A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-16 / 51. szám
KEGYETLENSÉG ÉS CIVILIZÁCIÓ (Roland Auguet könyve a római játékokról) Az antik római kultúrába egy sajátos szemszögből vezet be a szerző: a cirkuszi játékok szemszögéből. Az örök Város életének egy olyan oldalát próbálja megértetni az olvasóval, amely ezidáig csupa félreértést és ellenszenvet szült. Mindez persze a helytelen történelemszemléletből eredt (amit egyébként lépten-nyomon tapasztalhatunk más korokkal szemben isi): mai erkölcsi felfogásunkat vetítettük csaknem két évezreddel korábbi viszonyokra. A könyv épp azért hasznos olvasmány, mivel mintegy „belülről" láttatja a római játékok egész rendszerét és az azokat szülő társadalmi viszonyokat. „A világon semmi sem annyira összeférhetetlen a jellegzetes római felfogással, mint a kegyetlenségnek az a formája, melyet szadizmusnak szokás nevezni" — hangsúlyozza már könyve elején a szerző, aztán a játékok történetének végigkísérésével igyekszik bizonyítani, hogy huszadik századi szemléletmóddal valóban nem lehet megérteni a letűnt korok emberének életét, alkotásait. Az írott forrásokból és a tárgyi emlékanyagból rekonstruálja az eseményeket, minden oldalukról megközelítve azokat. Nézzük hát mi is röviden, miként jöttek létre, aztán hogyan alakultak a későbbiekben a római cirkuszi játékok! Huszadik századi felfogásunk szerint a legszörnyűbbek, a legembertelenebbek, a gladiátorjátékok a temetési szertartásokon alakultak ki. Az egész lényege egy hiedelmen alapszik, miszerint az elhunytat a túlvilágon az általa- vagy a temetésén megölt ellenség szolgálni fogja. Ezért szokásba jött a gazdagabbak elhantolásakor rabszolgák megölése. Idők folyamán ezt az aktust mind látványosabbá igyekeztek tenni, lassan kikopott mellőle a hiedelemalap és az előkelőségek a nép szórakoztatására rendezték őket. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a játékok nézőit nem az öldöklés vonzotta a cirkuszba, hanem a művészi küzdelem és a férfias erő. Nem kellett okvetlen vérnek folynia egy-egy párviadalon, hiszen ha mindkét fél egyaránt bátornak és ügyesnek mutatkozott, akkor még a legyőzött is kegyelemben részesülhetett! (Megjegyzendő azonban, hogy az emberi életnek nem tulajdonítottak mindig olyan értéket mint korunkban. Tehát, ha esetleg egyik fél holtan maradt a porondon, teljesen természetesnek találták. A cél azonban ekkorra már nem emberek legyilkolása volt! Történtek azért természetesen bizonyos kilengések is — amikor a játékok öncélú öldöklésekké fajultak - de ezek vagy szabályos kivégzések lehettek, vagy egy-egy őrült császár — pl. Caligula, Néró - szeszélyei.) A kevésbé véres, de azért elég nagy veszélyekkel járó kocsiversenyek eredete viszont bizonyos termékenységi kultuszokra vezethető vissza. A versenyek fénykorára azonban ezek is elvesztették csaknem teljességgel eredeti alapjukat. A császárok a különféle cirkuszi játékokat aztán a tömegek fékentartósára használták fel. Gyakori látványosságok rendezésével semlegesítették a tömeg politikai aktivitását, elterelték a figyelmét a birodalom valós gazdasági és társadalmi problémáiról. Hatalmas építkezésekkel (gondoljunk csak a Colosseum impozáns épületére!), óriási anyagi befektetésekkel próbálták a sokszor követelődző közönség egyre növekvő igényeit kielégíteni. Az uralkodónak tehát — ha népe kegyeiben kívánt maradni - akarva-akaratlan meg kellett szerveznie ezeket a játékokat! Kik szolgáltatták vajon a látványosságot? Kezdetben mindenképpen rabszolgák, de később mind nagyobb számban léptek be szabad (sőt nemes!) polgárok is, hiszen a gyors érvényesülésnek ez is egy módja volt. A harcosok legügyesebbjei valóságos sztárokká váltak és az ilyenek fellépése csemegének számított. A mai európai kultúra bőven táplálkozik az antik Róma örökségéből, épp ezért kell foglalkoznunk az ilyen, látszólag nem kimondottan humánus jelenségekkel is. Ahhoz, hogy megértsünk egy kort, annak emberét; alaposan szemügyre kell vennünk az akkori viszonyokat, és nem szabad a csak nekünk tetsző jelenségeket kiemelni, mert ezáltal esetleg azok is eltorzulva jelenhetnek meg előttünk. A római civilizáció akkora mértékben gazdagította kultúránkat, hogy igazán nem kell bizonyos oldalait eltitkolnunk vagy esetleg az általunk vélt hibáit mentegetnünk! A szóbanforgó könyvecske legnagyobb érdeme éppen az, hogy bátran, valóban tárgyilagos történelemszemlélettel boncolgatja a római játékok lényegét. LISZKA JÓZSEF SZEMMŰTÉT LÉZERREL Tűhegyes lézersugárral végeznek szemműtétet a Német Demokratikus Köztársaság greifswaldi egyetemének szemészeti klinikáján. A beteget vilógtalanság