A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-07-29 / 31. szám

— Jó szervezeti munkával. Mindenbe bekapcsolódunk, amit a Nemzeti Front szervez, s magunk is gyakran kezde­ményezünk. A nő- és gyermeknapi ünnepséget mi szervezzük, ugyanúgy a nyugdíjasok látogatását is. Textil­es fémhulladékot gyűjtünk, virágot ül­barátságban vagyunk. Falunk példás határőr község. E rangot sem lehet csak úgy egykönnyen megszerezni. Hogy milyen éber szemű segédhatár­őreink vannak, arról inkább a katonák meséljenek, vagy ő — mutat a belépő Libái Józsefre. az eddigi halászzsákmányt, egy pilla­natig töpreng ... - Ma szép idő van, több vendégre számítunk, ha lennének szívesek még egyszer visszamenni . . .- Jó, megyünk. A kolozsnémai halászcsárda pincére ismét rágyújt, és ismét vár. Aztán ha MÚLTKÉPEK tétünk, de még kirándulást is szerve­zünk. — A mindenbe bekapcsolódás külön­ben jellemző a falu népére - fűzi to­vább a gondolatot az elnök. — A múlt­koriban faluszépítési akciót rendeztünk. A község lakossága mindössze 754 fő, de 158-ban várták az irányítást, hol mit kell rendbe hozni. Ki is csinosítot­tuk a községünket. Újjávarázsoltuk a gyermekparkot. Feltöltöttük a gödröket, elgereblyéztük a földet, átfestettük a hajóhintát, libikókát, csúzdát, korlátot, padokat. A park is az összefogás ered­ménye. Valamikor tó, majd lápos, sá­ros terület volt azon a helyen. Feltöl­töttük, a játékokhoz csak az anyagot kellett megvenni. A medvei határőrök készítették el. Mert velük is igen nagy- Bizony megállítjuk az idegent s rá­kérdezünk mi járatban van, ha csak úgy egyedül kószál a faluban vagy a határban. Még nők is teljesítenek szolgálatot. Az iskolásgyerekeket is arra neveljük, ne csak nézzenek, de lássanak, s szóljanak, ha valaki gyanú­san viselkedik. A CSÁRDÁNÁL Húsz év körüli fiatalember ácsorog a Duna partján. Idegesen órájára néz, rágyújt, beül az autóba. Kis idő múlva kipattan, odalép a ladikból kilépő halászokhoz.- Fogtak valamit?- Egy szép ponty és két kisebb süllő került partra. Nem lesz még elég? Mura Tibor gondolatban felbecsüli elegendőnek saccolja a halat, bepa­kolja a Skodájába és meg sem áll a csárda konyhájáig. Délre messzire illa­tozón, ízesen, zamatoson ott gőzölög a halászlé a vendég asztalán. Itt akár be is fejezhetem az Íráso­mat, mert július utolsó vasárnapján sokunk úticélja Kolozsnéma lesz. Nem annyira halászléje, mint azt itt, a Duna partján megrendezésre kerülő CSEMA­­DOK járási dal- és táncünnepély miatt. Az itteni árnyas fák alatt állítják fel a pódiumot, ezek nyújtanak árnyat a tűző nap melege s védelmet a zápor­eső ellen, amely remélhetőleg elmarad. FISTER MAGDA (A szerző és Prandl Sándor felvételei) túra utolsó s egyben leghosszabb útvonalát. A cél: Örsújfalu (Nová Stráž). Nem véletlenül ez a Komá­rom melletti falu túránk végállo­mása. Itt nyílik ugyanis augusztus 12-én a nyári művelődési tábor. — Bizonyára sok fiatal szeretne részt venni a kerékpártúrán. Mit vigyenek magukkal? — Mindenekelőtt egy sátrat vagy ggy hálózsákot, mert a csillagos ég alatt szoktunk aludni. Az élelemről mindenki maga gondoskodik, ezért a pénzt se felejtsék otthon. Fontos dolog továbbá, hogy a kerékpárok jó állapotban