A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-14 / 42. szám
ÉLTETŐ VÍZ A Nyugat-szlovákiai Vízművek egyik vízkiemelő állomása Jóka (Jelka) határában található. A faluszéli erdőben először a hatvanas évek derekán kezdtek el ivóvíz után kutatni. A munka eredménnyel járt, a feltételezések, becslések szerint az itt talált víz mennyiségileg a csallóközi ivóvíztartalék után következik.- És nem is akármilyen viz! — mondja Mészáros Zoltán mérnök, az állomás vezetője. A legjobb vegyi és fizikai tulajdonságokkal rendelkező víz a környéken. Lehet, hogy ez meglepően hangzik, de így igaz. Korábban, amikor még a mély kutak vizét itták, gyakori volt a jód hiánya okozta golyva a faluban, s ezért a „golyvás” gúnynevet ragasztották a jókaiakra. De az ötvenes években már alig volt golyváj a faluban. A csúfnév azonban megmaradt. Ezt a vizet nyugodtan ihatják majd, nemcsak itt, de még Nyitrán is. Szavatoltan jó minőségű, rendelkezik az öszszes fontos ásványi anyagokkal. Különben hetente vesznek mintát a vízmű valamennyi kútjából és vegyelemzés alá vetik. A jókai vízkiemelő állomásnak és szivattyútelepnek 1979 júliusára kell teljesen elkészülnie. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ez már némileg módosított, kitolt határidő; hiszen az eredeti tervek szerint a telepnek már üzemelnie kellene. Egyelőre még sok itt a tennivaló a kutak és a szivattyúállomás körül. Az ideiglenesen berendezett irodahelyiségben terveket, rajzokat nézege-A szivattyúállomás homlokzata csarnokban felszerelésre várnak a tartályok, csövek. Az épület homlokzatát hullámzó vizet ábrázoló dombormű díszíti. A falu - Jóka - már innét kap vizet. Társadalmi munkában építették meg a vízvezetékhálózatot. Szükség is volt rá, hiszen különösen Üjhely-Jókán már ihatatlan volt a víz, a Kis-Duna nagyfokú szennyezettsége miatt. Építőanyaghalmokat és gödröket kerülgetve járunk a telepen. Itt lesz a gyűjtőmedence, itt pedig a klórozó, fertőtlenítő. Ennek a kútnak pedig, mondják kísérőim, egy héten belül üzemelni kell. Vágsellye vízellátási gondjain kell sürgősen enyhíteni. (Azóta már biztosan üzemel a kút, hiszen július közepe táján jártam ott.) A kút körül három fiatalember szorgoskodik gyöngyöző homlokát törülgetve a nagy hőségben. Balián Imre, Kocsis Imre és Laurič Jaro. Néhány szót vál tunk, azután Mészáros Zoltánnal tartok. Balián Imre, Laurič Jaro és Kocsis Imre munka közben tünk Mészáros Zoltánnal és a közben megérkezett Pasztorek László művezetővel. A Vízépítő Vállalat a fő kivitelező, a műszaki berendezéseket a Sigma vállalat hranicei üzeme szállítja és szereli fel. A vízmű, amely hét - különböző, 30-70 méter mélységű - kútból kapja a vizet, teljes üzembe helyezése után a Jóka-Galánta-Vágsellye-Érsekújvár- Nyitra vonal városait és falvait látja majd el kifogástalan ivó- és ipari vízzel. A vonal mentén - Galántán, Vágsellyén, Vógfarkasdon, Érsekújváron és Mocsonokon (Sládečkovce) szivattyúállomásokat, nyomásfelerősítő telepeket létesítenek majd. (Néhány már el is készült.) Az írás elején említettem, hogy a víz vegyi és fizikai összetételén nem szükséges módosítani. Figyelembe véve azonban a nagy távolságot, amelyet a víz pl. Jókától Nyitráig megtesz, fertőtlenítésére - klórozással - szükség lesz. De a klórozás például Galántán már alig lesz érezhető a víz ízén. Mészáros Zoltán és Pasztorek László vezet végig a telepen. A főépület üvegajtóit, ablakait tisztítják, a hatalmas Mészáros Zoltán mérnök aki a szükséges adatokat továbbítja rádión a központnak az udvaron álló GAZ terepjáró gépkocsiból.- Még valamit meg kell jegyezni - mondja, amikor már indulni készülök. - A jókai vízkiemelő állomást a későbbiek folyamán rákapcsolják majd a bősi telep hálózatára. Előre nem látható műszaki vagy más hiba folytán tehát az említett szakasz vízellátása zökkenőmentes marad. GORFOL JENŐ A szerző felvételei 12 ZS. NAGY LAJOS Az ősz a legszínesebb évszak itt Gömörországban, ahol a táj olyan változatos, hogy hirtelen nem is tudom mihez hasonlítani, nem is érdemes, mert minden hasonlat sántít. De például az Osgyán utáni szerpentinutat nyugodtan a szicíliai szerpentinekhez hasonlíthatom, azzal a különbséggel, hogy ez még ijesztőbb amazoknál. De ahol végződik, a dombtetőről gyönyörűen áttekinthető a pirosodó erdőkkel díszített, dimbes-dombos őszi vidék. Az aratásnak vége, a sötétbarna domboldalakon kék és sárga bogarakként mászkálnak a traktorok, vidám berregéssel vigasztalva a kedves gömöri palócokat; „Baj, haj, hogy nem nagyon sikerült ez az év, de azért fel a fejjel, lesz majd új esztendő!“ És ök nem is nagyon lógatják a fejüket, nem az a fajta nép ez, úgy dolgoznak, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és ettől tényleg el is rendeződnek a dolgok. Mint ahogy például Veľké Teriakovcén, utunk első állomásán elrendeződtek az egységes földmüvesszövetkezet gondjai. Egyike ez a járás, sőt az ország először megalakult szövetkezeteinek, és sokáig a legjobbak közé tartozott. Azután öt évig tartó hullámvölgy következett, s ezen az sem segített, hogy öt másik szövetkezettel kapcsolták össze; több millió koronás ráfizetéssel termelt, tervét évről évre nem teljesítette, míg aztán a járási vezetők gondoltak egyet és kicserélték az elnököt. Ez alig két éve történt. Az ember el sem akarja hinni, hogy egy személyi változás (még ha az elnöké is) így megfordítsa a helyzetet, mint ahogy ebben a Csehszlovák-Szovjet Barátság nevet viselő szövetkezetben történt. Tavaly már alig volt veszteségük, s az idén, a mostoha időjárás, rossz termés ellenére, rentábilissá vált a termelés. Eszemben sincs dicsfényt szőni az új elnök feje fölé, akit csak most ismertem meg, de hát a szövetkezet legújabb eredményei az ö szervezömunká. ját is dicsérik. Harminckilenc éves agrármérnök, a nevét nem könnyű megjegyezni. Štefan Výbošfoknak hívják,
