A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-14 / 42. szám
A müncheni Max Planck Pszichiátriai Intézetben ma már biztonsággal operálnak „lézerkéssel" akár egy öt századmilliméter átmérőjű sejtnyúlványt is. Képünkön egy idegsejt. Az operáció helyét a nyíl mutatja. Hogy fotóriporterünk, Prandl Sándor, milyen „huncut" felvételt akart készíteni ez alkalommal, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy - akarva-akaratlanul - önmagát fényképezte: ott van a tükörben. Még behunyt szemmel is könnyen megtalálhatók a billentyűk azon az újfajta írógépen, amelynek PCD-Maltron típusú klaviatúráját az emberi kéz anatómiájának megfelelően tervezték meg a szakemberek. A szöveg az írógéphez csatolt tv-képernyön jelenik meg, majd egy-egy szövegoldal elektronikus jelei 0 mágneses tárolóba kerülnek. A jelek vezérlik azután azt az önműködő villanyirógépet, amelyből a kész szövegoldalak emelhetők ki. Annamária Rizzolit a tévétől csábította el az olasz filmváros, a Cinecitta. Bemondó volt, majd a Tele Alto Milanese szombat esti szórakoztató műsorának a Két nagy zongorista találkozott Los Angelesben: Vladimir Horowitz, a legkiválóbb ‘virtuózok egyike és Oscar Peterson, a kanadai néger dzsessz-zongorista. Képünk tanúsága szerint - bár két különböző műfajt művelnek -, remekül megértik egymást. vezetője. Eddig három filmet forgatott. Most éppen egy show-ban lép fel, amelyet az olasz tengerpart nagyobb városaiban mutatnak be. # Sóból nem lesz hiány! A texasi Dallas közelében található hegy ugyanis hatalmas mennyiségű sót tartalmaz. Becslések szerint ez a sómennyiség 20 ezer éven keresztül elég lenne a Föld egész lakosságának. Ezen a felvételünkön nem valami egzotikus táj, hanem Vyšné Ružbachy faluvégi „krumplipincéi" láthatók: legalább olyan érdekesek, mint a kisgéresi sziklapincék. Vasarnap délutáni seta _______JORDAN POPOV (Bulgária)_______ JOGOS-E A REKLAMÁCIÓ? Belép egy ügyfél. Egyik kezében zsákot tart, másikban egérfogót. — Bocsánatot kérek, ön Bonev elvtárs? — kérdi. A reklamációs iroda vezetője feltekint az iratokból. — Igen, én vagyok. Miről van szó? Az ügyfél udvariasan meghajol, az egérfoeót hóna alá dugja és kezet nyújt. — Nagyon örvendek, nevem: Panajotov. Az egérfogók miatt jöttem. — Nagyon helyes! — Bonev felkel az asztal mögül. — Mondja meg, hány egérfogót cseréljünk ki — és azonnal megkapja valamennyit. — Nekem nem új egérfogók kellenek, hanem vissza akarom adni valamennyit, ami csak akad nálam. Ez a zsák színültig tele van az önök egérfogóival. És Panajotov leteszi a zsákot a padlóra. — Hogyhogy visszaadni? — figyel fel Bonev. — összefogdosta valamennyi egerét és most idejött, hogy visszaadja az egérfogókat? Nem rossz ötlet! — Szó sincs róla. Az önök egérfogói három hónap alatt egyetlen egeret sem fogtak. — De mi köze ehhez az egérfogóknak? Egyszerűen az történt, hogy az egerek megérezték a veszélyt és kereket oldottak, ön pedig ahelyett, hogy örülne, most idejön és vissza akarja adni az egérfogókat... — Éppen arról van szó, hogy nem oldottak kereket — feleli ingerülten az ügyfél. Az egerek élnek, egészségesek és tovább mászkálnak ide-oda, ott egye meg őket a fene... A berendezést eszik. A vezetékeket, a vezetőket, a félvezetőket — mind szétrágták. Ha az ember franciakulcsot adna nekik, azt is elmajszolgatnák. Az irodavezető együttérzően csóválja a fejét: — Szóval rágnak-rágcsálnak, az egérfogóba pedig nem sétálnak be? Talán az egésznek a csalétek az oka, juhtúrót tett oda? — Természetesen — válaszol Panajotov. — Olcsó juhtúróval kezdtük, de ahhoz hozzá sem