legyenek, hiszen több mint 300 kilométert kell megten­nünk. Egyébként szeretném felhívni a figyelmet, hogy az érdeklődők bárhol és bármikor csatlakozhatnak hozzánk a kerékpártúra folyamán. Szívesen látjuk az autósokat is, fel­téve persze, hogy vállalják a kerék­pározók tempóját. (Képünkön: a ta­valyi kerékpártúra részvevőinek egy csoportja) — ez — (Molnár László felvétele) Társadalmunk nagy eröleszitéseket tesz a társadalomellenes cselekmények, egy­szóval a bűnözés megfékezésére. Ezen erőfeszítéseken belül különösen a visz­­szaeső bűnözők által elkövetett bűn­­cselekmények számának csökkentése áll társadalmunk ezirányú tevékenységének előterében. Azt lehetne mondani: a ló­nak négy lába van, mégis megbotlik. Ingatag jellemű emberek bizonyos kö­rülmények között szembe kerülhetnek a törvényekkel, s cselekedetükért elnyerik méltó büntetésüket, s ezt a bűncsele­kedet súlyosságának és társadalmi ve­szélyességének megfelelően különböző fokozatú büntető-javitó intézetben töltik le. A büntető-javitó eljárás célja, hogy az elítéltek valóban őszintén megbán­ják cselekedetüket és átesvén a neve­lésen, büntetésük letöltése után teljes értékű tagként térjenek vissza a társa­dalomba. Tehát az a lényeg, hogy az első megtévedést egy-egy embernél ne kövessék további bűncselekedetek. A nemzeti bizottságok egyszeri segélyben részesítik a büntetésüket letöltött sze­mélyeket, addig, amíg nem találnak számukra megfelelő munkát. Ennek el­lenére még ma is a törvények megsér­tőinek elég nagy részét visszaeső bű­nözők teszik ki. Miért van ez Így? Ta­lán mindannyian hibásak vagyunk töb­­bé-kevésbé ebben, a társadalom tag­jai, az üzemek vezetősége és a dolgo­zó kollektívák. Sok esetben a büntetését letöltött ember a társadalom sok tag­jának szemében örökre meg van bélye­gezve. A munkahelyen mindenki elzár­kózik tőle, a kollektíva nem fogadja be, s Így aztán bekövetkezik, amitől mindenki a legjobban lél: sokszor sa­ját hibáján kívül nem tud beilleszkedni a társadalom életébe. Keresi a kiutat az elzárkózottságból, újból a régi ba­rátaihoz fordul, Így aztán kétes elemek­kel veszi fel a kapcsolatot. Ezzel elkez­dődik az a folyamat, amelynek követ­kezménye a visszaeső bűnözés. Igaz, sokkal nehezebb vállalni a dolgozói kol­lektíváknak a felelősséget a büntetését letöltött ember neveléséért, mint elta­­szitani magunktól. (Persze itt nem a javíthatatlanokról, de azokról van szó, akik őszinte szándékkal közelednek, vi­seltetnek a társadalom iránt.) Pedig ne­künk ezt a nevelőmunkát vállalnunk kell. Ha a bűnözésekről beszélünk, a legelszomorítóbb éppen az, ha Hatal emberekről van szó. Mert bizony elgondolkodtató, amit a múltkor hallottam. Hogy egy-egy ja­vítóintézet előtt látogatási napokon a legkülönbözőbb típusú autók tömege áll, ami azt jelenti, hogy jól szituált családok gyermekeiről van szó. S ön­kéntelenül felmerül a kérdés: Hogy le­hetséges, hogy ezeknek a szülőknek mindenre van ideje, csak éppen arra nincs, hogy megfelelő neveléssel, ráha­tással elejét vegyék gyermekeik bűnö­zésének? Bizony ez így nincs jól. Mert az ember sokkal tartósabb érték, mint az autó és minden más fogyasztási cikk. 3

Next

/
Thumbnails
Contents