A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-15 / 29. szám
szilárdítását is megköveteli, ami azt jelenti, hagy keresni kell a közös utakat a kultúra területén is, mind a szlovákiai állami szervek, mind a nemzetiségi kulturális szövetségek részéről. A nemzeti bizottságoknak és kulturális létesítményeiknek sokoldalúan segíteniük kellene a nemzetiségek kultúrájának fejlesztését, a nemzetiségi kulturális szövetségek szerveinek és szervezeteinek viszont teljes mértékben ki kellene bontakoztatniuk a csehszlovák államiságra való nevelést. Az együttműködésre irányuló kétoldalú igyekezet és a közös együttmurrkálkodás például kulturális rendezvények szervezésénél — ez kommunista és internacionalista magatartás. Aviszszahúzódás a nemzetiségi csigaházba, a nemzeti szempontok hangsúlyozása mélyebb szocialista tartalom nélkül, csírája lehet a nacionalizmusnak, vagy már a nacionalizmus alapján állhat. S ellenkezőleg, nem látni meg a nemzetiségek szükségleteit és követelményeit — nincs összhangban a lenini nemzetiségi politikával. A közös magatartás alapja a nemzeti bizottságok, kulturális és népművelési létesítményeik, a társadalmi szervezetek és a nemzetiségi kulturális szövetségek kulturális népnevelési tevékenységében a kulturális népnevelő munka egységes terve. A nemzetiségileg vegyes lakosságú területeken szilárd helye kellene hogy legyen bennük a nemzetiségi kulturális szövetségeknek. Az egységes tervekben elsősorban meg kellene látni a nemzeteink és nemzetiségeink egységének, az internacionalista tudat szilárdítására irányuló igyekezetét. így például a nemzetiségek önálló kulturális rendezvényei mellett rögzíteni kellene itt a szlovák és a magyar, illetve az ukrán nemzetiségűek által közösen létrehozott amatőr együttesek és csoportok munkáját, a közösen tervezett rendezvényeket, éspedig mind a nevelési-művelődési és művészeti tevékenység, mind a klubélet és a társas szórakozások területén. A kulturális és népművelési létesítményeknek úgyszintén térítés nélkül helyiségeket kellene rendelkezésre bocsátaniuk a nemzetiségi kulturális szövetségek tevékenységéhez, amennyiben nem jövedelmező jellegű tevékenységről van szó, s helyiségbért csak abban az esetben kellene követelniük, ha a rendezvényen belépődíjat szednek. Ahogy központi |zinten rendszeresen foglalkozunk a nemzetiségi kultúrák terén fennálló feladatokkal számos közös tanácskozáson, például az SZSZK Kulturális Minisztériuma tanácsadó szerveiben, a nemzetiségi kulturális szövetségek központi bizottságai és az SZSZK Kulturális Minisztériuma népművelési főosztálya vezető beosztású dolgozóinak értekezletein, a népművelési főosztály tanácsadó szerveiben, szlovákiai országos aktívaértekezleteken és szemináriumokon, ugyanígy kellene rendszeresen értekezleteket tartani kerületi és járási szinten. Gondolunk itt főként a járási és kerületi módszertani központok munkatársainak és a nemzetiségi kulturális szövetségek járási bizottsági titkárainak rendszeres találkozóira, amelyeket az illetékes kerületi nemzeti bizottságnak kellene összehívnia, s ugyanígy a nemzeti bizottságok alapvető kulturális létesítményei, ill. a szakszervezetek és az egységes földművesszövetkezetek kulturális létesítményei munkatársainak és a nemzetiségi szövetségek helyi szervezeteinek tisztségviselőinek találkozóira, amelyeket az illetékes járási nemzeti bizottságnak kellene összehívnia. Ilyen közös tanácskozásokat évente legalább egyszer kell tartani. Az SZSZK kormányának 1977. augusztus 31-én kelt határozata értelmében a kerületi és a járási nemzeti bizottságok tanácsának kötelessége évente legalább egyszer megtárgyalni a nemzetiségi problémákat. A kerületi és a járási nemzeti bizottságok kulturális szakosztályai gyakrabban kell hogy foglalkozzanak a nemzetiségek kulturális problémáinak megoldásával, éspedig egyrészt önálló anyagokként, másrészt a kultúra különböző területeivel kapcsolatos analitikus vagy programatikus anyagok keretében (ahol külön fejezetet kapnak a nemzetiségi kultúra kérdései). Jelentős tartalékok vannak még mindig a módszertani és a tanácsadó munkában, főként a kulturálistársas tevékenység irányában, amely hozzájárul a társadalom erkölcsi-politikai egységéhez. Ezeket a nyilvántartási tevékenységben, a tanácsadó és az oktató testületek munkájában, a művészkollektíváknak nyújtott szakmai segítségben, a közösen szervezett iskolázási rendezvényekben, az amatőr művészeti tevékenységben stb. látjuk. Ezekhez a politikai és ideológiai célokhoz igen hatásosan hozzájárulnak főként az amatőr művészeti tevékenység területén megrendezett szövetségi seregszemlék és fesztiválok, amelyek eszmeileg helyesen összeállított műsor mellett szlovák és cseh együttesek részvételével a nemzeteink és nemzetiségeink és az internacionalizmus manifesztációiként kaphatnak kicsengést. A valóságban számos rendezvénynek ez a kicsengése. Amikor a közös együttmunkálkodásról, a nemzetiségi kulturális szövetségek munkájának internacionalista aspektusairól és egyáltalán a nemzetiségi kultúrák további fejlődéséről beszélünk, ez azt jelenti, hogy a munka nem ebben a szellemben halad előre. Az elmúlt időszakban pozitív fejlődést állapítottunk meg ebben az irányban. A nemzetiségi kulturális szövetségek mind a saját nemzetük kultúrájára, mind a cseh és a szlovák kultúrára irányítva szervezték tevékenységüket. Például szerveztek rendezvényeket a saját nemzetük személyiségei (Ady Endre, Alekszandr Duhnovics) évfordulóival kapcsolatban, s ugyanígy csehszlovák események és személyiségek évfordulóival kapcsolatban (Julius Fučík, Szlovák Nemzeti Felkelés stb.). Számos nemzetiségi együttes saját, valamint cseh és szlovák szerzők műveiből összeállított repertoárral rendelkezik. Ezért lehetett egyiküket az idén kiküldeni Nagy-Britanniába, hogy ott a csehszlovák kultúrát képviselje. