A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-21 / 43. szám
Kevés látogatója lesz annak a kiállításnak, amelyet a müncheni Jürgen Klaus szobrász a Vörös-tengerben készül megrendezni, 10-30 méter mélységben. Ritka az a művészetimádó, aki búvárkodni is hajlandó, hogy valami újat lásson. Ha valakinek éppen az a kedvtelése, hogy mindennap máshol állítsa fel kertjében kedvenc virágainak melegházát, annak nem gond a Gazebo típusú kis üvegházikó össze- és szétszerelése. A 2,4 méter magas, gúla alakú tetővel fedett kis méretű melegház egész évben a lehető legtöbb napfényt hasznosítja a növények számára. Az angolok szeretik a rekordokat. A Smiths Food Group cég ezzel az óriási levelezőlappal gratulált egyik fiókvállalatának negyvenéves fennállása alkalmából. Persze, a postadíj is rekordösszegű volt: közel 150 font. Ezen a felvételen nem egy kővévált krokodilus látható, hanem egy fatörzs, amelyet a Szepességben kapott lencsevégre a fotóriporter. 9 Mexikóban eddig évente 47 különféle ünnepet ültek. A Hagyományokhoz ragaszkodó embereket azonban az ezzel járó kötelező ajándékozás, s az ajándékozással járó költekezés sem riasztotta el attól hogy újabb ünnepet, a negyvennyolcadikat is beiktassák a naptárba. Így született meg a tehergépkocsivezetők ünnepe Mexikóban. Altenbergben (Drezda megye) évszázadok óta bányásszák az ónt. Nem csoda, ha az egész világ ónbányászainak alkalma nyílhat itt arra, hogy értékes tapasztalatokra tegyenek szert ezen az ősi lelőhelyen. Példa erre az altenbergi szemléltetés célját szolgáló nedveszúzómű is, amelyet 1512-ben konstruált Sigismund von Maltitz dippoldiswaldeni bányatulajdonos. LUDWIK GÖRSKI AZ ÉN UTCÁMBAN SEMMI ÚJSÁG (Abszurd történet) Az én utcámban nem történik semmi. Túlságosan rövid is ahhoz, hogy rendkívüli események történhessenek: az egyik oldalán tizenegy ház van, a másikon hét és négy üres telek. Tulajdonképpen nem is üresek — hanem leégett házak roncsai éktelenkednek rajtuk. De már egy hete nem volt tűzeset, és így esténként megint sötét van. Lámpa mindössze öt van. Régi gázlámpák. Négy már kidőlt, az ötödik azonban még áll, noha mindennap beleütközik egy teherautó. Mégpedig kétszer: amikor kifordul a raktárból és amikor bekanyarodik. A vezető mindig roszszul veszi a kanyart, bár szemlátomást iparkodik. Az 5. számú házban egy borbély lakik. Hórihorgas legény, félszemű és az arcán keresztben sebhely húzódik. Hosszában is, meg átlós irányban is. A borbély borotvapárviadalt vív a tejessel, valahányszor megsavanyodik a nála vásárolt tej. A tejesember fürgébb, mert az ő borotvája a sétapálcán lóg, a borbély azonban lovagiasabb: ő a tiszta küzdelem híve. Vagyis fehér köpenyben. A mentőket senki sem hívja ki, mert az orvos a szemközti háizban lakik. Köztiszteletben álló kis öregember, bevarr minden sebet, ahol csak kell. Varrás közben olasz dalokat énekel. így jobban megy a munka: minden öltés után egy strófa. Ha sok munkája akad, akkor „A szevillai borbély" áriáját énekli. Ez a verekedő borbélynak szól. Ö pedig akkor olajat önt a fejére és kiborotválja a választékát, így szánja-bánja bűneit. A 8. számú, több erkélyes házban egy órásmester lakik. Ö a földszinten lakik és nincs erkélye. Vajon szeretne-e balkont? Ezt senki sem tudja, mert a mester nem szokott beszélni. Vörös haja van és köpenyt visel. Más ruhát csak a szobalánya temetésekor vesz fel. Erre az alkalomra szürkésfekete színű, mellényes öltönyt húz, sétapálcát vesz a kezébe és búsan sántikál a gyászmenet mögött. A szobalányok temetése mindig 18-án van. Minden hónapban. Hacsak nem csütörtökre esik. Mert a csütörtöki temetést a mester nem szereti. Ezen a napon csapszékbe jár és ott meglehetősen gyorsan lerészegedik. A vodkába gépolajat tölt, azután a tükörbe néz és amikor látja, hogy részeg, széttöri a tükröt és aranyóráját a söntéspultra hajítja. A visszajáró pénzt nem teszi el és az ablakon keresztül távozik. Az ébresztőórákért majd megőrül. Átveszi őket javításra — de sohasem adja vissza. Valamennyit éjfélre állítja be, amikor pedig megszólalnak, odavan az örömtől. Utcahosszat mindenütt kinyílnak az ablakok, a lakók beigazítják az órájukat és éjszakai ügyeletes szolgálatra indulnak. Arra vigyáznak, nehogy a 4. számú házban lakó kályhás megint felgyújtsa valamelyik házat. A négy üres telek ugyanis az ő műve. Hiába, roppantul szereti, ha a friss levegőn ragyogó pír vörösük az égen. És nem is titkolja ezt. De egy hét óta a kályhásnak már semmi sem sikerül, mert rájöttek a rendszere nyitjára: kiderült ugyanis, hogy sorjában, szám szerint gyújtotta fel a házakat. Most egy benzinespalackkal mászkál az utcán és tehetetlen dühében sir. Most már az olvasó is láthatja, hogy a mi utcánkban semmi érdekes nem történhet. Durr! No lám, megint rám lőtt valaki. Mégpedig Wanda. Ez a lány szerelmes belém, és minden áldott nap rám puffant. De mi haszna, ha én nem szeretem? Én bizony nem szeretem Wandát! Fordította: Gellért György A DARU Néhány évvel ezelőtt egy karcsú gépóriás telepedett az ablakunk alá. — Áruházat építünk ide — mondta büszkén a szerelőruhás gépész. Éveken át határtalan volt az öröm a lakótelepen. Olyan szükségünk volt az üzletre, mint egy falat kenyérre. Reméltünk hát és vártunk türelmesen. Hanem amikor mind a két építőmunkás nyugdíjba ment és a gépészt is más munkahelyre küldték, csendes mélabú harapódzott el az emberek között. Az anyukák nem ígérgettek már felelőtlenül rágógumit és csokit kicsinyeiknek; egyre csüggedtebben cipelték szatyraikat a távoli boltok felől, csak a daru állt rendíthetetlenül az elhagyatott építkezés fölött. Ferde nyakkal kémlelte a telepet, ébren őrizte közös vagyonúnkat. — Mikor fogunk mi itt vásárolni?! — kérdeztem egyik este választ sem várva az unatkozó éjjeliőrtől. — Eljön egyszer az a karácsony is — felelt ásítozva s bevonult kényelmesen berendezett őrhelyére. Teltek, múltak a hónapok, de az égvilágon semmi sem történt. A daru zokszó nélkül, méltóságteljesen viselte kegyetlen sorsát, mígnem egy felhőtlen délután nyakát csikorogva a kéklő ég felé emelte. Darvak szálltak ott hatalmas V- betűt írva a végtelenbe. — Várjatok! — sóhajtott fel a gép, s karját suhogtatva a magasba emelkedett. Szenk Sándor 9
