A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-11-25 / 48. szám
A Garam mente népi építészete IV. A LAKÓHAZAK TÉRBELI ELOSZTÁSA, BÚTOROK, TŰZHELYEK, VILÁGÍTÓESZKÖZÖK A Garam menti parasztházak beosztása alapjában megegyezik a Közép-Európára oly jellemző szobapitvar-kamra tagolással. Tehát a lakóházakat a telken hosszába építették az udvari részükkel dél felé forditva. A paraszti élet hétköznapjai általában a középső helyiségben a pitvarban zajlottak le. Itt végezték az asszonyok a sütés-főzést, a férfiak pedig a szemeteléssel járó munkákat. A pitart a Garam alsó folyásánál elterülő falvakban „mantligerendának", az északabbra fekvőkben „mandrahóc gerendának" nevezett gerendával és a ráépült kis fallal két részre osztották. Az udvar felőli részből kétoldalt nyílott a „ház" és a „kamraajtó". A hátulsó része volt a „nyitott kürtő". A gúla alakú nyitott kürtőt vesszőből fonták és sárral betapasztották. Később a nagy tűzveszély elkerülése végett vályogból készítették. A nyitott kürtő alatt kétoldalt volt egy-egy „tyüszel", ami nem volt más, mint sárból megépített padka. Ezen történt a főzés. A pitar berendezése nagyon szerény volt. A tyüszelen tartották a „ t ra j - fúzt" (háromlábat) és a naponta használatos edényeket. Az udvar felöli sarokban kapott helyet a „vizespad", a padlásfeljáró alatt pedig egy „vakablak". Az evőeszközöket a falra akasztott „tálaspócon" tartották. A pitarból az utca fele nyitott az „első ház" vagy „első szoba". Ezt a helyiséget a többihez képest nagyobb megbecsülésben részesítették. Ez megnyilvánult a gazdagabb berendezésben, díszítésben és a használatában is. Bútorainak az elhelyezésére a szimmetrikus elhelyezés volt a jellemző. Az utca felé néző két kis ablak között volt a „sublót", néhol a „karospad". A két szomszédos falnál egymással szemben az ágyak, melyek közül az egyiket hat esetleg kilenc vánkussal magasra felágyazták. Ezt hivták „menyecskeágynak". Az ágyak végében a hátsó tálnál volt a tűzhely, az udvar felöl a szekrény vagy a „tulipános láda". A helyiség közepén kapott helyet az asztal a székekkel. Pitarból a kert felé nyilt a kamra, melyet főleg élelmiszerek raktározására használtak. Itt helyezték el a gabona és a liszt tárolására szolgáló ácsolt „szuszékot", meg a füstölt húsnak és a szalonnának a „söntést". A kamrát nagyon gyakran a család szükségletei szerint szobának alakították át. Ez volt a „hátsó szoba". Berendezése lényegében megegyezett az első szobáéval, csak hiányzott a menyecskeágy. Ebben a helyiségben helyezték el az „asztalágyat" is, melyet nappal asztalnak éjjel pedig ágynak használtak. Az egyes helyiségek talaját úgy készítették el, hogy a földet először ledöngölték, majd ló- vagy tehéntrágyás és pelyvás agyaggal „becsapták" („kicsapták"). Az ilyen talajt rendszeresen fel kellett újítani, amit kizárólag az asszonyok vagy a lányok végeztek pelyvás, trágyás agyaggal. Ezt hivták „rajbolásnak". Az első ház talaját díszíteni is szokták. A fal mellett kb. 10-20 centiméteres szélességben „cikcakkokat" (ismétlődően megtörő vonalakat) húztak. A Garam alsó folyásánál ezeket a vonalakat élénkpirosra festették. Ezért is hívták „cinóbernek". Ezen kivül az ágyak előtt sárga homokból hullámvonalakat készítettek. A tűzhelyek közül legrégibbnek tekinthető a már említett pitarban lévő „tyüszel". Ez még szabadtűzhely volt. Ellenben zárt tűzhely volt már a szobák valamelyikében megépített „siska". A siskának csak a teste volt a szobában, a pitvarból fűtötték és oda is vezették ki a füstöt, amely aztán a nyitott „kürtőn" (kéményen) távozott. A siska tetejét szögletesre képezték ki, és e mögött volt a gyerekek fekvőhelye a „szurgyik". A siskát később felváltotta a vályogból rakott „faliporhelt", majd a vas „csikós porhelt". A Garam menti falvakban az egyik legrégibb világítóeszköz a gyertya volt. A gyertyákat házilag kétféleképpen készítették. Az egyszerűbb változatnál a birkafaggyút vékonyra gyúrták, majd beletették a „kanótot" (kanócot), és összecsavarták mint a cigarettát. A másik változatnál a megolvasztott fagygyút „lopótökbe" öntötték, melyben előre elhelyezték a kanótot. A gyertyákon kivül gyakoriak voltak a mécsesek és később a petróleumlámpák is. BUDAY ENDRE