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkaráról van szó. Még számos más példát is felsorolhatnék. Ma arra törekszünk, hogy ezeknek az elért eredményeknek az alapján tovább fejlesszük a munkát a nemzetiségek kultúrájának területén, éspedig egyre magasabb minőségi szinten. A minőség, amelyet a CSKP XV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa a fejlett szocialista társadalomban hangsúlyozott, a kulturális népnevelési munka területén jelenti elsősorban a tartalmi minőséget, azaz ennek függőségét a társadalom szükségleteitől, továbbá a munka formáinak minőségét, azaz magas szakmai szintjét és vonzerejét, ugyanígy a munka, a módszertan és az irányítás feltételeinek egyre magasabb szintjét. Ez teljes mértékben a nemzetiségi kulturális szövetségek és mindazon szervek munkájára is érvényes, amelyek a nemzetiségek kultúrájának fejlesztéséhez bármely mértékben hozzájárulnak. Célunk: az összes érdekelt szervek és szervezetek egységes és összehangolt ráhatása a nemzetiségek kultúrájának területén folyó munkára. Mindez azzal a céllal, hogy továbbra is egyre intenzívebbé váljon a kulturális népnevelési tevékenység a nemzetiségileg vegyes területeken, annak érdekében, hogy teljes mértékben érvényesüljenek a magyar és az ukrán nemzetiségű dolgozók a politikai, a gazdasági és a kulturális élet minden területén s ezzel sikerrel teljesítsük a CSKP XV. kongresszusának és az SZLKP kongresszusának határozatait a harmonikusan fejlett személyiség nevelésében, nemzeteink és nemzetiségeink erkölcsi-politikai egységének megszilárdításában, a leghumánusabb internacionalista küldetés megvalósításában. Amikor az írás megjelenik, országszerte a kenyérgabona betakarítása jegyében él az ország, különösen a falvak lakossága. Dél-Szlovákiában sok helyen már megkezdődött a kenyércsata. Másutt, az északabbra fekvő országrészekben, készülnek ennek az igényes feladatnak a végrehajtására. Megkezdődött a versenyfutás az idővel, a harc a rossz időjárással, mely évente itt is, ott is megnehezíti ennek a társadalmilag igen fontos munkának az elvégzését. Ezekben a napokban nemcsak a földműves figyelme irányul a búzatáblák felé, de az egész ország figyelemmel kíséri oz aratás menetét. Hiszen mindenki tudja, hogy most dől el, mennyi kenyere lesz az országnak, és ez nem kis dolog. Ebben a harcban minden szem gabona társadalmi értéket jelent. Tudják ezt a mezőgazdasági dolgozók is, ezért minden igyekezetük arra irányult, hogy jól felkészüljenek az aratásra, a betakarításra, hogy annak sikeres lebonyolítása kiváltsa az egész társadalom elismerését és megbecsülését, no meg azért is, mert saját munkájuk eredményéről van szó. Az aratás jó megszervezése, a gabona gyors betakarítása közügy, már csak azért is, mert kitűztük a célt, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban önellátók leszünk a kenyérgabona termelésében, ami nem kis feladatot ró mind a mezőgazdasági üzemekre, mind a tudományos kutatóintézetekre; ezeknek nagyhozamú búzafajtákat kell kitenyészteniük. Mezőgazdasági dolgozóink már eddig is mindent megtettek e cél elérése érdekében: ma már nem mennek ritkasságszámba nálunk a negyvenöt-ötven mázsás átlagos hektárhozamok. Bizony, amikor ezeket a szép eredményeket hallom, akkor visszagondolok arra: a részaratók valamikor azzal dicsekedtek, hogy nagyon jó termés volt, mert hektáronként 20-25 mázsa búzát takarítottak be. Ez már mind a múlté. Azonban a nagy hektárhozamok nem jogosítanak fel bennünket arra, hogy ne harcoljunk minden szem gabonáért. Ennek érdekében tűztük ki minden évben célul a szemveszteség nélküli betakarítást. Igen, harcolni kell minden szem búza megmentéséért, illetve olyan minimálisra kell csökkenteni a szemveszteséget, amennyire ez az emberi és a gépi munka mai színvonala mellett lehetséges. Iparunk ennek érdekében gyárt magas szinten mezőgazdasági gépeket és ezért hoztunk be külföldről kiváló teljesítményű kombájnokat. De ha már a szemveszteség nélküli aratásról beszélünk, azt is el kell mondani, hogy nem éppen minden szövetkezet végzi ennek szellemében munkáját. Dél-Szlovákiában sokszor találkozunk olyan búzatáblákkal, ahol a tarlóhántás után olyan sűrűn nő ki a búza, mintha már elvetették volna. Sok esetben a gabonát szállító gépjárművek rossz előkészítése következtében az út porába szóródik a szem és mint fehér csík vezet el bennünket a felvásárlóhelyig. Bosszantó jelenségek ezek, hiszen ilyen módon sok-sok mázsa gabona vész kárba. fejlesztésének alapelve 3
