A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-28 / 44. szám
PROLETÁRANYA Franciaországba, a lyoni világkiállításra küldik, hogy ott a fából épülő bécsi pavilon művészi faragványait elkészítse. A fiatalember sorsa ekkor végérvényesen eldől, mert Franciaországban találkozik az igazi művészettel. És ekkor jön Rodin, akinek szobrai annyira lenyűgözik, hogy látja: csak szobrász lehet őbelőle is. Első szobrát — a világháború alatt — sebesült katonaként faragja egy erdélyi katonakórházban, melynek kertjében a szobrot fel is állítják. Két év múlva már Nyitrán avatják a következő szobrát, ahol Bártfay már az ottani művészekkel barátkozik, társaságukhoz tartozik s 1919-ben harminc szoborral mutatkozik be szülővárosa közönségének. A nyitrai művészek Bártfay-esteket rendeznek, melyek bevételéből Bártfayt 1920-ban Párizsba küldik, ahol a francia szobrászat egyik nagy mesterének, Bourdelle-nek műtermébe kerül. Itt sajátítja el a szobrászat alapjait s már itt meg is találja azt az utat, amelyet több mint fél évszázadon keresztül következetesen végig is jár, de hozzá kell tenni, hogy ihletője nem elsősorban Bourdelle, inkább Rodin. Három év múlva hazajön, dolgozik, később Rómába utazik, ahol megmintázza első Beethoven-szobrát, melyre később ösztöndíjat is kap, s így lesz a Római Szépművészeti Akadémia hallgatója. 1926-ban Erdész Lolával Nyitrán közös műtermet nyitnak, ahol a megélhetési gondok miatt a szobrokon kívül gyakran használati tárgyakat, gyertyatartókat, csillárokat is kénytelen faragni. 1929-ben Párizsba hívják, hogy ott dolgozzon. Amikor visszatér szülővárosába, még nem tudhatja, hogyan alakul a sorsa. Nem tudhatja, vajon széklábakat, vagy szobrokat faraghat-e. Élete hátralevő évtizedeiben szerencsére szobrokat faraghat s felküzdheti magát szinte az élvonalba. Közben fiából, Tiborból is szobrászt nevel. Bártfay Gyula 1930 óta készítette el életművének legjelentősebb alkotásait, amelyeknek egy töredéke most az őszi hónapokban a Nyitrai Galériában látható. Ez a kiállítás nemcsak a hazai képzőművészet nesztorának életművét mutatja be, hanem az egyéni sajátosságokon túl az európai és a hazai szobrászat e századi értékeiből is sok mindent felvillant. Bártfay Gyula ezelőtt tíz esztendővel bezárta műtermét. Azóta egy nyitrai lakótelepi lakás harmadik emeletén él feleségével. A hosszú alkotó évtizedeket szinte naptári pontossággal felidéző szobrok sokaságából nem kevés ebben a lakásban található, de szerte az országban, képtárak és magángyűjtők tulajdonában, és túl az országhatáron számos szép alkotás őrzi a Mester kezének és rendkívüli képességeinek nyomát. Bártfay Gyula mai lakásának konyhájában a négy sarok közül az egyik méltán nevezhető rendkívülinek: egy karosszék, egy kis munkaasztal, vésők, és mintázóagyag. E karosszékben pedig ott ül az idős művész és dolgozik. Mert ahogy vallja: munka, alkotás nélkül még százévesen sem élhet az ember. A szobában egy másik karosszék, a konyhai párja. Itt is gyakran üldögél és zenét hallgat, mert megszállottja a zenének. Számos szobra zenei ihletésű, mint például a Beethoven-fejek egész sorozata. Vagy a Holdfény szonáta, az a kicsike fehér márványba faragott műremek . . . Azt is Beethoven zenéje csalta-provokálta ki a lelke legmélyéből s a címet is a nagy zeneszerzőtől kölcsönözte. A születésnapi kiállítás megnyitóján is ezt a zenét játszották. A Mester szemében könnyek csillogtak. KESZELI FERENC TIZENÉVESEK TÉVÚTON „SZERETEM AZ ITALT ...