A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-09 / 50. szám
* fürdő(aKibani készruhákban már felveszik a versenyt a városokkal. Hiánycikkekért hozzájuk járnak. Tréfásan meg is jegyzi: „Például bunda, harisnyanadrág csak Bratislavában, Kassán és Várgedén kapható! Menjenek Bandi bácsihoz, nála minden beszerezhető ...” — Az új helyen 100-ról 250 ezer koronára növekedett a forgalom. Az áruházban központi fűtés, meleg víz. Az elárusítók le is zuhanyozhatnak, ha fáradtak. Sok mindent elárul a lakosság anyagi helyzetéről, hogy színes televízióból, automata-mosógépből és összecsukható kerékpárból nem tudják kielégíteni az igényeket. A hnb épületét mintha a meséből varázsolták volna Várgedére. Esketőtermétől talán nincs is különb messze vidéken. Az elnök, Gondás Rudolf, jó kedélyért nem jár a szomszédba. Szereti a tréfás történeteket, amelyeken jókat lehet derülni, ö maga is tárháza az ilyen történeteknek. Most csak egyet írok ide mutatóba a sok közül. „Szabad-e használni a helyi nemzeti bizottság hivatalában, hogy hála istennek?" — kérdezik a feljebbvalóktól. „Isten ments!” — hangzik a válasz. Apja detvai születésű. A húszas években költözött Várgedére. Ö már itt látta meg a napvilágot, tökéletesen beszéli mind a két nyelvet. Mikszáthot, Móriczot, Adyt, Tompát, Illyést, Nagy Lászlót magyarul olvassa. Magyar nemzetiségű elnökök között is kevés az olyan, aki fejből elmondaná Adynak azt a versét, hogy „Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse, Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek.” Tompától is tud fejből idézni. Gyakori vendége a Járási Népkönyvtárnak. Persze az irodalomnál sokkal jártasabb a falu dolgaiban. Sóhajt egy nagyot az irodájában, amint leül szemben velem, mert hogy a lakosság ellátásával már rendben lennének. Feketepatakon önerőből, 600 ezer koronás beruházással vegyesboltot és új vendéglátóipari üzemegységet építettek. A szintén hozzájuk tartozó Kisgömörben úgyszintén. Az áruházon kívül a községfejlesztési terv része még a szolgáltató ház, a kulturház, az orvosi, gyermekorvosi és fogorvosi rendelő, a ra vatalozó, a mozi felépítése, a fürdő korszerűsítése stb. Újra kint járok a házak között. A Várhegy tetején amolyan kisebb „té vétorony", erősítő állomás, a bratislavai tévéműsor vételének megjavítására szolgál. Addig csak a pesti kép sétált be elfogadhatóan a dombok közé. Ütném vezet a Várhegy tetejére. Az erősítő állomás nagy, nehéz műszerszekrényét 60 ember kötelekkel vonszolta fel a helyére. A torony áll és azt példázza, hogy összefogással elérhető minden, leküzdhető a legnehezebb akadály is. És most már azzal fejezem be „köellátási helyzetjelentésemet”, a lakosságról való gondoskodást dicsérő írásomat, hogy van Várgedének hatvan nőt foglalkoztató olyan üzemegysége is, amely az ország minden részébe eljuttatja termékeit, a sósrudacskát, a nápolyit, a csokoládés kekszet stb. Vezetője az alsópokorágyi (Nižná Pokoradz) születésű Szabó István. Irodájában alig fér a falra a sok elismerő oklevél. Az üzemet tovább bővítik. Már most is két műszakban folyik a munka. A havi termelési érték eléri az egymilliót. Külön érdekességnek számítana, ha az üzem termékei mindenhova eljutnának az országba, csak Várgedére nem. De hát nem így van! Egyébként Szabó István egy ideig Bátkán, szülőfalumban volt üzletvezető, ami újra és újra arról győz meg, hogy szűkebb hazámban, szülőföldemen lakok. 16 1. Korond — székelykapu 2. Marosvásárhelyi városkép 3. Fehéregyháza — a segesvári hősök emlékoszlopa 4. Nagyszalonta — Arany János múzeum a Csonkatoronyban JURENKA BÉLA FELVÉTELEI
