A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-07 / 41. szám
TROPUS A BODROGKÖZBEN való. A pálmafát Jugoszláviából hoztam. Egy faládában kávécserje zölcfe 11. Ceylonból származik. Sokáig tartott amíg meggyökerezett, de most már szépen fejlődik. Látok még itt citromfát és virágzó narancsfát, grape fruitot, mandarint, mimózát és babérfát. Ebben a nehéz, párás és meleg levegőjű trópusi növényligetben minden buján zölded és virágzik.- Mindazt, amit itt lát - mutatja Litovsky bácsi - külföldi utóimról hoztam; magvak, kis hajtások és ágak formájában. Itthon aztán elültettem, és hót így egyre gyarapodott a, melegház növényvilága.- Hogyan kezdődtek és valósultak meg a nagy utazások?- Gyermekkoromban sokat olvastam. Főleg a kalandregények és az útleírások érdekeltek. Fantáziám szárnyain gyakran utazgattam a könyvekből már jól ismert országokba és tájakra. Titokban mindig arra vágytam, hogy ezek a képzeletbeli utazások egyszer megvalósuljanak. Hatvanéves lettem, mire a feltételek és a lehetőségek adva voltak gyermekkori álmaim megvalósításához.- Bejártam Dél-Amerika csaknem valamennyi országát. Gyönyörködhettem Új-Zéland és a Fidzsi-szigetek egzotikus tájaiban. Láttam az egyiptomi piramisokat és az ausztráliai földrész végtelennek tűnő síkjain legelésző mesélek az élményeimről: tájakról, emberekről, növényekről, örülök, hogy átadhatom tapasztalataimat és élményeimet, mert csak így van értelme és haszna az utazásaimnak. Élményekben és ismeretekben, tudásban és munkában gazdag múlt áll Litovsky bácsi mögött. Utazásainak élményeit sok-sok kilométer hosszúságú filmszalag, sok száz színes diapozitív és teleírt jegyzetfüzetek sokasága őrzi.- Jó volna ezt a gazdagságot összegyűjteni és másoknak is átadni, valamilyen képes útikönyv formájában. Nem foglalkozott még ezzel a gondolattal? — Dehogynem. Sőt. Jelenleg egy házi emlékmúzeum (vagy emlékszoba) megnyitásán dolgozom. Szabad időmben rendszerezem az összegyűjtött tárgyakat és képeket. Jöjjön, megmutatom, bár még alig vagyok készen a fele munkával. Boltíves szobába nyílik az ajtó. A szoba egyik falán elhelyezett vitrinekben azok a rizs- és gyapotminták láthatók, amelyeket ő nemesített és termesztett, itt a Bodrogközben. A szoba másik felében utazásainak emlékei sorakoznak: tengeri csigák és kagylók, különféle harci eszközök: hegyes dá<da, mérgezett nyíl kilövésére szolgáló fúvócső stb. A kiállított tárgyakat, számos nagyított fénykép illusztrálja. Ha minden a helyére kerül, érdekes és szép házimúzeum lesz. Lenyomom a kilincset. Enged. Megcsikordul a zöld vaskapu. Az udvarban vagyok. Alig teszek néhány lépést, hosszú, fehérszőrű hatalmas kutya rohan felém. Már nincs lehetőségem és elég időm kitérni a bizonytalan kimenetelű találkozás elől. Ijedelmem azonban hamar elmúlt. Szerencsére a kutya szelíd. Barátságosan hozzám dörgölőzik. A kert végében megbújó melegház felé indulok. Közben nézem, csodálom a kertet, amely tulajdonképpen hatalmas park: díszfákkal, cserjékkel, dísznövényekkel, virágokkal. Közepén terebélyes japán akác díszeleg. Göcsörtös törzse, csavarodott ágai birkóznak az idővel és a széllel. Hatalmas lombsátrában madarak fészkelnek. Itthon találom-e a házigazdát, Litovsky bácsit? Mert tudom, gyakran utazik távoli országokba. Közben megérkeztem a melegházhoz. Benyitom az ajtót. Megkönnyebbülök. Itt ül velem szemben egy kicsike faszéken a melegövi növények és virágok pici birodalmában. Amikor belépek, a kezében megáll egy pillanatra a nyesőolló, amivel citromfaoltványokat készít szaporításra. Rám