“ Kedves arcú, szelíd pillantású, vékony fiú. Szerényen és illedelmesen ül a széken. A rendőrség Ifjúság- és Gyermekvédelmi Osztályának egyik szobájában találkoztunk, az előbb kísérték be. Megtévesztően rokonszenves és csöndes. Pedig országos körözést kellett indítani ellene, mielőtt rendőrkézre került! — Nem bírtam tovább cérnával, nagyon el voltam már kenődve — mondja halkan. — Tudtam, hogy keresnek, mert megszöktem a nevelőintézetből, ahová többrendbeli garázdaságért utaltak be. Tíz napja, hogy megszöktem onnan. Pár napig csöveztem, aztán hazamentem. Látni akartam anyámat. Ahogy másnap délelőtt lődörgők az utcán, meglátom apa teherkocsiját egy városszéli italbolt előtt. Én is bementem és rendeltem. A fater a kocsikísérővel ivott. Pénzem bőven volt, mert anyám adott, hogy vegyek cipőt magamnak. Néhány sört és hét féldecit ittam meg, amikor a fater odaadta a slusszkulcsot, hogy húzzam be a kéziféket. Beültem a kocsiba és nem tudtam megállni, hogy el ne indítsam. Mielőtt még rendesen kézbefoghattam volna a volánt, a jármű belerohant egy, az út másik szélén álló teherautóba. A fiú kiugrott a kocsiból és elmenekült. A kár: harmincezer korona! — Miért ittál olyan sokat? — Szeretem az italt. Ráadásul nagyon neki voltam keseredve ... Különben is, olyan ember nincs, aki ne inná meg a magáét. Apja, ha nem is alkoholista, de erősen iszik. A fiú úgy emlékszik, hogy a tizenötödik születésnapján nézett először alaposan a pohár fenekére. Arra viszont nem emlékszik, milyen könyvet olvasott utoljára és amikor az iváson, verekedésen, csavargáson kívüli kedvtelései felől érdeklődik a rendőrtiszt — mélyen hallgat. A CSALÉTEK Klári. Csinos fiatal lány, pillanatra sem hagyja el ajkát a mosoly. A kihallgatás során is mindvégig mosolyog. Tizenhét éves. Nevelőapjával, anyjával, gimnáziumban tanuló nővérével él együtt. Az anyja is dolgozik, de Klári nem tudja, hogy hol, csak a legutóbbi munkahelyét ismeri. Érthető, hiszen hosszú hónapok óta nem lakik otthon. Otthagyta a munkahelyét is és csavargott. Alkalmi partnerekkel csövezett, hol itt, hol ott aludt, összeverődött egy laza galeri: három fiú és ő. Presszók, pinceborozók jelentették a társaság törzshelyeit. Egy ilyen borozóban ismerkedtek meg a hatvannégy éves S. D.-vel is, akiről kiderült, hogy szívesen ad csövező lányoknak szállást — ellenszolgáltatásért. S. D. szemet vetett Klárira. Két nappal később újra találkoztak a borozóban. D. az egész társaságnak rendelt italt. Amikor elővette a pénztárcáját, a fiatalok látták, hogy tömött. Gyorsan megbeszélték: Klári elmegy vele, a fiúk utánuk és útközben leütik az idős férfit! Klári el is indult vele és megfelelő távolságban a három fiú is. Amikor a lány elérkezettnek látta a pillanatot, hátraintett bűntársainak: most! — Egy nagy kővel ütöttük le a férfit, de pechünk volt. Az öreg nem veszítette el az eszméletét, hanem segítségért kiáltott. — Megegyeztél vele, hogy mennyit fizet majd neked? — Nem. Csak tőrbe akartam csalni. — Haragszol a fiúkra, hogy ilyesmibe kevertek? — Legföljebb