A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-03 / 5. szám
A fordítás funkciója, mint tudjuk, közvetítés két nyelv között, akár egyszerű tájékoztató szöveg, akár szépirodalmi mű tolmácsolásáról van szó. Maga a fordítás folyamata szövegalkotás, és az eredmény - a lefordított szöveg - akkor helyes, ha ugyanazt az információt tartalmazza, ugyanazt a funkciót hordozza, mint az eredeti nyelven elmondott vagy leírt szöveg. Ebben már az is benne van, hogy a lefordított szöveg legyen világos, érthető, vagyis feleljen meg a nyelv és a stilisztika szabályainak. Az sem véletlen, hogy míg régebben (pl. még a két világháború közt) a fordításokat nem vetették össze lektorok, szerkesztők az eredetivel, ma már a fordítások java része keresztülmegy ezen a folyamaton, hiszen munkája közben a fordító tévedhet, hibát követhet el. A lektor vagy szerkesztő dolga a félreértéseket, tárgyi, nyelvi, stilisztikai hibákat a szövegből kigyomlálni és a szöveg végső formáját megadni. A gyakorlatból tudjuk, mennyire fontos ez több szempontból is. A hazai gyakorlatban nagyon sokféle fordításra van szükség. Minden magyar szerkesztőségünk szinte naponta találkozik újabb problémákkal. A. legnagyobb nehézséget továbbra is az úgynevezett közéleti nyelv okozza és természetesen a szakterületek nyelve. Mai napig hiányzik egy igazán jó magyar-szlovák, szlovák—magyar szótár, nem is beszélve a szakszótárakról. Azt is tudjuk, hogy a közéleti nyelvbe, a politikai élet nyelvébe tartozó új fogalmak megnevezésével legtöbb gondja-baja a napi sajtónak van, hiszen ott nem lehet várni, a szó, a kifejezés ma kell, a dolgot valahogy meg kell oldani. Az Új Szó szerkesztőségében, úgy tudjuk, foglalkoznak a közéleti terminológia gyűjtésével, ilyen szempontból is figyelik a magyarországi tömegkommunikációs eszközöket. Alakulóban van az együttműködés más szerkesztőségekkel, hogy amennyire lehet, egységesen oldjunk meg egy csomó kérdést. Gondolok itt intézmények megnevezésére, közgazdasági fogalmakra és így tovább. Ami a szakterületek nyelvét illeti, ott is sok a nehézség, nincsenek szakszótárak, és kevés a szakmája magyar terminológiáját is tökéletesen ismerő hazai szakember. Mindezek a gondok-bajok azonban — talán így mondhatnánk — már szerkesztőségen belüli gondok-bajok, van gazdájuk, és épp ezért nem reménytelenül megoldhatatlanok. Szlovákiában az önálló szépirodalmi könyvkiadón kívül működik a szakkiadók keretében néhány magyar szerkesztőség (például a mezőgazdasági könyvkiadóban, a tankönyvkiadóban, a politikai könyvkiadóban) és politikai napilapunkon kívül megjelenik számos magyar nyelvű időszaki sajtótermék. Ez utóbbiaknak vagy önálló magyar szerkesztőségük van (Hét, Nő stb.), vagy valamelyik szlovák kiadóhoz tartoznak (Természet és társadalom, Tűzoltó stb.). A felsoroltak bizonyos arányban mind közölnek szlovák nyelvből lefordított anyagot. Általában elmondhatjuk, hogy azok a szövegek, amelyek magyar lektorok, szerkesztők kezén mennek keresztül, ha nem is mindig hibátlanok, de többé-kevésbé elfogadhatók. Akadnak azonban további fordítások is, méghozzá elég nagy számban, amelyek kívül esnek az említett magyar szerkesztőségek ellenőrzési körén. Gondolok itt feliratra, figyelmeztető táblára, rendeletre, használati utasításra, ismeretterjesztő szövegre, idegenforgalmi tájékoztatóra, szlovák nyelven megjelent könyvek magyar nyelvű összefoglalására és hasonlókra. A szándék, hogy az illetékesek több különféle területen (idegenforgalom, turisztika, balesetelhárítás, egészségügy) gondoskodni kívánnak magyar nyelvű szövegekről, nagyon is dicséretes. A megvalósítás azonban sajnos, meg kell mondanunk, egyelőre nagyon tökéletlen. Semmiképpen sem akarom megbántani azokat a jó szándékú dolgozókat, akik végső soron felelősek a nyomdafestéket látott rossz magyar szövegekért. De nem hallgathatunk ezekről a kiadványokról, mert vannak, és nem becsülhetjük alá káros hatásukat, mert sokszor bizony nagyon nagy példányszámban forognak közkézen. Nézzünk