A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-11-18 / 47. szám
SZUPERZSOKÉ Megbeszélték, hogy délután két órakor találkoznak. Éppen a kocsija körül babrált, amikor Bob azt telefonálta, hogy ma kivételesen legyen türelmes, késés esedékes. — Nehéz ügyfél, darling. Tudod, hiszen érted. Van ez így ... — Tudom, tudom. Neked mindig nehéz ügyfeleid vannak. Azért... csak eljössz hozzám, nem? — Természetesen. Te menj, darling. Jövök biztosan. Marthe mosolygott. A többiek azt mondták, hogy „kedvesem”, „szívem”, és „aranyom”, de Bob ragaszkodott a „darling”-hoz. Egy kicsit régimódis ez a darling, de van charme-ja a szónak. Bob egyáltalán olyan volt, mint egy lovag a régi filmekből, s talán ezért ragaszkodott az esküvőhöz. Marthe természetesen boldogan „igen” -t mondott. Egy órával később behajtotta a kocsiját az új villa garázsába. Nem is volt ez villa, hanem egy régi farmerház az erdő mélyén, amelyet ügyes kezek átalakítottak. Igen, az ablakokra függönyök kellenek. Előszedte a métert és munkához látott. Fiatal és szép, tehetséges fiatalasszony, aki boldog, hiszen három hét múlva lesz az esküvő. Bob eljegyzési gyűrűje a lány mutatóujján ragyogott. Éppen az előszobában szorgoskodott — ez lesz majd Bob dolgozószobája —, amikor a rendőrautó a ház elé kanyarodott. A tizedes megvizsgálta Marthe kocsiját. — Jó napot — mondta a rendőr — Minden rendben van? — Igen. Miért? — Ellenőrző körúton vagyunk. Egyedül tartózkodik ebben a házban? — Pillanatnyilag. Hamarosan megérkezik a vőlegényem. A rendőr belenézett a noteszba. — A neve Bob Stevenson? — Igen ... Megvettük ezt a házat és ... Valami történt? A rendőr nevetett. — Minden rendben van, kisaszszony. Mr. Stevenson tehát minden pillanatban megérkezhet? — Igen ... — Nagyon jó. Tudja, nekünk azt jelentették, hogy a környéken egy veszedelmes alak, egy mániákus csavarog ... Nem is tudom, hogy mit mondjak. Azt állítják róla, hogy igen kellemetlen ember. Különösképpen a nőkkel szemben erőszakos ... — Itt nincs rajtam kívül senki. — Van telefonja? — Jól van. Ha jelentkezik, hívjon bennünket, 999 — ezt a számot tárcsázza. Ne aggódjon. Ez a mániákus csak éjnek idején jelentkezik. — Kezdek félni ettől a bolondtól. — Zárja be az ajtót, jó? Ha Mr. Stevenson megérkezik, sikkor biztonságban lesz. Ne feledje, 999! Ha valaki esetleg ... érti ? — Nincs róla személy leírásuk? — Sajnos nincs! — A rendőr elgondolkozott. — Van valami apróság ... A nőknek mindig azt mondja: „darling”. Ez minden. Furcsa véletlen, csak az lehet — véletlen. A rendőrök eltávoztak. Marthe azonnal bezárta az ajtókat és az előszoba ablaka mellé állt. Bobot várta. Magában egyre azt ismételgette, hogy az élet egy nagy komédia, az életben minden lehetséges, az élet a véletlenek játéka. Bob megérkezett. Marthe megnyugodott, de sokat bajlódott a zár körül. Végül kitárult a bejárati ajtó. Bob mérgesen felcsattant: — Mi történt? Bezárkózol a házba? Mit jelentsen ez? Marthe a fiú nyakába borult és beszámolt mindarról, amit a rendőröktől hallott. Lehet, hogy tévedett, de a lánynak úgy tetszett, hogy Bob szinte megdermedt a meglepetéstől. Ezért halkan feltette a kérdést: — Ez valami buta tréfa, nem? Bob fáradt szemmel nézett a. menyasszonyára. — Nem szeretem az ilyen meséket — mondta. — Eljönnek ide és teletömik a fejedet dajkamesékkel. A fiú gyors léptekkel besietett a konyhába. Marthe tanácstalanul nézett utána. Milyen zavarosak Bob szemei — mi történt? Ez egy ismeretlen ember, gondolta. Bob a konyhában az egyik fiókban turkált. — Az ördögbe! Hol van? — Micsoda? — A kalapács. Ide tettem, nem vagyok bolond, tudom, hogy ide tettem. Legutóbb, amikor itt voltunk... ide tettem a kalapácsot. Nem használtad véletlenül, darling? Marthe nemet intett a fejével s abban a pillanatban a rémülettől majdnem az eszét vesztette. Sohasem látta ilyennek. Éles hang, ideges, kellemetlen. Talán nem is ismerte mind ez ideig. — Mindegy. Van még egy kalapácsom az autóban. Bob átsuhant a folyosón és kilépett a ház elé. Magában valamit motyogott, összehúzta a szemét, de nem nézett a lányra. Marthe visszasietett a konyhába, megvizsgálta a fiókot