A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-23 / 39. szám
BÓDÍTÓ LÁTOMÁSOK na szűk utcáin ugyanúgy száguldott velünk a városi autóbusz, mint a legújabb negyed sugárútjain, és ha a gépkocsivezetőnek kedve szottyant, megállt, mert ismerőst látott a járdán, akkor is, ha nem volt kijelölt megálló. Utaztam alkalmi taxissal, aki miután megtudta, hogy a Világifjúsági Találkozón vagyok, nem fogadott el pénzt és csak nagy szabódásra vett el tőlem emlékül egy tollat. Ültem hajón, amelyen csak viszszafelé kellett menetjegyet váltani. Évekkel ezelőtt még minden havannai ingyen utazhatott a városi autóbuszokon (itt sem villamos, sem trolibusz nem közlekedik), most is inkább csak szimbolikus az az 5 centavo (40 fillérnek felel meg), melyet az ember bedob a gépkocsivezető mellett elhelyezett ládába. Ellenértékként nem kap semmiféle menetjegyet, igy az utasok nem ismerik az ellenőrt, mert hát kit is ellenőrizne. Szállodánk, ahol 15 éjszakát töltöttem, az Óvárosban volt. Innét nem messze van a tengeri kikötő bejáratát biztositó öböl, melynek belépő kapujánál van Havanna egyik jelképe, a Castillo de Morro erőd. Az 1600-as évek elején o kalóztámadások ellen, majd a kikötő védelmére épült. Falai egyik oldalon a tengerből emelkednek ki, a szárazföld felöl pedig 25 méter mély vágások veszik körül. Az erőd alatt alagútrendszer és valamikor börtönnek használt kazamaták találhatók. Az erődítmény belsejéből egy csúszda vezet a tengerbe. Batista, a diktátor sok száz hazafit, politikai foglyot „csúsztatott" a tengerbe. Mint mondta: „A cápák nem beszélnek." Ó-Havanna utcáit úgy építették meg, hogy mindig legyen árnyékos hely, védelem a tűző nap ellen. Ezért sok a zegzugos sikátor, az árkádos ház. Ilyen utcák veszik körül a főváros egyik legszebb és legrégibb terét, a Katedrális teret. A tengerészeti hivatal, a tözsdepalotc, a vámház és sok más művészi értékű épület mellett Ó-Havannában található az 1929-ben felavatott híres Capitolio, a volt parlament épülete, a washingtoni Fehér Ház kicsinyített mása. Nem messze tőle, a volt elnöki palota fehér márványépülete látható. 1920-ban adták át, a forradalom győzelméig 21 elnök lakott itt. Területe több mint 43 000 négyzetméter. Ma forradalmi múzeum. Tőszomszédságában a Cranma nevű kis hajó kapott otthont. Az a kis hajó, amelyen Fidel Castro és 85 társa partra szállt Kubában 1956 decemberében. A VIT ideje alatt mindig zsúfolt volt a közkedvelt tengerparti sétány a Malecon. A szó maga kőgátat jelent. Ahogy terjeszkedett Havanna, úgy bővül! a sétány is. A közel 10 kilométeres sétányt csak egy vastag kögát választja el a tengertől. A Vedadón találhatók az amerikaiak idején épített luxusszállók, kaszinók, mulatók. Az utcák jelölése is amerikai mintájú. Nincs nevük, csak számuk. A 23. utca sarkán áll a kék színű 135 méter magas Habano Libre szálloda. A földalatti kétszintes garázst is beleszámítva összesen 30 szintes. 630 szobájával ez volt a világifjúsági találkozó egyik föhadiszállóso, több mint ezer újságíró, tévés és rádiós talált itt otthonra. Hilton hotelként épült 1958-ban, fél év múlvo államosították. Sok világszerte híres épülete, tere van Havannának. Közülük azonban legismertebb a Forradalom tere, ahol a kubaiak nagygyűléseiket tartják. Itt áll Jósé Marti 120 méter magas emlékműve. A Világifjúsági Találkozó záróakordjaként erről a térről hangzott el a felhívás a világ ifjúságához, itt mondta el hires beszédét Fidel Castro, aki az egész kubai nép nevében köszönetét mondott azért a megtiszteltetésért, hogy a XI. Vilógifjúságt és Diáktalálkozót Kubában tarthatták meg. Itt énekelte csaknem egymillió ember a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség himnuszát. A bódító állmok birodalmát tulajdonképen a mákföldek határolják. A mák itt a kezdet és a vég. Mákból nyerik a „színes álmok atyját", az ópiumot, mely önmagáiban vagy további eljárásoknak alávetve morfium vagy heroin formájában koncentrálva, egyaránt felhasználható a bódításra.. . A többi már történelem, csempésztrükk s nyomozóbravúr, üzlet és hatói; esetleg „leleményesség", hiszen a rendőrségi kábítószercsoportök tapasztalatai azt bizonyítják, hogy napjainkban már az ópiumnál sokkal olcsóbb, mesterséges úton előállított vegyszerek is bódító álmokba ringatják