magamra ... — Sokat ittál azon az estén? — Nem is emlékszem. Ügy két-három féldecit és talán fél liter bort. Máskor is ittam, jólesett. Klári rossz tanuló volt az alapiskolában, tulajdonképpen semmi sem érdekli. ezért szökött meg otthonról is. A sors szeszélyes játéka, hogy épp otthon tartóztatták le, amikor hosszú idő után éppen hazament. Klári akkor is mosolygott, kétségbeesett anyja a kezét tördelte ... BETYARBECSÜLET Laci nagydarab, erős, kidolgozott kezű, határozott tekintetű fiatalember. A három srác közül az ő keze ragadta föl a követ, hogy fejbevágja vele az idősebb férfit. — Barátságból, betyárbecsületből tettem — mondja. — Klárinak kellett a pénz, nemigen volt egy vasa sem, hiszen régen csövezett. Végleg be akartam vágódni a galeriban ... Laci körülbelül fél éve került a fővárosba, azóta egy gyárban dolgozott. Munkahelyén félszeg, zárkózott fiúnak ismerték. Esténként egyedül lődörgött. be-betért egy-egy pohár italra valahová. Így csapódott Kláriékhoz is és most furcsán értelmezett vagányságból leütötte a férfit. Az unalom és az alkohol sodorták a lejtőre, nem a kényszer. Szépen keresett és szülőfalujából is szorgalmasan küldözgetik címére a hatalmas csomagokat. Ártatlan? ... A tizenhat éves srác alaposan beállítva jött ki a közelmúltban a fővárosi borozók egyikéből. Egy ugyancsak ittas férfi felelősségre vonta, miért rongálta meg a kerékpárját. A fiú tagadta: nem ő volt. összeszólalkoztak, majd egymásnak estek, azaz a fiú szerint ő csupán visszaütött és elinalt a tetthelyről. A fiú vallomását látszik alátámasztani, hogy a férfi volt az agresszívabb, mert három társával üldözőbe vette biciklijének állítólagos megrongálóját. A teljes valóság nehezen lesz már valaha is -kideríthető, tény viszont, hogy a tizenhat éves fiatalember túl sokat ivott. Délután otthon ünnepelték a születésnapját, természetesen alkohollal, majd ő az italboltban folytatta saját ünneplését néhány haverral. Szabadlábon van. a rendőrségi idézésre az anyjával jött, akinek szeme szinte villámlik a dühtől: — Minek hurcolják meg a fiamat, hiszen ártatlan! — ellenkezik hevesen az eset bűnügyi előadójával, aztán sietve távoznak. Az anya őzbőr kabátban, ápolt arccal és frizurával, elegáns cipőben kifogástalan benyomást kelt. A fiún kopott farmer, rikítóan csíkos pulóver, haja hosszú és bozontos. valóban Ártatlanok? Laci, Klári és társaik még nem alkoholisták, még nem bűnözők, „legföljebb“ fiatalkorú tettesek. Lényegében azonban az utánpótlást jelentik. Az alkoholisták és a bűnözők utánpótlását. Az igazsághoz tartozik, hogy nincs igaza annak, aki azt állítja, hogy három-négy féldeci, néhány korsó sör vagy egy-másfél liter bor közvetlen és egyetlen oka a bűncselekmények elkövetésének. De bátrabbá, vakmerőbbé tesz valakit, fölébreszti benne a rossz ördögét. Mert a diszharmonikus családi háttér, az iskolázatlanság, az érdeklődési kör leszűkülése mind közremunkálkodnak abban, ha egy fiatal egyre rendszeresebben nyúl a pohárért; ha erkölcsi gátlásai olyannyira feloldódnak, hogy tévútra sodródva összeütközésbe kerül a törvénnyel. Az pedig felnőtt környezetből kölcsönzött állítás, miszerint: nincs olyan ember, aki ne inná meg a magáét.. . A felnőttek alkoholizmusa minden egyéb vírusnál károsabban fertőz! 17
