A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-30 / 40. szám
Ing. Turošík hcrlálhaicot vívnak értük egymással. Szeptember közepétől következik be az ún. szarvasbőgés ideje: a hang mélysége és erőssége után felismerhető a bikának az ereje. A tehén május közepén, június elején egy, ritkán két borjút hoz a világra s ezeket a legközelebbi párzásig szoptatja. A természetes szaporulat tehát nem nagy, de ugyanígy az elhullás sem, mert a szarvas hosszú életű, nemegy közülük az ötven éves kort is megérheti. A vadőrök az idős, beteg egyedeket kilövik. Egyébként értékes agancsáért, ,,címeréért" vadásszák. Vadászata igen jó devizabevételeket biztosit a népgazdaságnak. Az őz igen óvatos és félénk. Szintén az erdőket lakja, de a mezőkre is leereszkedik. Leginkább családokban él együtt: egy bak egy, ritkábban két-három tehénnel és borjaival; de télen több család is összeverődik. A Kárpátok legnagyobb ragadozója a barna medve. Teljes hossza két méter körül van, súlya 150— 300 kilogramm. Bár a ragadozók családjába tartozik, általában azonban növényi eledellel táplálkozik. A nagy, nehezen hozzáférhető, bogyókban és gyümölcsökben gazdag erdőségeket szereti. Ha rászokik a húsra, azt keresi. Télen barlangot keres magának és többször megszakított téli álmot alszik. Az embert nem támadja meg, csak akkor, ha megsebesítik, vagy pedig a nőstény, ha kölykeivel van és megzavarják. A hiúz az utóbbi időben meglehetősen elszaporodott a Tátrában. Veszedelmes ragadozó. Nagy erdőségekben tanyázik, a fákon tartózkodik és innen lesi zsákmányát. Mindig friss húst eszik, s a szarvast, de főként az őzet nagyban pusztítja. A kőszáli sast joggal nevezik a madarak királyának. A fejlett példányok hossza 90, kiterjesztett szárnya 60, farka 30 cm körül van. Fenséges látvány, ahogy méltóságosan úszik c levegőégben a Tátra ormai fölött. A Tátrai Nemzeti Park vadőrei mindent elkövetnek védelmükre, szaporításuk érdekében. Veszedelmes ragadozó. Hüllőkkel, mezei pockokkal, ürgékkel táplálkozik, de a zergegidákat is megtámadja. Nekem, sajnos más elfoglaltságom is van, így ha többet akar tudni a Nemzeti Park növény- és állatvilágáról, ezek védelméről, s főként arról, hogyan viselkednek a turisták ebben a természeti paradicsomban, forduljon a Javorina tájvédelmi körzet vezetőjéhez, Michal Jurčo elvtárshoz. (Folytatás a 42. számban) Szöveg és képek: PAVEL HAŠKO SZÉLHÁMOSOK a tárgyalóteremben Vajon van-e határa az emberi hiszékenységnek? ... Sajnos, néha bizony úgy tűnik, hogy nincs. A rendőrségi és bírósági gyakorlat mindennapi példái igazolják, hogy olykor elegendő, ha valaki ügyesnek, a hivatalos ügyintézésben jártasnak tűnik s az emberek hihetetlenül könnyelműen bedőlnek az ilyen egyének különféle ajánlatainak. Napokkal, hetekkel később pedig kiderül, hogy az illető távolról sem ügyes ügyintéző, hanem egy minden hájjal megkent szélhámos! Általában azonban későn jön már az efféle felismerés, addigra a fűt-fát ígérgető csaló régen felvette „honoráriumát“ és a károsultának nem marad más választása, minthogy keserű szájízzel beismerje saját balgaságát s rendőrségi feljelentést tegyen az illető ellen. A szlovákiai bíróságok, szélhámosság vádjával, évente többszáz esetet tárgyalnak. A szocialista törvényesség következetes betartását szorgalmazó sorozatunkban ezek közül választottunk. § § § Egy bizonyos idővel ezelőtt számára jövedelmező vállalkozásba kezdett Ján Polárek, martini lakos, rokkantsági járadékot élvező nyugdíjas. Elhatározta, hogy hitelesnek tűnő ígéretekkel „befűz“ néhány hiszékeny embert, ami egész szép summát jövedelmez majd ... Viszonylag szerény szinten: ötszáz koronával kezdte, amit olyan címen vett föl egy munkajogi perben álló személytől, hogy ismeretség révén elintézi számára a járásbíróság kedvező ítéletét. Néhány nappal később további négyszáz koronát kért, ezúttal egy szakorvosi látlelet „biztosítására“. Az illető készsége láttán J. Poláček vérszemet kapott: néhány nap leforgása alatt sorra látogatta a szóban forgó család többi tagját is, akiktől a legkülönbözőbb ürügyekkel újabb pénzeket csalt ki. Végül például már egy japán táskaírógép beszerzésére is vállalkozott, amihez kétezer korona készpénzre volt szüksége! Sajnos, ezt az összeget is megkapta. Ogy tűnik, Poláček külalakja felettébb bizalomgerjesztő volt, mert nemcsak ezt a családot, de másokat is sikerült tőrbe csalnia. Többnyire munkabalesetekért járó biztosítási és kártérítési összegek „elintézésére“ szakosította magát,, de szemrebbenés nélkül vette föl a legkülönbözőbb összegeket burkolatfa s egyéb építőanyag beszerzése, külföldi gyógykezelés biztosítása és más ürügyek