet „diáklészának" is szoktak hívni, még napjainkban is készítik a kerítésnek azt a változatát, mellyel az eddigi részekben nem találkoztunk. A helybeliek „sövénynek" nevezik. A sövényt úgy készítették, hogy tiz-tizenöt centiméter átmérőjű karókat egymás mellett a földbe vertek, és a felső végeik közé tiz-húsz sorban vesszőket fontak. Az ilyen kerítés még a legvadabb rongálásoknak is ellenállt. Mivel ez a vidék bőven rendelkezett jó épületfával, ezért az elmúlt századokban a házak és gazdasági épületek nagy része fából készült. Ma azonban már csak az idősebbek emlékeznek néhány faházra. Talán csak véletlen szerencse, hogy az utolsó faház romjait még megörökíthettük, és így pótolhatatlan bizonyítékokhoz juttathatjuk az utókort. A ház két helyiségből állt: „pitvarból" és „házból". Elülső helyisége alatt pince volt. Alapjai kőből készültek. A falak egy vastagabb talpazati gerendán nyugodtak. A falak a „rovásnak" és a „kalitkának" nevezett falszerkezetek kombinálásával készültek. Kalitkának azt hívták, amikor a bárdolt gerendákat úgy rakták egymásra, hogy végeikkel a ház sarkán keresztezték egymást. Más vidékeken boronának ismerik. A falak közepén pedig állott egy-egy oszlop, melybe mély vájatokat véstek. Ezekbe csúsztatták bele a „rovásnak" nevezett laposra bárdolt gerendavégeket. Az így elkészült falakat pelyvás sárral betapasztották és bemeszelték. Ezenkívül készítettek „pacsitfalakat” és kőfalakat is. Az előbbiek az ólaknál és csűröknél, az utóbbiak a pincéknél voltak gyakoriak. A múlt században a vályog és az égetett tégla teljesen felváltotta a fából készült falakat. A házak padlását elöl és hátul oromfal zárta le. A homlok-IV. A SZILICEI FENNSÍK A jellegzetes gömöri népi építészet viszonylag kis területen található. Ellenben hatása messze érezhető. Különösen észak-keleti irányban haladva a Rimaszombat-Rozsnyó-Kassa (Košice) főútvonal közvetlen közelében elterülő falvakban egész Tornagörgőig (Hrhov). Ettől a vonaltól bármelyik völgybe beleérve már teljesen más stílusban épült falvakkal találkozhatunk, melyek szintén a volt Gömör megyéhez tartoztak, ellenben építészetük nem azonosítható a jellegzetes gömöri népi épitészettel. Az előbb említett hosszú sávban húzódó falvakból csak egy részét választjuk ki, ahol a népi építészet emlékei még nagyobb mértékben megtalálhatók. falon a gömöriekhez hasonló, de szerényebb díszítést használtak. A házak tetejét régebben zsúppal, később cseréppel vagy bádoggal fedték be. Ezek a házak már általában három helyiségüek voltak. Az első és a hátsó ház sarkos elrendezésű. Az asztal a saroklócával az egyik sarokba, a másikba az ágy, és a fennmaradt sarkokba pedig p tároló bútorok kerültek, mint a „sifón", a „kornút" és az „élesláda". Az ágy alatt kapott helyet a „tologónak" nevezett kerekekkel ellátott alacsony gördülő ágy, melyet szükség esetén előhúztak. A kemencének a pitvarban volt a helye. Régebbi változatát a jellegzetes búbja után „búboskemencének” hívták. Napjainkig már csak a „falassporhletnak" nevezett változata maradt meg, melyet gyakran zöldre vagy kékre festettek. BUDAY ENDRE