élvezőiket... A TÖRTÉNELEM Az ópiumot több ezer éve ismeri az emberiség. A svájci tavak négyezer évesnél idősebb cölöpépítményeinek tövében, a lassan korhadó gerendák között már felfedeztek máktokot. Tailán evésre, talán bódításra használták. Hesziodosz már az i. e. Vili. században beszámol a mákról és leírásában Sikyon görög várost a mák birodalmának nevezi. Négy évszázaddal később Teofrasztosz, Arisztotelész egyik tanítványa, a máktokok ópiumtartalmáról értekezik. Ezzel nemcsak egy új szó, egy új fogalom született, hanem egy új szenvedély is... Ezt bizonyítja Plinius háromszáz esztendővel később keltezett híradása, miszerint Kisázsia-szerte s Egyiptomban általánosain elterjedt jelenségnek találta a bódító álmokba menekülést. Az ópium élvezete időszámításunk kezdetén hódít terét Perzsiában, majd elkerül Indiába és Kínába, később pedig — főképpen az ópium pipa feltalálásával — Törökországiba is. Amerikában, a különböző kábítószerek tömeges élvezete általánosain csak a múlt század utolsó harmadában terjedt el; Európában pedig az első világháború éveiben. Azóta viszont a bódító álmok szenvedélye — mind egészségügyi, mind bűnügyi szempontból — nemzetközi problémává fejlődött, hiszen nemcsak a csempésztrükkök száma végtelen, de a bűnüldöző és igazságügyi szerveknek sok gondot okoznak a kábítószerek hatása alatt elkövetett bűntettek is. KÁROS SZENVEDÉLY ... Első pillantásra nyugodt, szelíd tekintetű, jól megtermett suhanc ül a kihallgatást folytató rendőrtiszttel szemben. Néhány napja, hogy egy elhagyott pincében barátaival együtt kábítószerélvezet közben érte őt tetten a rendőrség. Most ezért idézték be kihallgatásra. Pár mondat után kiderüli, hogy már második éve él a kábítószerek káros szenvedélyének. — Ha csekély számban is, de a toxikománia sajnos nálunk is előfordul. Főképpen a nyugati életstílust majmolni kívánó fiatalabb korosztály körében — mondja a rendőrségi kábítószercsoport dolgozója, miután befejezte a suhanc kihallgatását és vallomását a kábítószerélvezők nyilvántartási jegyzékéhez csatolta. Elszomorító jegyzék ez, melyen azoknak a személyeknek — főképpen fiatalkorúnknak — a neve s lakcíme áll, akiket kábítószerélvezet közben ért tetten a rendőrség. Joggal kérdezhetné most valaki: hol jutnak ezek a fiatalok ópiumhoz, heroinhoz, marihuánához?. . . Nos, mint o világon minden, a kábítószerek is „korszerűsödtek“! Ópium híján, különböző vegyi anyagok belélegzésével is a bódító álmok világába lehet zuhanni... Persze, azt már kevesen tudatosítják, hogy ezek a belélegzett vegyi anyagok többnyire akár fémek roncsolásáro is alkalmasak! Csak természetes, hogy hatásukra az emberi szervezet fokozatosan megkárosodik; a színes álmokat kergető fiatalok többsége csupán a kórházakban, rendőrségi kihallgatásokon, esetleg bírósági tárgyalótermekben döbben rá e szenvedély kóros voltára. TRAGIKUS GYILKOSSÁG A nyolcvankét éves idős asszony egyedül élt kerti házikójában. Lánya, aki szintén nem volt már fiatal, rendszeresen meglátogatta az édesanyját, ha kellett, bevásárolt, főzni segített. Hiába hívta édesanyját, hogy költözzön hozzájuk, az idős néni hallani sem akart erről1, mondván: itt élte le egész életét, itt is szeretne meghalni... Lánya ilyenkor mindig megsimogatta édesanyját s arra kérte, hogy vigyázzon magára ebben a magányban. Egy korán sötétedő, novemberi estén azonban hiába próbált bejutni anyja házikójának belüliről zárt ajtaján. Furcsának tűnt viszont, hogy a konyho mindig zárt ablakát ezúttal tárva-nyitva találta. Bepillantott hát, és ott szörnyű látvány tárult a szeme elé: édesanyja felszikkadt vértócsában a padlón feküdt. A kórbonctani (élet megállapította, hogy mintegy huszonnégy árávaf korábban gyilkolták meg, éspedig egy tompa eszközzel többször a fejére sújtottak. .. A nyomozás ismert szálakon indult: két éve történt a vidéken egy hasonló, ha nem is gyilkossággal végződő eset. Elkövetője egy ekkor tizenhét éves fiatalember volt, betört egy magányosan élő idős asszonyhoz, egy erős ütéssel elikábítottai, utána közel háromezer koronát zsákmányolt tőle. A rendőrség gyorsan kézrekerítette az akkori, időkörben már újra szabadlábon élő tettest. A fiatalember tulajdonképpen régi „ismerőse" volt o fővárosi nyomozószerveknek, hiszen tizennégy éves sem volt