A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-10-21 / 43. szám

S \ Ml EZ, HA NEM SZERELEM? Az idegen annak rendje és módja sze­rint bocsánatot kért a ház gazdájától. Az ajtóban állt és mosolygott.- Tudom, hogy az időpont nem éppen ideális, de . . . Ted McDaniels megvonta a vállát. Va­lahol már látta ezt a férfit.- Nem tesz semmit. Miben állhatok a rendelkezésére?- Bejöhetek? — kérdezte még mindig mosolyogva az idegen.- Tudom, tudom. Éfjél elmúlott, de . . .- Miről van szó?- Engedjen be végre. Én a küszöbön, ön a szobában. Kint hideg van, a sza­lonban meleg. Ez nem igazság, nem gon­dolja? McDaniels némán félreállt. Az idegen belépett a szobába. A ház gazdája a fe­leségére gondolt, aki fent alszik az első emeleti hálószobában, tehát egyelőre nem forog veszélyben. Ugyanis a látogató sze­mében volt valami nyugtalanító.- Megmondja végre, hogy mit akar tő­lem? - kérdezte McDaniels idegesen. Töltött magának a pohárba egy kis whis­kyt.- Én azért jöttem, hogy megöljem önt. A ház gazdája lassan letette a poharat. Nehezen kapcsolt, s ez érthető, hiszen nem mindennap vágják az ember szemé­be, hogy „no most, öcskös, vége, menjünk át a másvilágra”. A következő pillanatban az idegen előrántotta zsebéből a revol­vert.- A feleségéről van szó, Mr. McDaniels. Igen, igen. Robertáról. Nem zavarja, amiért a keresztnevén szólítom? Mi ugyanis szeretjük egymást. Emlékszik? Múlt héten találkoztunk Mortimerék foga­dásán. ön, uram, kevés figyelmet fordít a feleségére, mi kihasználtuk az időt - a magunk módján. A nevem Joel Huston. Most már emlékszik? McDaniels bólintott. Igen, Mortimerék partyján látta a fiatalembert.- Nem az volt a mi első találkozásunk — folytatta Joel Huston. — A dolog igen egyszerű. Szeretjük egymást, el akarom venni feleségül az ön feleségét. Bocsá­nat, ez viccesen hangzik. Gyerekeik nin­csenek. Látja? Pedig Roberta nagyon sze­reti a gyerekeket. Velem lesz neki gyere­ke, uram. ízléstelen dolog, nem is beszé­lek arról, hogy Roberta hogyan vélekedik önről, mennyire „élvezi” ezt a félresike­rült házasságot, ön nagyon jól tudja, hogy Roberta nem szereti önt: Ugyan­akkor nem akar botrányt, tehát a válás kizárva. Mellesleg elárulom, hogy Roberta nem tud erről a kései látogatásról, nem tudja, hogy felkerestem önt. Bizony, Ro­berta konzervatív teremtés, de nem tehe­tek róla - ezzel a hibájával együtt imá­dom . . . McDaniels ingerülten közbevetette:- Ha valóban el akarsz tenni láb alól, tedd meg azonnal!- Tudtam, hogy heves és goromba, öl­jön le .. , A ház gazdája szótfogadott. Nem tehe­tett semmit. Ha ez az alak igazat beszél, akkor igazán mindegy, hogy életben ma­rad-e vagy sem. A pohár után nyúlt, de olyannyira reszketett a keze, hogy a whis­ky a padlóra csurrant. A pohár kiesett a kezéből. A csörömpölés magához térítet­te. Mindketten felkapták a fejüket. McDaniels szíve hevesen dobogott. Az ajtóban megjelent Roberta.- Drágám — szólt a férjéhez. — Mi ez? Mi történt? Az idegen kinyújtotta a kezét az asszony felé.-.- Roberta ... én vagyok. A nő nem mozdu't. Kérdő tekintettel nézett az idegenre, mijd a férjére. Sze­mében apró kérdőjelek cikáztak. Nyugta­lanul tördelte a kezét. Végül megnyugo­dott. McDaniels egyelőre nem tudta, hogy a felesége színészi adottságait csillogtat­ja-e vagy pedig őszintén meglepődött.- Ha a pénzünkért jött - mondta vé­gül Roberta -, akkor forduljon a férjem­hez. Ted majd megmutatja, hol tartjuk a „vagyonúnkat". Ékszereim nincsenek. Vigye, amiért jött és azonnal távozzon a házból! McDaniels riadtan nézett a feleségére, majd a jövevényre. Valahogy felesleges­nek érezte a jelenlétét, ezek ketten majd elintézik a dolgokat. A ház gazdája csak néma szemlélője az eseményeknek. Ez egy dráma és a szereplők a harmadik fel­vonásnál tartanak. A2 idegen csendesen megjegyezte:- Semmi baj, Roberta. Hagyd abba a komédiázást. Mindent elmondtam neki. Mindent! Érted? Roberta pillanatokig némán nézett az idegenre, majd megszólalt:- Én ismerem önt?- Az istenért, Roberta1! Hiszen érted jöttem! Az asszony tanácstalanul széttárta a karját. Hol a férjére nézett, hol pedig a látogatóra. Végül hangosan felkacagott.- Értem jöttél? Te? Egy puszta szigeten sem fogadnálak el. Igen . . . igen. Most már emlékszem. Te vagy az a hernyó, aki kinyitotta előttünk az ajtót. Hol is? Nelso­nék fogadásán . . . tavaly nyáron, nem igaz? Roberta a férjéhez fordult.- Miket hazudozott összevissza ez a csavargó? McDaniels csak hápogott. Szóhoz nem jutott.