A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-11-04 / 45. szám
I rodalomtörténetírásunkban Tóth Árpád neve szo■ rosan összefonódott azzal a nagyszerű megújulással, amely a magyar költészetben a 20. század elején következett be. Ennek a nagy korszakváltásnak, modern líránk kialakulásának fő fóruma a Nyugat folyóirat volt. Tóth Árpád (1886—1928) a Nyugat legkiemelkedőbb költői közé tartozott, s az impresszionista stílusirányzat meghonosításában oroszlánrésze volt. Ha az irodalomkedvelő magyar ember az impresszionista költészetre gondol, akkor önkéntelenül Tóth Árpád-versek (Hajnali szerenád, Esti sugárkoszorú, Áprilisi capriccio stb.) és Tóth Árpád-képek jutnak eszébe („áldott csipkebokor drága tested"; „sok, sok ringó virág, száz apró légi sajka"; „őrt áll az udvaron az éj, a roppant néger"; „a színek víg pacsirtái zengtek"; „s most, ének, röppenj, úszó, halk monoplán"). Tóth Árpád dekadens költőként s a ľart pour ľart költészet művelőjeként indult, de az első világháború borzalmai rádöbbentették őt az irodalom közösségi hivatására. Elégia a rekettyebokorhoz címen megírta a magyar líra egyik legmegrendítőbb háborúellenes versét. Az ő tollából született meg a Magyar Tanácsköztársaság legszebb költői méltatása, Az új isten című költemény. Számos verse, kritikája és cikke tanúskodik arról, hogy az antidemokratikus Horthyrendszerrel is szembenállt. Életművének jelentős részét alkotják fordításai. Babitssal, Kosztolányival és Szabó Lőrinccel együtt a magyar műfordítás megújítója volt. Az volt az ambíciójuk — és azt meg is valósították —, hogy a világköltészet legértékesebb darabjait s a nagyhatású új stílusirányzatok (impresszionizmus, szimbolizmus, szecesszió) irányadó alkotásait a hazai irodalmi élet közkincsévé tegyék, és ezáltal a magyar irodalom korszerűsödését elősegítsék. Tóth Árpádot a mi tájainkhoz is kapcsolatok fűzik. Tüdőbajára, mely gyermekkorától kínozta, a mi hegyeink között keresett orvoslást. Eleinte a szepességi Svedlérre járt, ahol egy középiskolai pajtása, Schöntag Alfréd szüleinek volt üdülőtelepe. Mint a levelezéséből kitűnik, a nyaralási költségek előteremtése a családjának nagy gondot okozott. A tízes évek második felében, amikor már ismert költő volt, a svedléri és tátrai tartózkodásait többnyire Hatvány Lajos finanszírozta. 1915 utolsó hónapjait és 1916 nagy részét a Tátrában — Újtátrafüreden és Tátraházán — töltötte. A tátraházi Müller szanatóriumból írt egyik levelében megemlíti Müller Vilmos főorvost, akinek a neve néhány évvel később a csehszlovákiai magyar drámaírásban tűnik majd fel. 1917 elején Tóth Árpádot ismét Svedléren találjuk, ahol márciusban a katonai sorozáson is keresztül esik. A húsvéti ünnepek idején meglátogatja őt a menyasszonya, Lichtmann Ánnuska, kivel május 10-én Debrecenben megesküszik. Az esküvő után visszatérnek Svedlérre, és a nyár és az ősz nagy részét ott töltik. Egyik későbbi levelében szeretettel Tóth Árpádról halálának ötvenedik évfordulóján és nosztalgiával gondol vissza „a hóval takart Svedlérre", amely „olyan végtelenül szép és nyugalmas volt". Újabb tátrai látogatásokra csak a húszas években kerül sor, amikor még néhányszor kipiheni magát és felfrissül Ô- és Űjtátrafüreden. Utoljára — halála előtt egy évvel - 1927 őszén van a Tátrában. A svedléri és a tátrai tartózkodások nyomai a költészetében is megtalálhatók. A Séta az alkonyatban című verse - melyet Schöntag Alfrédnek ajánlott — a svedléri tájat és szántóvető emberét eleveníti meg. A Tátrában 1923 és 1925 között írt négy verse közül az Este a kilátón és a Rozskenyér tipikus impresszionista versek, melyekben az ég alatti nagy csöndet őrző hegyek jégbundás