még, amikor először csípték el — kábítószerélvezet közben. Több ízben kezelték intézetileg, sajnos, mindig a régi haverok társaságába került és így a lidérces látomások kergetésével sem hagyott fel. Többször megbukott, a hatodik osztály elvégzése utón maradt ki az iskolából, egyszer öngyilkossággal is kísérletezett. „Életrajzában" aztán a fent említett betörés következett, az így szerzett pénzen főképpen kábítószerek előállításához szükséges vegyszereket vásárolt. Tettének elkövetése után tizennyolc hónapi szabadságvesztésre ítélte őt a bíróság. Most a régi szálak továbbfűzésével indult el a nyomozás. Ő ugyan tagadta tettét, betegséget színlelt; azt állította, hogy a szóbanforgó napon egy barátjánál, a tetthelytől mintegy százötven kilométernyire tartózkodott. .. A rendőrség azonban a fiatalember barátait is beidézte vallomástételre. S ahogy az mát lenni szokott, ha szorul a kapca: a haverok egyike „beköpte", hogy az említett napot együtt, a kábítószerek mámorában töltötték. Csakhogy nem százötven kilométernyi távolságiban, hanem a tetthely városában! E perdöntő vallomás alapján a kör bezárult: a büntetett előéletű fiatalember beismerte tettét. Mentségképpen csupán annyit tudott felhozni, hogy nem volt tudatában cselekedeteinek, mert a gyilkosság napján reggel óta a kábítószerek mámorában át. Estefelé — hirtelen — rettenetesen szegénynek s féktelenül erősnek érezte magát; s nem is tudja miként, de egyszerre az idős asszony konyhájában állt, akiről tudta, hogy egyedül él és pénzt sejtett nála. Az asszony segítségért kiáltott, ő erre megriadt és a konyhamérleg súlyzójával többször fejbe ütötte. A nyomozás ezzel lezárult, a bíróság az igazságügyi orvosszakértők véleményét is kikérte a vádlott beszórni tható - ságáról — aztán hét és fél évi szigorított börtönbüntetésre ítélte a vádlottat. ERŐSZAK Laci tinzenhat éves volt, amikor barátai unszolására először belekóstolt a bódító álmok gyönyörébe. Azon az első estén pusztán kíváncsiságból tartott a srácokkal, más alkalommal röstellt nemet mondani — mígnem rákapott a rendszeres kábítószerélvezetre. .. Később, amikor orvosszakértők vizsgálták egészségi állapotát, elmondta, hogy ilyenkor mindig a lepkékkel társalgóit, színes álmai voltak, költeményekbe illő mondatok ötlöttek eszébe, látni vélte a szivárvány összes színét. Többször föl alkart hagyni ezzel a káros szenvedéllyel, de egyrészt o fiúk előtt szégyellte „gyöngeségét", másrészt ő maga sem tudott ellenállni a kísértésnek.. . így hát minden maradt a régiben. Egy alkálomimal tetten érte őket a rendőrség. Hosszadalmas gyógykezelésben részesült, utána hónapokig egyszer sem nyúlt kábítószerhez. Egy napon azonban újra összeverődött o régi galeri, egyiküknek nem váltak otthon a szülei, fölmentek hozzá — és Laci viszszaesett. A szóban forgó napon reggeltől késő délutánig szívta magába a káros hatású, bódító vegyszereket; aztán estefelé elindult hazafelé, ám egy „illatos" zsebkendőt útközben is az arca elé tartott. Épp egy erdős park mellett haladt el, amikor egy jóalakú, csinos lányt pillantott meg. Amikor utolérte, hirtelen derékon ragadta és a földre teperte. Mellé kuporodott és az arcába sziszegte: legyen az övé, különben megöli. A lány segítségért kiállított, Lacit pedig egy rendőrjárőr őrizetbe vette. Amikor magához tért kábulatából, vizsgálati fogságban volt. Tettének részleteire nem emlékezett, csupán az derengett emlékezetében, hogy egyenruhás férfiak ragadták meg a karját és egy autóba tuszkolták. Laci esete, természetesen, bíróság elé került. A büntető tanács orvosszakértők véleményét is kikérte, akik megállapították, hogy a fiatalember tette szinte iskolapéldája a kábítószerélvezet szervezetromboló hatásának és az efféle kábulatban más, ennél sokkal komolyabb bűntett elkövetése is lehetséges. .. Az bírósági ítélet ezért szigorú volt: tizenöt hónapi szabadságvesztés, utána pedig intézeti gyógykezelés. Annak befejezése után hatósági pártfogót rendelt Laci mellé o bíróság, nehogy — akárcsak az első kezelés után — úira visszaessen régi szenvedélyébe. A bódító álmok, színes látomások kergetése, a kábítószerélvezet 'nagyon káros hatással van e bűnös szenvedély rabjaira. Tollán még az alkoholizmusnál is károsabb, jellemrombolóbb. E két eset ezért legyen intő példa! 17