- Megemlítette, hogy . . . Tehát . . . arról beszélt, hogy te . . . hogy te az ő . . . Na­gyon tetszel neki. Olyan vonzó vagy . . .- Vonzó? A szó szoros, értelmében un­dorodom ettől az alaktól. Elájulok, ha rámnéz azzal a hideg szemével.- Roberta! Hagyd abba! Ez egy min­denre elszánt fickó. Ha így folytatod, akkor egyszerűen . . . Hiszen fegyvert szorongat a kezében! Roberta felkacagott.- Fegyver? Mihez kezel azzal a játék­szerrel? Ez egy gyáva kukac, ez nem meri elsütni a revolvert, ez nem! McDaniels lassan-lassan teljesen vissza­nyerte a lélekjelenlétét. Mi ez? Komédia hórom személyre - két főszereplővel? Egy kicsit eltúlozzák a dolgot:, a rendező vala­hol tévedett. Miért sértegeti Roberta a jö­vevényt? Miért vágja a szemébe, hogy gyáva és tehetetlen. ... és ekkor eldördül t a lövés. McDaniels megdermedt. Csak pillanatok múlva tért magához. Ijedten nézett körül d szobában. Roberta még mindig az ajtó­ban állt és az idegen felé nézett, de az éjféli látogató leroskadt a szőnyegre. Kö­rülötte hatalmas vértócsa keletkezett. A re­volvert még mindig a markában szoron­gatta. Hogy mik vannak ! Betör a lakásba, megfenyegeti s aztán egyszerűen öngyil­kos lesz. McDaniels a felesége mellé lépett. Ke­zét az asszony vállára tette. Roberta azon­ban nem mozdult, a férjét levegőnek néz­te. Szemét nem vette le a holttestről. Roberta hangosan zokogott. Erre pedig nyomós oka volt, gondolta McDaniels, hiszen kockára tette az életét. Csak azért, hogy kimentse a férjét a ku­tyaszorítóból. Roberta egyre hangosabban zokogott. Hirtelen kirántotta magát férje karjaiból és ráborult a holttestre.- Joel, drágám - mondta. - Ô, te bolond... Joel! Szerelmem... Miért? Miért tetted? McDaniels elgondolkozott. Végre min­dent megértett. Ez a hülye, ez a félnótás Joel nem tudta, hogy Roberta csak ját­szik, alakít, szinte hergelte a szerencsét­lent, siettette azt a halálos lövést. Báto­rította a tett elkövetésére, de ez a marha elhitte, hogy Roberta dobja, hogy nem akar hallani róla. Szivére: vette az elhang­zottakat és öngyilkos lett. A férj szótlanul kiosont a házból. Be­csukta maga mögött az ajtót és arra gondolt, hogy Oregon,ban ilyenkor kelle­mesek az éjszakák. Igen, ott Oregonban - egyedül - szebben lehet élni, mint a nyugati parton. Bermuda A szenzációra éhes best­sellerírók nagy bánatára semmiféle titokzatos erő működését nem lehet bizo­nyítani a Bermuda-három­­szög körzetében — jelenti Konsztantyin Klemorov, a szovjet „Novosztyi“ hír­­ügynökség tudósítója. Ez volt azoknak a szovjet tu­dósoknak a végkövetkezte­tése, akik egy nemzetközi kutatócsoportban két évig tanulmányozták ,.az óceán szerkezetét és légköri vi­szonyait a Bermuda-három­­szög területén"; a kutató­­csoportban egyébként ame­rikai, kanadai, angol és francia tudósok vettek részt. A ..Vernadszkij akadémi­kus" kutatóhajó behatolt a Bermuda-háromszög tér­ségébe, miközben állandó összeköttetésben volt az ott elhelyezett kutatóállomá­sokkal és bójákkal, melyek szintén adatokat gyűjtöt­tek. A szovjet kutatóhajók hatalmas örvényeket fedez­tek föl; ezek a „gyűrűk“ mintegy másfél kilométer mélyek, átmérőjük pedig eléri a 150—200 kilométert is. Hasonlítanak a légkör­ben kialakuló ciklonokhoz, végigvonulnak az óceánon, és hideg vizet kevernek fel a mélyebb rétegekből. Ti­tokzatosnak egyáltalán nem nevezhetők, de magyará­zattal szolgálhatnak azok­nak a feltevéseknek az ere­detére, melyek szerint a tenger megnyílik és elnyeli a hajókat. Az a gondolat, hogy a repülőszerencsétlen­ségeket, melyek a térség­ben előfordulnak, valami­lyen „ellenörvény“ okozza, ugyaninnen eredhet. Csak­hogy — vélik a tudósok — ha ilyen jelenség létezne, akkor ezt a szeizmikus állomások tucatjai azonnal jeleznék. Azok a feltétele­zések, melyek szerint az űrből érkező idegen sugár­zások interferenciája gőzö­­lögteti el a hajókat és a repülőgépeket, a szovjet kutatók szerint egyszerűen a szenzációkra éhes ember meséi. Leonyid Brekovszkij, a Szovjetunió Oceanográfiai Bizottságának elnöke nyi­latkozatában elmondta, hogy semmiféle természet­­feletti erő feltételezésére nincs szükség a Bermuda­­háromszögben történt bale­setek magyarázatához. ..Semmi titokzatos nincs az óceánban, hacsak az nem, hogy hatalmas, akkora, hogy nehéz elképzelni is. Rengeteg megoldatlan probléma van még, amit tanulmányozhatunk, s ezek sokkal érdekesebbek, mint a természetfeletti esemé­nyekről szóló mítoszok." 22

Next

/
Thumbnails
Contents