néz. üdvözöl. Hellyel kínál, s mikor kérdezem, munkáját folytatva csendesen mesélni kezd:- Hetvenkilenc éves vagyok. Szarvason születtem. Még gyermekkoromban megkedveltem a növények világát. Volt ott egy híres kertész. Gyakran.eljártam hozzá. Sok mindent megtanultam tőle. Az első világháború után elhatároztam, hogy megpróbálok nálunk is rizst termeszteni. Kértem erre a célra egy darabka földet, bérbe. Próbálkozásom sikerrel járt. Negyvenkilencben áttelepültem Zemplénbe, Szőlőskére. Harminc mázsa rizsvetőmagot is hoztam magammal. Nagy nehézségekkel, sok fáradozás árán, de sikerült folytatni a Szarvason megkezdett és szép eredményeket hozó rizstermesztést. Kezdetben bizony nem nagyon érdeklődtek iránta. A földet sem valami nagy kedvvel adták. Az elért eredmények azonban eloszlatták a bizalmatlanságot. Olyannyira, hogy a szövetkezetek és az állami gazdaságok is megkezdték a termesztését. Én termesztettem Szomotoron az első rizst Csehszlovákiában. Szép eredményeket értünk el. Már hatezer hektáron folyt a termesztése Szlovákiában, amikor 1957-ben beszüntették. Ezután kukoricanemesítéssel kezdtem foglalkozni. Többször megpróbálkoztam más melegövi növények meghonosításával. így például termesztettem már ricinust és gyapotot is, itt a Bodrogközben. Elhallgat, gondolatai visszarévedeznek a múltba. Elnézem ezt a szenvedélyesen természetrajongó embert. Egyik kezében a mozdulatlan olló, a másikban egy citromfaág, amely a melegház üvegtartályainak homokos talajában új csemetévé fejlődik majd, hogy végül termést hozó fa legyen belőle. Litovsky bácsi arca nyugodt. Csak szemei éberek és csillogók. Aztán feláll és int, hogy kövessem. Megyünk a melegház birodalmába. Me^g-meg állunk egy-egy növénynél. Sorra elmondja, melyik honnan került ide.- Ez a gránátalmafa Új-Guineából hatalmas marhacsordákat. Voltam Egyiptomban a Királyok-völgyében és a Mont-Pelé tűzhányó peremén. Fejvadászokkal és emberevőkkel találkoztam Új-Guinea őserdejében. Jártam Indiában, Ceylonban, a Fülöp-szigeteken és a Kis-Antillókon. Nagy-nagy örömmel és várakozással indulok egy-egy útra. Mégis, amikor pár hétig távol vagyok, elfog a honvágy és húz haza a Bodrogközbe.- Mi az, ami még mindig arra ösztönzi, hogy hetvenkilenc éves korán túl is menjen, utazzon?- Az ismeretlen tájak és növények vonzanak. Minden érdekel, amit még nem láttam. És úgy érzem, hogy ettől a vonzalomtól már nem lehet megszabadulni. Gyakran hívják és ő szívesen megy a gyerekek közé. - Nagyon szeretem a gyerekeket — mondja. - Ha meglátogatnak, vagy engem hívnak meg, levetítek nekik egy-egy színes filmet, vagy több tucat diapozitívot, amit utazásaim során készítettem, és közben- Ami pedig úti élményeim könyvalakban volá megjelentetését illeti - tér vissza az előbbi kérdésre -, számomra ez már túl nehéz és időigényes munka volna. Nem tudnék megbirkózni a sok anyaggal. De ha akadna^ aki elvégezné ezt a munkát helyettem, szívesen rendelkezésére bocsájtanám a jegyzeteimet és a gazdag fényképanyagot. A délután kezdődött beszélgetésünket csöndben betakarta az este. Már búcsúzni akarok, amikor meghív egy „utazásra". Elfogadom. A színes diapozitívok Új-Zéland és Új-Guinea egzotikus világát varázsolják elém. S közben hallgatom Litovsky bácsi csendesen folydogáló elbeszélését, amely a színes képekkel egybefolyva egy valós utazás illúzióját kelti bennem. Még sokáig emlékezni fogok erre az estére. A kapuból még a melegház felé tekintek. A Bodrogköznek ezen a „minitrópusán" messzi hazájukról álmodnak a kávécserjék és a narancsfák. KORCSMAROS LÁSZLÓ 4