pásztorokként, a jámbor és pöttömnyi tátrai falvacskák pedig töppedt barna rozskenyerekként jelennek meg. A másik két versben (Üj tavaszig vagy a halálig, A Palócéban . ..) a költő már a közelgő halállal egyezkedik, és esendő állapotáról megdöbbentő képet rajzol: ... itt ülök roppant hegyek közt, Betegen a többi beteg közt, Múltnak háttal, halállal szemközt ... ki teste rabszolgája lett, Kinek már mindenekfelett Csak „hő"-i és „kiló“-i vannak, S ki csak csomó rút vegyi bomlás. Nálunk Tóth Árpáddal Fábry Zoltán foglalkozott behatóbban. A felszabadulás után megjelent első könyvében, A gondolat igazában két cikket szentelt neki (A valóság költője; Debrecentől a Tátráig). Ezekben egy meglepő kijelentés, a magyar irodalomtörténetírásban egyedülálló értékelő gesztus is található, amellyel Fábry az egész magyar költészet fővonulatába helyezi a neki annyira kedves s a közös betegség miatt sorstársnak is érezhetett költőt: „Van egy történelmi szellemsor, melynek egymásba fonódó láncszemei: Csokonai-Petőfi-Ády-Tóth Arpád -József Attila. Igen: Tóth Arpád és senki más." Tóth költészetét Fábry a harmadvirágzás induló költői számára példaként ajánlotta: „Egyike legkiforrottabb költőinknek. Képei maradéktalanok, hibátlanok: fiatal költőink jobb iskolát a versírás csudájára nem is találhatnak". Meg kell jegyezni, hogy ez az ajánlás nem volt hiábavaló: Tóth Arpád hatása több költőknél, így például a fiatal Ozsvald Árpádnál is kimutatható. Tóth érett, európai színvonalú költészetével a szlovák és cseh irodalomkedvelők is megismerkedhettek. Szlovák nyelven eddig — a Na brehu čiernych vôd (1943) és a Večerná blýskavica (1957) című, magyar költészetből válogató antológiák lapjain - 23 verse jelent meg Valentin Beniak, E. B. Lukáč és Ján Poničan fordításában. Beniak és Lukáč szép tanulmányokat is írtak róla. Cseh nyelven kiadott válogatott verseit (Od srdce k srdci, 1961) Kamil Bednár és Ladislav Hradský fordították. TURCZEL LAJOS 1. Nyikolaj Vasziljevics Gogol, világhírű orosz író, a kritikai realizmus képviselője, Puskin barátja. Látóköre egyre szélesedett, nemcsak a vidék és a kozákság, de az egész Oroszország és elsősorban a kisemberek élete érdekelte. A cári bürokráciát gyilkos gúnnyal ábrázolja és a műveletlen, korrupt vidéki nagyságokat állítja pellengérre. Nevezzen meg művei közül egyet. Minden héten két fényképet közlünk. Az egyiken egy világhírű író, zeneszerző, képzőművész, tudós arcképét hozzuk, a másikon egy-egy ország fővárosának vagy ismertebb városának egy jellegzetes negyedéről, emlékművéről készült kép látható. Olvasóinknak az lesz a feladatuk, hogy kitalálják, kit ábrázol a kép, vagy ha az illető személyt megnevezzük, akkor egy-két művének címét kell felsorolni. A másik képről pedig azt kell megírni, hogy melyik város, illetve melyik híres épület, emlékmű stb. látható rajta. A helyes megfejtők között minden héten 100 korona értékű könyv- és hanglemez-utalványt és ezenkívül havonta egyszer két aktatáskát sorsolunk ki. A rejtvényhez szelvényt mellékelünk, amelyet a megfejtéssel együtt levelezőlapra ragasztva a megjelenéstől számított egy héten belül kell elküldeni a szerkesztőség címére. A szelvény nélküli vagy a későn érkezett megfejtéseket a sorsolásnál nem vehetjük figyelembe. 2. A képen látható cirkáló és legénysége jelentős szerepet játszott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményeiben. Ágyúlövéseivel jelt adott a Téli Palota megrohanására, amelynek elfoglalásával megdöntötték az Ideiglenes kormányt. S győzött a proletár forradalom. Mi a cirkáló neve? A 17. számú képes verseny nyertese: Tóth László, Nesvady. 22 klCSODA? VERSENYMICSODA? SZELVÉNY 15