meg most egy egészen egyszerű konkrét példát. A Sport könyvkiadó kiadott több nyelven egy Bratislava útikalauzt. A könyv minden változatához mellékelve van egy több nyelvű térkép, amelyet például a magyar változat fordítója és lektora már csak készen látott. Ennek a térképnek tudomásom szerint a Slovenská kartográfia n. v. készítette a magyar nyelvű magyarázó szövegét. A szöveg igazán nem sok, annál kevésbé örvendetes, hogy mennyi benne a hiba. Például: Bratislavský lesný park - Bratislava! Erdei Park; (helyesen: A bratislavai Parkerdő) Oblasť Devínskej Kobyly — Devínska Kobyla területe (helyesen: a Devínska Kobyla övezete, és hozzátehetném, hogy hegyről lévén szó, nem ártana magyarul is megnevezni: Dévényi-kúp) Autostráda - műút (helyesen: autópálya) Vysutá sedačková lanovka - ülőkés függőkötél-pálya (helyesen: libegő vagy ülőfelvonó) Upravená studnička - szabályozott forrás (helyesen: befogott forrás) stb. A kisebb sajtóhibákról, helyesírási hibákról már nem is szólok. A szóban forgó Bratislava útikalauz magyarul 10 ezer példányban jelent meg, szlovákul 15 ezer példányban. Vegyük még hozzá a néhány ezer német meg angol nyelvű kiadást, és kiderül, hogy ez a bizonyos térkép ezzel a kétes magyar szöveggel vagy negyvenezer példányban járja a világot. És ebben az esetben még szó sem volt mondatalkotásról, csak egyes fogalmakat kellett magyarul megnevezni. Vegyük elő ezek után a Práca kiadásában megjelent magyar nyelvű falitáblát, amely nyilván sok száz munkahelyre elkerült. Itt sem beszélek a sajtóhibákról, bár azok sem szükségszernek. A szöveg 23 pontba foglalva közli, mit tegyünk, illetve ne tegyünk a munkahelyünkön. 1. Tartsd be a munkahelyedre és a munkádra vonatkozó biztonsági előírásokat. 2. Tiszteld vezetőid és a munkabiztonsági felügyeleti szervek parancsait és utasításait. 3. Munkahelyeden és munka közben úgy viselkedj, hogy ne veszélyeztesd sem munkatársaid, sem magad egészségét. 4. Ismerd fel munkahelyed és munkád veszélyességét, tanuld meg, hogyan védekezz ellene; stb. Nem állítom, hogy a magyar dolgozó nem érti meg ebből a vele szemben támasztott követelményeket. De megérdemelné, hogy „szépen, jól" beszéljünk hozzá magyarul. Ne mondjuk neki például ezt: „Ismerd fel munkád és munkahelyed veszélyességét", ehelyett: Ismerd meg munkád és munkahelyed veszélyeit. Nem akarom az olvasókat azzal fárasztani, hogy pontról pontra rámutatok a hibákra. Általában megállapíthatjuk, hogy a szöveg sok helyütt idegenszerű, mert például hiányzik a névelő. Néhol pontatlan, nem magyaros a fogalmazása, sok benne a helytelen szórend. Néha már-már félreérthető, például a 21. pontban: Tanuld meg, hogyan kell elsősegélyt nyújtani, míg az orvos megérkezik. Hát bizony ezt nem lehet azalatt megtanulni, míg az orvos megérkezik, és nem is erről van szó. A szlovák szöveg világos: Nauč sa poskytovať predlekársku prvú pomoc, vagyis: tanuld meg, hogyan kell elsősegélyt nyújtani. Az elsősegélyben benne van, hogy az orvos megérkezése előtt kell nyújtani. A továbbiakban néhány idegenforgalmi tájékoztatóról, illetve két útikönyv magyar nyelvű összefoglalásáról szólnék. Meg kell jegyeznem, hogy ezeknek az eredeti (szlovák) szövegét nem sikerült megszereznem. Kár, mert sok esetben megkönnyítené a megértésüket. Hat brosúra jellegű képes kiadványt néztem át, ezek közt egy akadt — a bratislavai Városi Múzeum ismertetője —, amelynek szövege kisebb hibákat leszámítva jónak mondható. Kevesebb jót mondhatok a többi ötről. Címük: Szőlészeti Múzeum Bratislavában; Szlovákia a csend oázisa; Slavin; Bratislava a zene városa a Dunán; Bratislava és a Nyugatszlovák kerület (sic!) Ezek közül még a legkevésbé rossz - a Szőlészeti Múzeum ismertetője - sem valami sikerült fordítás. Kezdjük mindjárt a címén, amely helyesen így hangzanék: A Bratislavai Szőlészeti Múzeum. Akad aztán a szövegben is szép számban rossz fogalmazású, helytelen, nehezen érthető mondat. Például: „Az első helyiségben okmányokat talál a látogató a szőlővenyige