A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-11-25 / 48. szám
A döntő vendégei és közönsége Vass Lajos, a zsűri elnöke a műsor végén a közönséget és a szereplőket is megénekeltette Követkéz« számunk tartalmából: CSEMADOK - NÉPMŰVÉSZET - HAGYOMÁNY Miklósi Péter: MINDENNAPI GYÓGYSZERÜNK? Neumann János: ÖTSZÁZ ÉVES SOROZÓ G. Szabó László: CSONTVÁRY - FILMEN Tóth László: A DÍSZLETTERVEZŐ Lacza Tihamér: ISKOLA A NAGYVÁROSBAN Az első oldalon riportkép a Tavaszi szél vizet áraszt országos népdalverseny döntőjéről szóló Írásunkhoz. A címlapunkon Prandl Sándor, a 24. oldalon Buday Endre felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. 1. Borús, szeles, hűvös volt az időjárás az idén október huszonnyolcadikán. A bratislavai Kultúra és Pihenés Park nagytermét azonban már délelőttől így is élénk nyüzsgés, hangos sürgésforgás uralta. Egyre újabb meg újabb vidéki rendszámtáblájú társasgépkocsi állt meg a Duna-parti Kultúrpark szűk udvarán és a buszokból szebbnél szebb népviseletet öltött lányok és asszonyok, illetve határozott léptű férfiak szálltak ki — többnyire vidáman, derűs arccal és nótával az ajkukon. Ezen a napon került megrendezésre a csehszlovákiai magyar népdalénekesek, éneklőcsoportok és népi hangszeren játszó muzsikusok országos versenyének döntőjére. És hát miként festene a Tavaszi szél vizet áraszt utolsó, legizgalmasabb fordulója egész napos nótázás nélküli... Az egyik sarokban citerát hangoltak, a másikban köcsögduda dohogott, a szomszédos teremből pedig az éneklőcsoportok egyikének dalolása hallatszott. Mindenki próbált és versenylázban égett, hiszen az országos döntőben való részvétel jelentős tét és megtisztelés is, amely a verseny korábbi fordulóinak összegezésére, egyesítésére hivatott. Ezért kétségtelenül nehéz dolguk volt az országos vetélkedő döntőjébe jutott szólistáknak és csoportoknak. Feltehetően már a járási és kerületi fordulókban is mindent megtettek, hogy a legjobbat nyújtsák; de most, az utolsó fordulóban ennél is szebb, jobb műsorral akartak színpadra lépni. A döntő műsora bizonyította: lehetett! Gondolom, a zsűri elnöke — Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző is erre célzott, amikor rövid műsorzóró értékelésében kifejtette: útban a döntőre a népművészet tiszta forrásából eredő patak csörgedezését várta; ehelyett azonban a népművészet kimeríthetetlen tengerébe csöppent. Hozzáfűzte még, hogy a szereplők, a CSEMADOK és a többi rendező szerv közös feladata lesz a jövőben tovább óvni és még jobban feltárni ezt az eleinktől örökölt mérhetetlen kincset. Nos, mennyiben látta el ezt a feladatot a VI. országos verseny döntője? 2. Ha rendezésileg kevésbé is, de szakmai szempontból mindenképpen előrelépést jelentett. Olyannyira, hogy a népdalok eléneklését, furulyán vagy citerán való eljátszását tekintve valóban A Hét 34. és 35. számában riportot közöltünk „Ki volt Forkin László?” címmel. Írásom bevezetőjében elmondtam, hogy Bratislava egyik szaktanintézetének (Závody inžinierskej a priemyslovej prefabrikácie, n. p.) tanulói és nevelői bukkantak a már-már feledésbe merült Forkin László nevére, ők derítették ki, hogyan működött együtt a Garam másik partján lábukat megvető szovjet egységekkel, hogyan végezték ki a magyar fasiszták Tajnában. Tanulók és nevelők figyelmességének volt az eredménye, hogy a Život képes hetilap kétoldalas cikkben számolt be a lelkes fiatalok lázasan kutató munkájáról, hogy mi is két számunkban nehéz számot adni az utolsó fordulóban szerepelt huszonkét szólista és csoport teljesítményéről. Kit emeljünk ki, kit illessünk külön dicsérettel a tudásuk és tehetségük legjavát nyújtó szereplők sokaságából? A legszívesebben mindenkiről írnék néhány értékelő, elismerő s további munkára serkentő mondatot, de erre — helyszűke miatt — egyszerűen nincs mód. Tetszik vagy nem, de be kell érnünk azzal a megállapítással, hogy a döntő valamennyi foglalkoztunk a bátor garamkálnai (Kálna nad Hronom) Forkin László életével, a második világháború utolsó éveiben kifejtett rendkívül hasznos tevékenységével, elfogásának és kivégzésének a körülményeivel stb. Nem is gondoltuk, hogy kétrészes írásomnak olyan nagy lesz a visszhangja a lévai (Levice) járásban és másutt is, hogy még a leleményes tanulók is figyelemmel kísérik, amit a magyar lapok, nevezetesen a Hét felfedezettjükről, Forkin Lászlóról ír. Egy napon cseng a telefon, s a szaktanintézet egyik nevelője jelentkezik, szeretnének találkozni velünk az intézetükben, szeretnének elbeszereplőjének teljesítménye élményt jelentett, mindenkinél a gondos felkészülést, a népdaléneklés szeretetét és értését tapasztaltuk. És ha Holecz Ilona alsóbodoki (Dolné Obdokovce), Szvorák Katalin füleki (Fiľakovo) népdalénekest; Oros Gyula, dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) szólófurulyást, valamint a szesztai, zsarnói, bussai és gesztéi éneklőcsoportokat, illetve a nagykövesdi citeraegyüttest mégis külön említem, azt csupán azért, mert az szélgetni mindarról, amit még tudunk Forkin Lászlóról, de nem fért bele a cikkbe. Aztán Magátová nevelőnő, a tanulók kutató csoportjának legközvetlenebb irányítója személyesen is megjelent szerkesztőségünkben, s meghívott bennünket arra a beszélgetésre, amelyet a tanulók velünk szeretnének folytatni. Magától értetődően készségesen és örömmel ígértük meg a megjelenést, s köszönettel fogadtuk a meghívást. Október végén került sor a nagyon érdekes és értékes találkozóra. A zsúfolásig megtelt teremben, ahol Forkin László lánya, Szvetlik Janka is megjelent, s ahol már a Životból és a Hétből kivágott képek elevení-Szlovák ipari tanulók között 2
