A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-01 / 27. szám
Az amerikai indiánok képviselői az ENSZ székhelyén, Genfben jöttek ösz-Az Egyesült Államokban, a különösségek kiállításán ezt a fúvóshangszert is bemutatták. Tulajdonosa azt állítja, hogy játszani is lehet rajta. sze, hogy az Amerika eredeti lakosságának jogait tárgyaló nemzetközi konferencián részt vegyenek. Azért jöttek el, hogy elveszett méltóságuknak legalább egy részét visszaszerezzék, hogy egykori kultúrájuk maradványait megmentsék. Jean C. párizsi fiatalember elhatározta, hogy „háziasszony" lesz. Felesége, Annie, ugyanis szerencsésebb volt az álláskeresésben. Megegyeztek hát, hogy - míg a gyerekek fel nem nőnek - Annie lesz a „családfő", Jean pedig a „háztartásbeli1 Az ismert színművész, Andrzej Szczepkowski lánya és a kiváló lengyel író, Jan Parandowski unokája, Joanna Szczepkowska nemrégiben végezte el a varsói Állami Színművészeti Főiskolát. A moziközönségnek Jan Batory Con amore c. filmjében mutatkozott be. % A Zürich melletti Klotenben zsákmány nélkül menekült egy bankrabló, aki „kezeket fel!" kiáltással rontott be egy bank pénztárhelyiségébe és pénzt követelt. Egy ideig tanácstalanul állt, azután elvesztette türelmét és eltűnt. Szemlátomást meghökkentette a bank alkalmazottainak és ügyfeleinek a viselkedése: mindenki úgy tett, mintha mi sem történt volna, és továbbra is csak a saját dolgával foglalkozott. • • Szuhumiban- v -v (Szovjetunió) létezik egy folklóregyüttes,' 1 amelynek v i minden % \ tagja több mint száz » esztendős. ' Afelvételün& \ I kön látható két százéves zenész az együttes legfiatalabb tagjai közé ______________________ tartozik. Idén töltené be 50. életévét Marilyn Monroe. Tizennyolc éve halt meg tragikus körülmények között. Hollywood és Amerika azonban ma is a Monroelegenda jegyében él. Születésnapján nagy képes riportokban, cikkekben emlékeztek meg róla a sajtóban. Portrékészitöje egy olyan felvételt is közzétett, amelyet eddig nem ismert a nyilvánosság. VITA A KÉPERNYŐ KÖRÜL (Egy 13 éves kislány naplójából) Június 11. Csütörtök, este 6 óra. Apuka megjött a munkából. Kezet mosott, átöltözött, megvacsorázott. Utána belépett a szobába, bekapcsolta a televíziót és letelepedett a fotelbe. Apuka minden este ezt csinálja, nem csoda hát, ha anyuka mérges rá, Ma is megszidta. Azt mondta neki: — Mért ülsz le mindjárt? Teli hassal nem jó leülni. Az nem egészséges. Mozogj egy kicsit. — Talán bizony ugráljak, mint a bakkecske? — hangoskodik apuka. — Ugrálni nem kell, de segíthetnél! — Jól van, segítek — feleli apuka. — De még végignézem ezt a kisfilmet. Afrikáról szól. Nagyon érdekes ... Várjuk, várjuk apukát, de csak nem jön segíteni. Igaz nekünk sem akaródzik még a leckéhez fogni. Inkább kiszökünk az utcára játszani. Este 8 óra. Anyuka ilyenkor a legidegesebb. Mindjárt kezdődik a játékfilm és még nem fürdette meg Lajoskát. De Lajoska nem akar vetkőzni. Rúgkapál, karmol és köp. — Köpsz, te betyár, köpsz?! — kiált rá anyuka. — Köpök, azért is köpök! — felesel Lajoska. — Nesze, ha köpsz — mondja dühösen anyuka és a szájára legyint. öcsike bömböl, mintha a bőrét húznák, de hiába sivalkodik, mert anyuka ölbe kapja és viszi a fürdőszobába. , t Néhány percig csönd van. Aztán kiszalad anyuka a fürdőszobából. — Nem láttátok a gyerek pizsamáját? — kérdezi idegesen. — Hová is tettem azt a pizsamát? •» Erre apuka megjegyzi. — A pizsamát nem láttuk, de kezdődik a film. — Na tessék, már kezdődik — mondja anyuka. — Én meg azt se tudom, hol áll a fejem. Keressétek meg gyorsan azt a pizsamát! Ha megtaláljátok, hozzátok be a fürdő-' szobába! Végre sikerült ráhúzni öcsire a pizsamát és anyuka nyomban