történetéből, a római szőlészet idejéből és a Nagymorva birodalom korából származó szláv szőlőtermelés korából az első évezred végéig." Ezt a mondatot sajnos csak akkor tudnám megérteni és kijavítani, ha látnám az eredeti szlovák szöveget. Meglehetősen zavarosan hangzik például ez is: „A kiállítás további részében az elmúlt századok nagybani bortermeléséről és bornagykereskedelméről beszélő okmányok nyertek elhelyezést. Ezeknek az üzemeknek a hagyományát a bratislavai Borászati üzem, nemzeti vállalat (Vinárske závody, n. p.) folytatja, amelynek Bratislavában szakigazgatósága van a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részére." Műszaki szempontból nagyon szép kivitelű a Szlovákia - a csend oázisa című kis képes ismertető. Kár, hogy a szép képek szövege a legtöbb esetben hibás. Nem azt vitatom, mit lehet, mit kell a földrajzi nevek közül magyarul vagy magyarul is feltüntetni, bár erről is kell még majd beszélnünk. De a magyar földrajzi neveket a magyar helyesírás szerint kell írni, tehát Magas- Tátra, Alacsony-Tótra, Kis-Fátra stb., kötőjellel és nem anélkül; és bármennyire is törekszünk a rövidségre, az effajta „sürgönystílus": Magas Tátra - Štrbské Pleso - Panoráma szálló; Magas Tátra — havasi túra; Magas- Tátra'— Brnčalova chata - menedékház a Zelené Plesonál, magyartalan. Maga az ismertető szöveg, mondjuk ki bátran, először is nagyon dagályos. De nem ez a legnagyobb hibája. A závaros fogalmazás nagyobb baj, és erre ebben a rövid szövegben elég példa akad. „Az aránylag kis területen felhalmozódott műemlékeket és architektónikus értékeket nem csupán a különböző műfajok(l) és stílusok, valamint magas műértékük jellemzi, hanem azok mindmáig fennmaradt mennyisége is . .. Az utóbbiak közé sorolható 140 középkori vár, 150 reneszánc (!) kastély, 2600 profán (!) építmény, 1800 egyházi építmény és 1400 néprajzi emlék." Nem tudom sajnos, mit akarnak itt velünk valójában közölni. Hogy a profán építmény világi épületet jelent, arra még csak rájövünk. És nézzük meg a befejezést: „A vendég reggelijét valahol egy kelepelő malom mellett költi el, amely körül Napóleon katonai szakértői fenyőket ültettek a terméketlen homokba. Tízórásira (!) juhsajtot fogyaszt egy folyókanyarban — azon a helyen, ahol hajdanában Marcus Aurelius római hadvezér írta verseit, egy régi kolostor boltozata alatt ebédel és végül este magasan fönt a hegyekben egy kalyibában szórakozik és sült pisztrángot vacsorázik ..." Nem tudhatjuk, valóban Napóleon katonai szakértőiről beszélt-e a szlovák szöveg, de nem valószínű. A „tízórási" kifejezés nyelvjárási forma, tehát nem ide való. Ami Marcus Aureliust illeti, lehet, hogy hadvezérnek nevezte az eredeti szöveg, magyarul mégis császárnak kellett volna nevezni, és mivel nem írt verseket a Garam partján, akkor sem kellett volna ezt állítani róla, ha az eredeti szöveg állítja. Az ilyen fajta tárgyi tévedések kiküszöbölése szinte kötelező. A szlovák „koliba” szót pedig az adott vonatkozásban — amikor modernül berendezett autócsárdaféléről van szó — nemigen merném kalyibának fordítani. A következő — megint csak csinos kiállítású — brosúra címe: Slavin. Már szinte jellemző módon elmaradt a címből a névelő. Maga a szöveg iskolapéldája lehetne a veszedelmesen rossz fordításnak, mert hellyel-közzel nevetésre ingerli az olvasót — pedig nagyon is komoly dolgokról szól. De lássunk egy-két példát: „Az esti órákban a város parkjaiban megjelentek az utcai harcokban elesett szovjet katonák első, újonnan készített sírhalmai. Felcsendültek az orosz forradalmárok indulójának akkordjai és díszlövésekkel adóztak elesett bajtársaik emlékének" (34. I.). Vagy: „Első ízben volt itt úgy (ti. Gercev őrnagy) mint annak a Szovjet Hadseregnek a tagja, amely 1945 tavaszán elkeseredett harcok után kihajtotta a német fasisztákat és felszabadította a várost" (48. I.). Inkább ne is folytassuk. (Befejező része a következő számunkban) MAYER JUDIT: A SZLOVÁK-MAGYAR FORDÍTÁSOK GYAKORLATI KÉRDÉSEI 14
