A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-28 / 44. szám
VI. A LAKÓHAZAK díszítése Az Ipoly monte lakóhózainok díszítése a homlokzaton összpontosult. Ha részletesen elemezni kívánjuk ezeknek a paraszti díszítéseknek az eredetét, a ház és a homlokzat funkcionális elrendezéséből kell kiindulnunk. Az Ipoly mente házainál három főbb tetőtipus kialakulását figyelhetjük meg. A legrégebbiek közé tartozik az ágasfás-szelemenes nyeregtető, amelynél a rendszerint vesszőből font oromzat egybe esik a homlokzati fallal. Ezt a típust a beázás nem veszélyezteti, igy a homlokzat védelmére is kevesebb gondot fordítanak az épitők. A másik csoportba az ún. .üstökös* tetőszerkezeteket sorolhatjuk, amelyek oromzatának csúcsára elkorcsosult, emyöszerű eresz borul. Ha az oromzat szilárd alapanyagból készjilt, akkor az üstök is visszafejlődött. Az Ipoly mente házaira a legjellemzőbbek a szarufás, nyeregtetős tetőszerkezetek, ahol az oromzatot egy hangsúlyos, erősen kifejlett eresz osztja két részre. Ezek az ereszek fokozottan védték a homlokzat alsó részét a beázástól. Az eresz borítása azonos volt a tetöhéjalással, és csökevényes formájában még a tégla- és kőépületeken is megtalálható volt. Az eresz fölötti rész, az oromzat fából vagy vesszőfonásból készült. Ez utóbbit rendszerint agyaggal betapasztották, és díszítése is a szilárd alapanyagú oromzatokhoz igazodott. A deszkaoromzat alapját a tetőkonstrukció képezte, erre voltak felerősítve függőlegesen, sugarasan vagy pedig a középponttól ferdén a deszkák. A szellőztetönyilások legelterjedtebb formái közé tartozott a csillag, a félhold, a kör, a virágalak, a háromlevelű lóhere és néhol az ősi életfa motívuma is. Ezek a lakóházak még rendszerint tornác nélkül épültek, mert egyszerű tetőszerkezetük nem tette lehetővé a kiszélesített, oszlopokkal alátámasztott eresz alkalmazását. A legérdekesebbek az Ipoly mente tomácos házainak homlokzat díszítései. A tornácos házak kialakulásának kezdetén a homlokzat és a tornác első oszlopa között csak nyitott rés volt. Később a ház átépítésekor a tornác első tartóoszlopát is összhangba hozták a homlokzat díszítésével és az igy kialakult boltívbe ajtó került. A homlokzatokat az építők vakolási- vagy stukkómintákkal díszítették. Valószínű, hogy a stukkódiszeket a történeti stílusok architektúrájából merítették, ebből is a klasszicizmus és a szecesszió díszítőművészete volt rójuk a legnagyobb hatással. Természetesen nem hanyagolható el a kőművesek ízlése és esztétikai érzéke sem az egyes motívumok kialakulásánál. A vakolási díszek szabad kézzel készültek. A választott, vagy elképzelt mintát deszkából vagy keménypapírból előre elkészítették és a minta után a motívumot rárajzolták a friss, még meg nem szikkadt habarcsra, majd a rajz szerint kivágták. Ha megszáradt a minta, akkor színezték. A legelterjedtebb motívumok közé tartoztak a különböző csigavonalak és a fogazott díszítések. A növényvilágból ellesett ornamentikák közül a legkedveltebb volt a dohánylevél, a szegfő, a búzavirág és az árvácska. A homlokzatokon nagyon gyakori volt még a stukkó pilaszterek alkalmazása és a profilált ablakkeretezés is. Ezek a stukkódiszék a múltban az eresztartó oszlopokon is nagyon gyakoriak voltak, ma már azonban itt csak elvétve találhatók. NAGYNÉ M. KORNÉLIA