fenyegeti retinaleválás miatt, cukorbetegségének késői következményeként. A lézersebészet ezt a folyamatot állítja meg. Rendszerint mintegy 150 „hegesztési pont" szükséges a levált retina „visszaerősítéséhez". A szemet csupán szemcseppekkel érzéstelenítik, és a beteg a műtét után rögtön elhagyhatja a kiinkát. Eddig mintegy ezer betegen végeztek a greifswaldi szemklinikán ilyen lézerműtétet. BETEGSÉGEK ELLEN VÉDŐ KÖNNY A könnymirigyek termelte könny vízből, valamint különböző szerves és szervetlen anyagokból áll. Állandóan védőén bevonja a szem külső részét, a szem és a szemhéjak közötti súrlódást észrevehetetlen finomságévá teszi. Bizonyos szélsőséges hangulatokat könnytúltermelés kísérhet, ezt a jelenséget sírásnak ismerjük. De még harmadik funkciója is van a könnynek — segít megvédeni a szemet a betegségektől. Már régebben kiderítették, hogy a könny antitesteket tartalmaz. Amerikai kutatók most már immun-védőanyagokat is felfedeztek egészséges emberek könnyében. TABLETTA A LÁMPALÁZ ELLEN? Jobbára a lámpaláz az oka, hogy egy-egy híres előadóművész, például zenevirtuóz, nyilvános előadását gyakran nem lehet összemérni hanglemezfelvételeivel. Az idegesség, és vele a túlzott katékolamin-kiválasztás növekvő félelmet idéz elő, befolyásolja a zenész időérzékét, és mozdulatainak koordináltságát. Egy londoni kórház orvosai 24 lámpalázas hegedűművészt tanulmányoztak — a művészek két napon át előadást tartottak kritikusok előtt. Az első napon a muzsikusok felének 40 milligrammnyi oxprenololt adtak, a másik felének pedig hatástalan anyagot, placebot. A második napon ez az utóbbi csoport kapott gyógyszert, és az elsőnek adtak placebót. Két kritikus értékelte a produkciókat, az intonálást, a vibrátókat stb. Az oxprenololt kapott művészek előadása lényegesen jobb volt, különösen azoké, akik placebót bevéve, különösen rossz osztályzatot kaptak. Vérnyomásuk, pulzusszámuk, idegességük csökkent a gyógyszer hatására. A kutatások azt is kimutatták, hogy az oxprenolol és más hasonló készítmények csökkenthetik, vagy akár el is tüntethetik a stressz elektrokardiográfiai úton felismerhető hatásait. Ezekről jól tudjuk, hogy a normálisan tevékenykedő emberek esetében is idővel betegségtüneteket okozhatnak. CEMENT HELYETT BAKTÉRIUMOK Víztárolók építésekor gyakran szigetelni kell a tároló alját a víz elszivárgásának megakadályozására. Szovjet vízmérnökök legújabban egyszerű és célszerű módszerrel teszik vízátnemeresztővé a víztárolók alját: baktériumok munkára fogásával. A munkagödör kiásása után géppel egyenletesen táplálékréteget terítenek el a baktériumok számára: szalmát, magvakat, burgonyaszárat és leveleket, majd talajréteggel takarják be ezt a réteget. Vizet szivattyúzva a tárolóba, a baktériumok megkezdik munkájukat, kivonják az oxigént és vízátnemeresztővé alakítják át a talajt. A vízátnemeresztő réteg vastagsága két hónap alatt eléri az öt centimétert, három év múltán pedig már 35 centiméter az elbomlott anyagréteg vastagsága. A „háziasított" baktériumok így sok százmillió köbméter vizet óvhatnak meg az elszivárgástól. A FORRÓ TEA JOBBAN HÜT Az angliai Harrow klinikai kutatóközpontjának három kutatója a múlt év forró nyarán annak a kérdésnek szegődött nyomába, hogy mi hűt jobban: a jégbehűtött ital vagy a forró tea? Ennek eldöntésére infravörös termográfiával mérték számos kísérleti személy bőrének hőmérsékletét. A jégbehűtött ital a száj térségében okozott lehűlést, egy csészényi forró tea elfogyasztása után viszont 1—2 fokkal csökkent a bőrhőmérséklet. Ez lehűlés és felfrissülés érzetét keltette a kísérleti személyekben. Mindenesetre a bőrhőmérséklet 15 percen belül újra az eredeti értékre emelkedett, amiből az következne, hogy a nyári forróságban óránként négy csésze forró teát kellene meginni a lehűlés érzetéhez, ami viszont még az igazi teaivó angoloknak is sok lenne. MENNYI PLUTÓNIUM ENGEDHETŐ MEG AZ IVÓVÍZBEN? Egy 1965-ben jóváhagyott nemzetközi szabvány szerint az ivóvízben milliliterenként legfeljebb 5 pikocurie plutónium lehet. Ez az ajánlás azon a megfigyelésen alapul, hogy a bélből ez a radioaktív elem voltaképpen nem szívódik fel. Két amerikai kutató most megállapította, hogy a 3 és a. 4 vegyértékű plutónium valóban alig-alig, ám a 6 vegyértékű — mint az állatkísérletek kimutatták — viszonylag könnyen felszívódik a tápcsatornából. Az ivóvízben ez a fajta plutónium is föllelhető, mert ha a vizet csírátlanítás végett klórozzák, a 4 vegyértékű plutónium 6 vegyértékűvé oxidálódik. Ez arra figyelmeztet, hogy számottevően csökkenteni kell az ivóvíz plutóniumtöménységének felső határértékét. 18