bedugja az ágyba. — Hála az égnek! — sóhajtja és letelepszik apuka mellé a másik fotelba. — Lányok, induljatok leckét írni! — szólt ránk apuka. Kénytelenek vagyunk távozni. Kicsit várunk, tanakodunk a konyhában és néhány perc elmúltával viszszahúzódunk a szobába. Észre sem veszik, nem figyelnek ránk és mi kuncogunk magunkban ... Csend van, csak a készülék hangszórója bömböl. Egyszerre csak azt mondja anyuka. — Zúg. — Had zúgjon — feleli apuka. — így nem lehet élvezni a filmet. Zúg, zúg, zúg! — hajtogatja anyuka a magáét és felugrik. Odamegy a készülékhez és csavargatja a gombját. — Megint csavargatod, megint! Úristen, micsoda izgágaság! — De ha zúg. — Mit bánom én, zúgjon, ha úgy tetszik neki. — Várj egy kicsit, mindjárt jó lesz! — Dehogy lesz! Nem értesz hozzá... Ha nem hagyod abba, megyek és lefekszem. — Jobban is teszed — feleli anyuka. Este 9 óra. Űjabb galiba, öcsi nem akar aludni. Kibújik az ágyból és le-fel szaladgál a szobában. Folyton azt kiabálja, hogy ő katona és nagyokat dobbant a lábával. Apuka rákiált. — Ha nem hagyod abba, elfenekellek! Erre Lajoska még nagyobbakat dobbant. Ezt már apuka nem tűrheti. Felugrik a fotelból és jól elnáspángolja öcsit. Lajoska bömböl és mi egy szót sem értünk a filmből. Anyuka ölébe kapja kisöcsit és csókolgatja. — Fáj, kisfiam, fáj? — kérdezgeti folyton és haragos pillantásokat vet apukára. — Könnyű egy ilyen kisgyereket megverni, könnyű! Különben sem lehet veréssel nevelni. — Először szépen kértem, de ha nem használt — mormogja apuka. — El kellene altatni. — Akkor altasd el! — fortyant fel apuka. Tíz percig vitatkoznak, hogy ki altassa el. Végre apuka megmozdul, ölbe veszi Lajoskát és indul a másik szobába altatni. — öt percig altatom — szólt viszsza —, ha ezalatt nem alszik el, otthagyom. — Nyomban elalszik — mondja anyuka —, nagyon álmos... Vidd csak nyugodtan, majd elmondjuk, mi történt a filmben, amíg altattál. Apuka végre elvonul Lajoskával. Kis idő múlva halljuk, hogy énekelget neki. Aztán csönd. Egyszerre csak nyílik a hálószoba ajtaja és kiszalad öcsi. Anyuka ijedten ugrik fel és azt kérdezi tőle: — Hát apuka?! — Elaltattam — feleli diadalmasan Lajoska. Este 9 óra 20 perc. Végre Lajoska is elaludt anyuka ölében. Beviszi a másik szobába és az ágyacskájába teszi. Tovább nézzük a filmet, közben azon tanakodunk, felköltsük-e apukát vagy sem. — Költsük fel — javasolom, — mert megharagszik. — Hátha azért haragszik meg, hogy felköltöttük — mondja a kishúgom. — Inkább költsük fel — indítványozza anyuka is. — Majd elmondjuk neki, mi történt a filmben. Anyuka átmegy a másik szobába és nagy nehezen felrázza apukát. Mégis kár volt felkelteni, mert nagyon dühös. Azt mondja: — Egy hónapban egyszer ad jó filmet a televízió, és azt sem nézhetem végig! Anyuka nyugtatja, csitítgatja, közben elmeséli, mi történt eddig a filmben. Apuka morcosán és álmosan hallgatja. Este 10 óra. A televízióban véget ért a film, de még nem kapcsoljuk ki a készüléket, mert apuka a híradót is meg akarja nézni. A kishúgom már nagyon álmos, el is alszik csendesen. Kíváncsi vagyok rá, ki írja meg a leckét helyette? A híradó egy kicsit hosszúra nyúlik, de utána mindig megdörzsölöm a szememet, nehogy elaludjak. Be kell várnom a végét. Nagy sokára mégis megjelenik a képernyőn a bemondónő és jóéjszakát köszön. Várom, hogy anyuka vagy apuka kikapcsolja a készüléket. De nem mozdulnak. Jobban odanézek s látom, hogy mindketten alszanak. Az egyik jobbra, a másik balra hajtja a fejét. Felállók és csendesen a készülékhez lépek. Kikapcsolom. Utána kivonulok a konyhába. Féltizenegyre jár az idő. Végre csend van; csend és nyugalom. Hozzáfoghatok a leckeíráshoz. DÉNES GYÖRGY 9
