A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-23 / 39. szám
Az Ipoly mente népi építészete I. A FÖLDRAJZI KÖRNYEZET ÉS A TELEPÜLÉSEK KIALAKULÁSA Dinamikusan fejlődő társadalmunkban még napjainkban is találhatók olyan területek és tájegységek, ahol megmaradt a népi építészet és a környező természet harmonikus egysége. Ezeket a falvakat évszázadokon át az ott élő ember alakította és fejlesztette tovább céltudatos munkájával. Az itt élő emberek életét meghatározta munkájuk jellege, mindennapi szükségleteik szerint alakították ki lakóházaikat és gazdasági épületeiket, felhasználva ehhez a hagyományokat és az elődök tudását. Ezekhez az aránylag még ma is egyöntetű népi építészettel rendelkező területekhez tartozik az Ipoly mente is. De mielőtt elkezdenénk az Ipoly mente népi építészetének elemzését azt hiszem bővebben ki kell fejtenünk és meg kell indokolnunk a témaválasztás jogosultságát. A néprajzkutatók számára talán erőltetettnek tűnik az Ipoly középső és alsó folyása népi építészetének együttes elemzése, de kiinduló pontunk a közös nevezőre hozható lakóháztípus volt. Az egész Közép-Európára jellemző szoba-pitvar-kamra felosztású lakóház Szlovákia déli részein — és főleg a vizsgált területen — rendszerint még kiugró ereszszel vagy tornáccal is bővül, és ami egyben meghatározza típusbeli eltérését is a többi néprajzilag összefüggő tájegységtől. Elemzésünket a Losonctól (Lučenec) Helembáig (Chl'aba) terjedő terület parasztgazdaságaira korlátozzuk, remélve, hogy így is kielégítő képet nyújthatunk az Ipoly alsó és középső folyása mentén elterülő vidék népi építészetéről. Az Ipoly mente egész területén szelíd dombok váltják egymást. Ez a földrajzi környezet döntően befolyásolta a népi építészet alakulását is. Az erdőségek elegendő faanyagot szolgáltattak, a domboldalakon követ fejtettek, az Ipoly partján pedig jó minőségű agyagot is találtak az építők. így aztán a helyi körülmények határozták meg, hogy az egyes falvakban melyik alapanyagot használták fel a parasztgazdaságok kiépítésére. Éppen ezért nem meglepő, hogy az egyik faluban kőből, a másikban pedig már agyagból épültek a házak. A település forma kialakulására is nagy hatással volt a földrajzi környezet. Különálló tanyákkal ma már csak elvétve találkozhatunk, a legelterjedtebb a soros építkezés, de előfordulnak még területi felosztásukkal csoportos településre utaló falvak is. A soros épitésü falu területét egy utca, vagy több egymást keresztező utcasor alkotja. Ha a terep engedi, akkor az utca két oldalára nyílnak a hosszú keskeny telkek, utca felöli részükben a lakóházzal. A lakóházzal egy vonalban húzódott a kerítés, bár ma már nagyon elterjedtek az előkertek is. A telek másik sarkában, a lakóházzal párhuzamosan állt a magtár és a nagykamra, amit ma már nyárikonyhának használnak. A lakóházhoz épült hozzá az istálló és a fészer, az ólak rendszerint a magtár mögött kaptak helyet. Az udvart a kerttől a pajta választotta el. A belső teleknek ez az évszázadokon át kialakult elrendezése alapjaiban még ma is létezik, bár az egyes gazdasági épületek a termelési viszonyok megváltozása után napjainkban már más, az eredetitől eltérő szerepkört töltenek be. NAGYNÉ M. KORNÉLIA