címén ... Amikor aztán jóhiszemű hitelezőinek egyike megúnta a hosszadalmas várakozást és a sok-sok kifogással járó „beszerzési nehézségeket“, az egész ügy nyilvánosságra került. Mind a kivizsgálás, mind a bírósági eljárás folyamán Ján Poláček azzal védekezett, hogy ő senkit sem akart megkárosítani, nem egyéni meggazdagodás céljából kérte a különböző összegeket, hanem valóban segíteni akart mindenkin, akivel ily módon kapcsolatba került. Es egyébként is, a postai illetékek s egyéb rezsiköltségek révén neki is kiadásai voltak a különböző ügyek intézése során ... A terhelő bizonyítékok alapján azonban a bíróság más véleményen volt s J. Poláčeket rokkantságára való tekintettel csak tíz hónapi, ám szigorított börtönbüntetésre és a becsapottaknak okozott anyagi kár megtérítésére ítélte. Népiesen szólva: néhány banánhéjon csúszott el Alojz Diveky, a prievidzai járás Diviaky községének lakosa és három esztendei szigorított fegyházbüntetést kapott. De mi is volt az a néhány „banánhéj“? Alojz Diveky örökösen pénzszűkében volt, mivel azonban sem a munkahelyén, sem a lakhelyén nem állt a legjobb hírben, az emberek nemigen szívesen kölcsönöztek neki pénzt... Diveky ennek is megtalálta az ellenszerét: általában olyan összegeket kért, amit nehéz megtagadni valakitől, viszont nem kell sietni az adósság törlesztésével. Általában húsz, harminc, legföljebb ötven koronát kért ismerőseitől ... Es ha pénzhez jutott, saját-A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN § EMBERI SORSOK jának érezte az egész világot, nem érdekelte őt sem a család, sem a munka; sőt, előző büntetése „utóhangjaként“ kapott hatósági felügyelet sem ... Kocsmázott, hangoskodott, élősködött, botrányokat provokált és a kis tételekben kapott, de így is szép ősszeggé kerekedő pénzt pedig esze ágában sem volt visszaadni a tulajdonosoknak. Ezek az apró kiadásokra kért kis kölcsönök jelentették a vesztét: a türelmetlen hitelezők egyike följelentést tett ellene és a folytatás már a szó legnemesebb értelmében törvényszerű volt: Alojz Diveky újra bíróság elé került, ahol ügyét egy közveszélyes. visszaeső vádlottként kezelték. Ennek megfelelően kapta a három évi szigorított fegyházat, a szabadulása után pedig további két évre hatósági pártfogót rendelt mellé a bíróság. § § S A galántai Fra.itišek Munka a múltban már két ízben szembe került a törvénnyel. A javító-nevelő intézetekben és börtönökben töltött hónapok vagy évek egyesekre valóban jó hatással vannak és megváltozott, egykori botlásukat feledtetni igyekvő emberekként kerülnek ki újra az életbe... Sajnos, vannak ellenben visszaeső bűnözők, akik a társadalom minden igyekezete és segítsége ellenére sem akarnak megállni a lejtőn s szabadlábra helyezésük után újabb bűnügyekbe keverednek. Ez az elszomorító valóság František Munka esetében is. Munka, miután letöltötte második büntetését, nem állt munkaviszonyba, hanem közép-szlovákiai városaink egyikében egy barátnőt talált magának, akivel sikerült elhitetnie, hogy a legutóbb jogtalanul „ült“, az ellene felhozott vádak sora csak rosszindulatú hazugság volt. Most, hogy újra szabadlábon van, elérkezett az ideje, hogy bebizonyítsa igazát és perújrafelvételt kérjen ... Ehhez azonban pénzre van szüksége, mert — az ő szavaival élve —: az ügyvéd nem hajlandó megfelelő fizetség nélkül közbenjárni az ő ügyében! Ez logikus érvnek tűnt és Munka barátnője több mint négyezer koronát vett ki a bankból, hogy visszaállítsák újdonsült lovagjának becsületét. S ahogy ez már egy úriemberhez illik: Munka megígérte, hogy ötszáz koronás részletekben törleszteni fogja „kellemetlen“ adósságát. Teltek a hetek, múltak a hónapok, de sem a perújrafelvétel ügyében, sem az adósságtörlesztés dolgában nem történt semmi... Azazhogy mégis történt valami: Munka barátnője türelmét vesztve feljelentést tett a rendőrségen. A nyomozati eljárás során kiderült hogy Munka egyáltalán nem kérvényezte előző büntetése jogtalanságának felülvizsgálását és az általa emlegetett ügyvédi munkaközösség pénztárába sem fizetett be egyetlen fillért, hanem egyszerűen egy újabb szélhámosságra vetemedett. Ügyében a Banská Bystrica-i Kerületi Bíróság hozott jogerős ítéletet, miszerint két évi szigorított börtönbüntetést kapott, szabadulása után pedig további két esztendőre hatósági felügyelet alá helyezte Er. Munkát. § § § A tanulság mindebből: fontos, hogy kevesebb ember higgyen a megfelelő előleg fejében lakáskiutalást és devizaigénylést, perújrafelvételt és gyorssegélyt többnyire „félkézzel elintézni tudó“ ügyeskedőknek. Mert aki bedől az efféle ajánlatoknak és pórul jár — elsősorban magára vessen! 17