és beleturkált a konyhakések közé. Ez is Bob ajándéka. A következő pillanatban nagyot dörrent az ajtó. Marthe felkapta az egyik kést és megfordult. Bob kalapáccsal a kezében a lány felé tartott. — Nem! — Marthe felsikoltott. A kést maga elé tartotta. — Ne nyúlj hozzám, mert... A fiú csodálkozva megtorpant. Nem vette le a szemét a konyhakésről. — Az isten szerelmére. Marthe, mit jelentsen ez? Miről van szó? Marthe most már hangosan kiabált. — Ne közelíts! Menj, menj! Bob a lány után nyúlt. A kalapács rettenetesen nagynak látszott a kezében. Halkan mondta a menyasszonyának: — Hallgass ide, darling, én csak... Menekülni kell, de hogyan? Ha elérheti a kocsit... Megszökni! Bárhova! Nem, nem szabad a késsel... Bob azonban megragadta a lány bal karját. — Marthe, darling az isten szerelmére ... Szörnyű félelmében a kést teljes erővel beledöfte a fiú mellkasába. Vért látott. A fiú csodálkozva nézte Marthét, de vonásai a fájdalomtól valósággal eltorzultak. Marthe nekitámaszkodott a falnak, gyomra émelygett, ijedten nézett a vőlegénye hullájára és eldobta a kést. Egész testében remegni kezdett... A következő pillanatban kirohant a folyosóra. A bejárati ajtóban egy ismeretlen férfi állt és mosolygott. Sovány, sápadt arcú idegen. Haja vörös, a tenyerei hatalmas méretűek. Odakünt pedig sötétedett. Az erdő felől semmi nesz. Nagy szünet után a férfi megkérdezte : — Van valamilyen problémád,” darling? Az amerikai lóversenypályák hőse egy 43 kilós, 17 éves srác, aki körül már-már legendák szövődnek. Többször is előfordult, hogy zsokék egyegy verseny után döbbenten jelentették ki: lovas nélküli ló győzte le őket. „Bizony isten senki sem ült a győztes ló nyergében", esküdözött Angel Cordero a Washingtoni DC International verseny után. Cordero tévedett. A győztes ló nyergében Steve Cauthen ült, de a cingár kölyök annyira ráfeküdt lova hátára, hogy a többi zsoké is azt hitte róla, rég leesett a nyeregből. A legtöbb amerikai sportújságíró ezt a zsokétanulót választotta meg 1977-ben az év sportolójának. A 155 centiméter magas, vékony fiú szédületes képességei pénzben is kifejezhetők: ő az első, aki egyetlen idény alatt több mint 5 millió dollárt lovagolt össze a lovak tulajdonosainak. Ő maga 1977-ben több mint félmillió dollárt keresett, annyit, mint Jimmy Connors teniszvilógbajnok. Háromezer futamból majdnem hatszázszor győzött, s ugyanannyiszor lett második vagy harmadik. Egyik legnagyobb sikere volt a Kentucky Derby megnyerése. Az Affimed nevű ló tulajdonosának 293 000 dollárt jelentett ez a győzelem; ebből 15 százalékot kellett Cauthennek adnia. 1976-ban, amikor a fiú versenyezni kezdett, a New York-i ifjúságügyi hivatal nem akart még neki munkakönyvét adni. Ahhoz is ügyvédek segítették hozzá Cautbent, hogy 'karengedélyes jogosítványt kapjon piros Cougar luxusautójához. Egyelőre azzal a feltétellel, hogy sötétben nem vezethet. Cauthen reggel 5-kor kezdi a munkát a pályán, délután versenyez. Közben az érettségire készül. Az évi győzelmi rekordon kívül a napi győzelmek rekordja is az övé: egyetlen versenynapon hat futamban győzött. Mi a titka ennek a vékony csontú srácnak? Csodálatosan ül a nyeregben, annyira lovához simul, hogy teljesen eltűnik rajta, közben kitűnően átlátja a futam' áliását, azonkívül remek érzéke van a lovak jelleméhez. Cauthen számtalan tévéreklámban is kamatoztatja hírnevét. Szédületes pályafutása eddig csak egyszer tört meg: leesett a lóról, eltört a karja, egy bordája és három ujja. Néhány versenytársa alattomban azt remélte, hogy a gyerek bátorsága is összetört. De csalódtak. Cauthen négy hét alatt meggyógyult, és máris tovább versenyzett. Rövid távolléte alatt a versenyzők máris tapasztalták, hogy a nézőszám és a fogadóforgalom csökken. — Gyakran látom, hogy a fogadóim idegesebbek, mint én — mondja Cauthen. Pedig nagy nyereséget nemigen remélhet, aki a „kölyökre" teszi tétjét, hiszen mindig rengetegen fogadnak rá. A rivális zsokék csak abban reménykedhetnek, hogy a 17 éves kölyök még nőni fog, és ha 50 kiló fölé növekszik a súlya, eredményei romlanak. De Cauthen már két éve tartja 43 kilós súlyát. 22