nyúltak. Akkor egyre drágábbat, egyre jobbat tettünk oda, tizenhétféle juhtúrót próbáltunk ki, de semmilyen eredményre sem jutottunk. Az egerek továbbra is a kábeleket falják. — Ugyan, honnan toppantak be magukhoz ilyen abnormális egerek? — csodálkozik Bonev. — Tizenhétféle juhtúrót kínálnak nekik, ők pedig kábelt majszolnak! De nem próbáltak csalétek helyett kábelt odatenni nekik? — Komolytalan ötlet — ellenkezik Panajotov. — Maga tanúsít komolytalan magatartást az ügy iránt! — kiált fel Bonev. — Maguk kitűnő egérfogókat kaptak, amelyekkel valóságos gyönyörűség egereket fogni, persze, ha helyesen előkészítik az állatokat. Tanulmányozzák az egerek közlekedési útvonalát, elemezzék magatartásukat, irányítsák ... — Attól tartok, teljesen feleslegesen vitatkozunk: ezek az egérfogók igen durva kivitelűek, a belsejük kényelmetlen. A reklamációs iroda vezetője azonban kivédi a csapást: — A sima deszkát pedig az egerek gyanúsnak tartanák. Jobban szeretik azt, ami természetes, érdekes. — Nem szabad általánosítani — támad tovább Panajotov. — Higgye el: az egerek különfélék. Az egyiknek a durvább tetszik, a másiknak pedig a finomabb. Hiszen az egerek nagyságára és szokásra is különfélék ... — Ahá! — szakítja félbe diadalmasan Bonev. — Tehát nem a mi egérfogóink térnek el a szabványtól, hanem a maguk egerei! Tegye el az egérfogóit, nem veszem vissza őket. Ha majd szabványosítja az egereket, akkor újra beszélhetünk ... És az irodavezető diadalmasan az ajtóhoz kíséri az elcsüggedt ügyfelet. (Ford.: Gellért György) ÉNEKSZÓ A szomszédasszony énekel. Feltornáztatja hangját a magasba, aztán leejti. Csönd. Már tudom, mi következik. A változatosság kedvéért megindítja a lemezjátszót. Érzelmes operaáriák Puccinitől. A háziasszony együtt énekel a művésznővel, ízetlenül vibrál a hangja, elnyomja, megtöri a kristályos szoprán szárnyalását. A szomszédasszonynak jó kedve van. Vagy csak a szomszédokat „szédíti”? Mímeli a kicsattanó örömet? Ki tudja? Pár hónapja vált el a férjétől. Megunta. Mert kissé esetlen volí, szürke ember, akiből tizenkettő egytucat. Reprezentálni nemigen lehetett vele. Pedig jó ember volt. Mindent megtett volna az asszonyáért. A két gyereket meg a rajongásig szerette. Az asszonynak még sem kellett. Barátok után nézett s talált is magának egy fiatalembert. Naponkénti viharos jelenetek. S a férj ereje lassan megtört az asszony szívósságán. A férj egy ideig még ott lakott, vagy inkább tengődött a lakás egyik szobájában, később elköltözött. És hogy vigasztalást találjon, újra megnősült. Aztán már csak a hét végén látogatta a gyerekeit. Ott ácsorgott ilyenkor a lépcsőházban, mert az asszony nem engedte be a lakásba. De az elmúlt héten hiába ácsorgott, a gyerekek nem jöttek ki. A szomszédok adták a tudtára, hogy a gyerekeket a nagymamához költöztette az exfeleség. A férfi nagyon elszomorodott. Feljött hozzánk, átadott egy kis csomagot, s megkért bennünket, továbbítsuk a gyerekeinek, amikor visszatérnek. — Hogy van? — kérdeztem tőle. — Jól — mondotta szomorkásán. — Üjra megnősültem, de nem találtam nyugalmat második házasságomban, mert engem már csak „idehúz” a két gyerek. Nem tudom őket elfelejteni... Tudja ... a volt feleségemnek is megbocsájtanék, nem mondanék soha egy rossz szót, ha ő ... ha visszahívna ... — Mi lenne a mostani feleségével? — Bizonyára beleegyezne ... hogy elváljunk. Ö jó asszony. Megértené. Lassan jön fel torkából a szó: — A gyerekek nélkül nem megy .. . az élet... A férfi szenved, az asszony éne• kel. Feltornáztatja hangját a magasba, aztán leejti. Csönd. DÉNES GYÖRGY 9
